Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy mondjuk egy fontos gyógyszer vagy betegség leírása, esetleg egy iskolai munkához forrásértékű dolgozat után kutatva a neten a Google, a Yahoo, az MSN és más nagy keresők korlátaiba ütköztek. Ezek bármennyire gyorsak és jók, bizonyos különleges esetekre igen rossz találatokat adnak. A rákbetegségekre vagy rákellenes szerekre keresve például a legtöbb találat csak alternatív gyógymódokat, étrendkiegészítő csodaszereket listáz. Az olyan közgazdasági szakkifejezések, mint az ügyfélkapcsolat menedzsment (CRM) pedig sokkal inkább az e téren jeleskedő vállalatok honlapjait, semmint a tudományos szakcikkeket dobják a képernyőre. Nyilván a fenti témákban „nyomuló” cégek informatikusai és marketing-tanácsadói is felismerték, mekkora piaci előnnyel jár az első találatok közé kerülni.
Az így nyert listák azonban átrostálhatók, így nagyobb hatékonysággal bukkanhatunk hasznos oldalakra, írásokra vagy képekre az internet egyre bővülő adathalmazában.
Intelligens keresők
Erre találták ki az úgynevezett metakeresőket. Az ezek honlapjait kiszolgáló szerverek egyszerre legalább négy-öt másik óriási keresőoldalra irányítják az általunk beírt szavakat, és azok találatait hasonlítják össze és rendezik rengeteg szempont szerint. Ezzel pedig – különösen a fentebb vázolt esetekben – sokkal relevánsabb eredményeket nyújtanak, s a felhasználók kevésbé vannak kitéve a keresőoptimalizálási üzletnek.
Tagadhatatlan, hogy a kép-, videó-, hír- és térképkereső funkciók mellett mostantól már egyéni megoldásokat is szép számmal kínáló Google és konkurensei a piac nagy részét lefedik. Mégis sok fejlesztő úgy érzi, hogy van még fantázia a speciális megoldásokban. A legismertebb metakeresőknél például már megjelenik tartalomjegyzék-szerű (cluster) rendszerezés. Ezzel a technológiával keres a Clusty és a hazai fejlesztésű PolyMeta is. Utóbbi kapcsán a 7 fiatal informatikusból és mérnökből álló magyar csapat nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az övék a világ első – és ma még egyetlen – többdimenziós metakeresője. Náluk a találati oldalon azonnal látható, hogy a szokásos web-eredmények mellett milyen képek, hírek, videók, blogbejegyzések kapcsolódnak egy adott keresési témához. A tartalomjegyzék-struktúra könnyen áttekinthető ábraként jelenik meg. A felhasználó pedig az ily módon továbbrendszerezett találatokból választhatja ki a számára érdekeseket.
Könyvtárak, nagyobb intézetek használják
Kutatószolgálatok
KLASSZIKUS METAKERESŐK. A PolyMeta, az Allplus, a Rollio vagy a Clusty (korábban: Vivisimo) egyszerre vizsgálódik számtalan nagy és közepes látogatottságú keresőoldalon, rendkívül hasznos tartalomjegyzéket és sokrétű, legtöbbször személyre szabható keresési feltételeket kínálva. A Rollióval például a New Times híreiben, a Technorati blogjain, vagy az Amazon termékei közt is keresgélhet a felhasználó.
SZEMÉLYKERESŐK. A Spock és a Pipl a legnagyobb közösségi oldalak adatbázisaiban keres. Ezek általában nem engednek betekintést a felhasználói profilokba, ám e keresőmotorokon keresztül mégis könnyen nyomára bukkanhatunk a keresett személyeknek.
A PolyMeta fejlesztői sikerrel vezették be a megoldást az MTA Kutatásszervezési Intézet által használt keresőbe is. Mi több, lassan három éve a Debreceni Egyetem könyvtára is ezt a technológiát használja, amely például a szakkönyvtárakban több előfizetéses tartalom (például tucatnyi szakfolyóirat) weboldalán egyszerre, integráltan képes keresni egy-egy kifejezésre. A PolyMeta oldal mellett ezt használja két gyógyászati keresőszolgáltatás is (www.dokim.hu; www.orvosoknak.hu) is. A hazai fejlesztők legújabb megoldása, az Allplus találatainak vizuális megjelenítése pedig már a jövőt idézi. Itt már nem csupán az információt találjuk meg, hanem az ahhoz kapcsolódó fogalmakat is egy térhatású, háromdimenziós sémán keresztül szemlélhetjük.
Korszerűsítésre vár a világháló
Mindezekre azért is növekszik az igény, mert a túlnépesedés jeleit mutató világhálón az oldalak mögött rejtőző könyvtárak és a gyakran változó, dinamikus adatbázisok legtöbbjét immár a legnagyobb keresők sem képesek elérni, így ezek az oldalak gyakorlatilag láthatatlanná válhatnak. A problémára ma a viszonylag legjobb megoldást nyújtó metakeresők azonban csupán a teljes forgalom töredékét tudhatják magukénak, hiszen ezeket a felhasználók alig ismerik. Pedig a könyvtárak, múzeumok többsége már ráébredt arra, hogy a raktáraikban tárolt tudás zöme haszontalanul porosodik, ha nem teszik közvetlenül hozzáférhetővé azt a kutatók számára. Ehhez először is megfelelő adatbázisokkal kell leváltani a korábbi hatalmas katalógusok átláthatatlan rendszerét (a tudás adatbázisokká konvertálása sok helyütt már meg is kezdődött), másfelől az is szükséges, hogy az érdeklődők e tartalmakat meg is találják. A metakeresők hosszabb távon erre a speciális, legtöbbször fizetős (így a nagy keresők elől elrejtett) tartalomra „hajtanak”, és intézményeknek, cégeknek kínálják ezt a különleges szolgáltatást.
