Zoff kapujában a labda
A Dobrint, Dumitrachét, Dinut, Lucescut vagy épp a magyar származású Szatmárit és Dembrovszkit is felvonultató együttes az angolok elleni „lámpalázas” 0:1 után könnyedén múlta felül a masszív csehszlovákokat (2:1), sőt, a különböző „évszázad-legjobbja” szavazásokon minden idők legjobb vb-aranyérmes csapatának választott Pelé-Garrincha-Jairzinho-féle Brazíliával úgy játszott 2:3-at, hogy az utolsó öt percben kapujához szegezte a későbbi világbajnokot.
Az 1970-ben csúcsra kerülő generáció azonban a magyar válogatottal vívott három találkozót követően lemaradt az 1972-es Európa-bajnokságról, s bő tucat évbe telt, amíg Románia ismét sikerrel járt a selejtezők során: 1984-ben a Zoff kapujába csodagólt zúdító Bölöni vezette román csapat Svédország, Csehszlovákia és az ötszereplős csoportban szégyenszemre csak egy győzelmet arató világbajnok Olaszország előtt megnyerte az 5. Eb-selejtezőcsoportot, így utazhatott a franciaországi Európa-bajnokságra.
A románok nem vallottak szégyent a kontinenstornán. Nagyon erős csoportba kerültek, s bár a spanyolok ellen Bölöni kivívta az egyenlítést, az NSZK-tól és a portugáloktól elszenvedett minimális különbségű vereség miatt a négyes utolsó helyén végzett. A „félsikert” nem követte hasonló folytatás, igaz, az 1986-os világbajnokságról lemaradó románok csalódottságát enyhítette a Steaua 1986-os – meglepetésszerű – BEK-győzelme. A román szövetség nem sokkal később a válogatott élére „száműzte” Jenei Imrét, a bukarestiek szakvezetőjét, s a nagyváradi illetőségű szövetségi kapitány remekül fejezte be a korábban Mircea Lucescu által elkezdett munkát.
A Steaua-Dinamo mix
Az elsősorban a két bukaresti csapatra, a 80-as évek második felében európai nagycsapattá – egy BEK-győzelem, egy BEK-döntő és egy BEK-elődöntő a négyéves mérleg – fejlődő Steauára és a Dinamóra alapozott román válogatott az 1990-es vb selejtezőin kiválóan profitált abból, hogy fő riválisa, Dánia beragadt a rajtnál. Bár Koppenhágában a dánok lelépték a románokat (3-0), a visszavágón utóbbiak nyertek, s így ők utazhattak az olaszországi világbajnokságra. A csapat ugyan a tizenhat között kiesett, ám a meglévő keret további, ígéretes játékosokkal bővült, úgy nézett ki, garantált a további sikeres szereplés.
Hagival aratta a legnagyobb sikereit a román válogatott
A vb után támadott Jenei lemondott, s az új kapitány, Gheorghe Constantin irányításával a csapat elrontotta a rajtot – Skóciától idegenben (1-2), Bulgáriától Bukarestben (0-3) kapott ki – s bár a menetközben kinevezett új szakvezető, Mircea Rădulescu alatt remekül hajrázott, nem jutott ki a svédországi Európa-bajnokságra. Ráadásul, a magyar futballban is oly ismerős módon, tovább folyt a bűnbakkeresés, így a következő vb-selejtezőknek már az egykori válogatott Cornel Dinu irányításával vágott neki a román csapat.
A Dinu alatt meglehetősen rapszodikus társaság – a legmeglepőbb eredmény a kassai 2-5 a csehszlovákok ellen – az újabb váltás után szertefoszlott. Anghel Iordănescu hamarosan ráncba szedte az ekkor már légiósokra épülő csapatot, s a finisben három meccsből ugyanannyit megnyerve az amerikai világbajnokságra juttatta országát.
Az 1994-es világbajnokság a kelet-európai csapatok diadalmenetét hozta. Románia és Bulgária játékosai fineszt és csibészséget csempésztek a „vérprofi” futballba, s bár a bolgárok érték el a jobb eredményt, a románoknak sem volt szégyenkeznivalójuk, pláne azok után, hogy az argentinok elleni 3-2-es vb-nyolcaddöntőjük maga volt a mestermunka. A román „aranygeneráció” Los Angelesben írta be magát a futballtörténelembe, Hagi és Dumitrescu briliáns, egyben pimasz góljai igazolták, hogy kevésbé gazdag anyagi háttérrel, és színvonalat nélkülöző bajnoksággal is lehet majd’ világverő csapatot építeni – épp csak tehetség kell hozzá.
Az 1996-ban immár az Európa-bajnokságra is továbbjutó társaság Angliában már nem ért el átütő sikereket, sőt. Mindhárom csoportellenfelétől, Franciaországtól, Bulgáriától és Spanyolországtól is vereséget szenvedett, s ahogy a bolgárokkal brillírozott két évvel korábban, úgy velük együtt tért haza 1996-ban. Már ekkor körvonalazódott, hogy a gyakorlatilag 1988-tól együtt játszó csapatra ráfér a vérfrissítés, másfelől az is kiderült, hogy a románok eleinte meglepő – rengeteg futásra, gyors kényszerítőzésekre, valamint altatást követő ritmusváltásra épülő – taktikáját kiismerték: elsősorban európai riválisaik. A dél-amerikaiak – az ellentámadásokat előszeretettel favorizáló románok az összes útjukba kerülő, sok oldalpasszal a kontrákat egyenesen felkínáló dél-amerikai csapatot megtréfálták – így, az 1994 után 1998-ban is megtréfált Kolumbia azonban még egyszer beleléptek abba a bizonyos folyóba.
Generációváltás előtt
A felemás eredménnyel – magabiztos továbbjutás a csoportból, bűnrossz játék a nyolcaddöntőben a horvátok ellen – zárult franciaországi világbajnokság után a román csapat a belga-holland rendezésű Eb-re is kijutott (s a két-két vb- és Eb-részvétellel fennállása legjobb selejtező-sorozatát produkálta). A németek megszorongatása (1-1) után Hagiék vereséget szenvedtek a legjobb fomájukat futó portugáloktól, ám a mindent eldöntő találkozón ismét legyőzték Angliát. Heroikus meccs volt.
Chivu szerzett vezetést, Shearer büntetőből válaszolt, sőt, az első félidő utolsó percében Owen az angolokat juttatta előnyhöz. Ám ezt követően a bátrabb játéktól írtózó angol kapitány, Sven-Göran Eriksson elkövette azt a hibát, hogy védekezésre utasította övéit: meglett a böjtje. A felbátorodó románok részéről Munteanu a szünet után nem sokkal egyenlített, míg a 88. percben Ganea tizenegyese döntőnek bizonyult: Anglia kiesett, Románia továbblépett. Brüsszelben Olaszországot kellett volna legyőzni. Nem volt rá esély – ebben a román csapatban nem volt annyi. Totti és Inzaghi révén az azúrkékek már az első félidőben kétgólos vezetésre tettek szert, s a románok helyzetét megpecsételte, hogy a második sárgáját megkapó Hagit kiállították.
Hagi (2001), majd a többi meghatározó egyéniség – Popescu (2002), Belodedici (2000), Stelea (2005), Moldovan (2006), Munteanu (2007) – visszavonulása után a fiatalítást nem úszta meg a román válogatott, amely a négy sikerrel megvívott vb- és Eb-selejtezőt követően sorrendben három nagy tornáról is lemaradt. A 2008-as Eb-selejtezőkön azonban remekül összpontosított, és Hollandiát, valamint Bulgáriát megelőzve biztosította helyét a tizenhat csapatos mezőnyben.
