Nemcsak a főtiszteket, a parancsnoki szintet érte el az év elején indított tisztogatási hullám: a legénységi állományt sem kerülték el a kirúgások. A szerződéses katonák között voltak, akiket először rendelkezési állományba helyeztek, majd két hónap elteltével elbocsátottak. Erről eddig senki nem beszélt, maga Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is csak a túl nagyra duzzadt vezetői állomány csökkentését említette az egyik interjújában, egy másik nyilatkozatában is csak róluk beszélt. amit többször, legutóbb májusban hosszabbítottak meg az orosz-ukrán háború ürügyén.
A szerkesztőségünket több érintett is megkereste az elbocsátott szerződésesek közül, egyikük névvel, arccal, dokumentumokkal vállalta a történetét. Bodó Géza Debrecenben, a Bocskai István lövészdandárban szolgált szakaszvezetőként, amikor márciusban az egyik éjszakai ügyeletük végén négy társából hármuknak szóltak, hogy pontban 14:15-re jelenjenek meg a parancsnokuknál.
– Már szivárogtak ki hírek, hogy az összes személyügyi tiszt felment eligazításra Budapestre, de ezzel nem foglalkoztunk. Odamentünk a megadott időpontban a parancsnokunkhoz, aki tájékoztatott arról, hogy a honvédség nem kíván velünk tovább dolgozni és felbontják a szerződésünket. Én rá is kérdeztem, hogy ezt milyen jogalapon, mivel nekem érvényes határozott idejű szerződésem van, amiből még kettő év van hátra. Nem tudott válaszolni, azt mondta, hogy menjünk 14:45-re a parancsnoki épületbe, az illetékes állományparancsnokhoz – idézte fel Bodó Géza a 24.hu-nak. Mint mondta, ott már egy csoport gyülekezett, elmondása szerint nagyjából tizenöten lehettek, szerződésesek és altisztek vegyesen.
– Ott tiszteket nem láttunk, nyilván a tiszteket egy kicsit burkoltabban próbálták kezelni – válaszolta kérdésünkre.
Amikor bement, visszaemlékezése szerint felolvasták a Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter által aláírt határozatot, mely szerint Bodó Géza szakaszvezetőt rendelkezési állományba helyezik két hónapra. Az indoklásban egy idén januárban hozott kormányrendeletre (8/2023.) hivatkoztak, amely lehetővé tette a honvédségi jogállási törvénytől való eltérést az elbocsátásokat illetően, így a két hónap rendelkezési idő letelte után már bárkit ki lehet rúgni.
„A honvéd vezérkar főnöke az ön rendelkezési állományba helyezését kezdeményezte, egyidejűleg nyilatkozott arról, hogy az ön a jelenleg betöltött beosztásától eltérő más beosztását nem tervezte” – írták a dokumentumban. Hogy miért nem kapott beosztást, arra a mai napig nem kapott választ, annyit írtak neki a benyújtott szolgálati panaszára, hogy a döntést nem lehet felülbírálni.
– A Magyar Honvédség mindig beosztások alapján működik. Van valakinek egy rangja, ahhoz illően kap egy beosztást. Ha nincs beosztása, akkor elvileg nem dolgozhat tovább. Nekem például páncéltörő-kezelő volt a beosztásom, az alapképesítésem, mint mindenkinek a harcoló alakulatoknál, lövész – magyarázta a volt katona.
– Ha valakit rendelkezési állományba tesznek, az azt jelenti a honvédségnél, hogy az illető leadja a felszerelését, átadja a beosztását és hazamegy, otthon várja, hogy áthelyezik-e valahová. Minket azonban a rendelkezési állományba helyezéssel egyidejűleg visszavezényeltek munkavégzésre. Mennünk kellett ugyanúgy dolgozni kettő hónapig – magyarázta Bodó Géza, akit a rendelkezési állományt elrendelő határozatban valóban a Bocskai István 11. számú páncélozott hajdúdandárhoz vezényeltek.
A két hónapos rendelkezési állomány leteltével egy újabb határozattal elbocsátották Bodó Gézáékat. Így például
„A felmentés indoka a kormányrendelet 7. § b) pontjára figyelemmel az állományilletékes parancsnok által az ön más beosztás betöltésére történő tervezhetőségéről tett nyilatkozata” – olvasható a honvédelmi miniszter által jegyzett felmentési határozatban.Ennél részletesebb indoklást nem kapott Bodó Géza, sem írásban, sem szóban. Szerinte az egészségügyi problémái lehetnek a háttérben, amelyek az iraki missziója idején jelentkeztek és kálváriájához jelentős mértékben hozzájárulhatott az, hogy szakszerű kezelésben csak hetekkel később részesült, mivel nem vették észre, hogy trombózist kapott, ami ráment a tüdejére is.
– Amikor 2020-ban kimentem Irakba, alkalmasnak minősítettek, a legedzettebb katonák közé tartoztam, mindig odatettem magam. Július végén a bal vádlimban éles szúró fájdalmat éreztem, meg egy csomót. Hiába kerestem fel az egészségügyiseket, nem foglalkoztak érdemben a problémámmal, azt mondták, hogy meghúzhattam vagy megerőltettem, pár szem gyógyszert adtak csupán. Utána pár nappal később a vállam és a hátam közepe kezdett fájni, már akkor is légszomj gyötört, ha felmentem a toronyba – elevenítette fel tortúráját. De az egészségügyi sátorban újra azzal nyugtatgatták, hogy nincsen semmi baj. Újabb pár nappal később megint elkezdett fájni a lába, majd be is dagadt. Az orvos megígérte Bodó Gézának, hogy ránéz, de végül valahogy mindig elkerülték egymást.
Már több mint három hét eltelt a panaszok megjelenése óta, amikor elszakadt Bodó Gézánál a cérna. – Amikor augusztus 20-án reggel felkeltem, nagyon fájt a lábam, a tüdőm, légszomjam volt. Azt mondtam magamnak, hogy itt a vége, nem megyek ki szolgálatba, ennyi volt. Jeleztem a parancsnokomnak, hogy nem foglalkoznak semmit a panaszaimmal. Mondta, hogy menjek be a körletbe, majd küldik az orvost. Az egészségügyis megvizsgált, és azt állapította meg, hogy ez a láb szolgálat ellátására, sőt, még futásra is alkalmas.
Parancsba adták, hogy ki kell mennem szolgálatba. Annyi könnyítést kaptam, hogy nem kell majd mozogni, ott leszek a szolgálati helyemen tizenkét órát és polcoljam fel a lábamat. Amikor este bejöttem, akkorára dagadt a lábam, hogy nem lehetett lehúzni a nadrágom. Ekkor küldtek Erbílbe orvosi vizsgálatra, ahol megállapították, hogy trombózisom és kétoldali tüdőembóliám van, majd tovább szállítottak Bagdadba, az amerikai tábori kórházba. Ott az orvosok elmondták, hogy hatalmas szerencsém volt, hogy túléltem, kérdezgették is, mit sportolok
– mondta a kirúgott katona.
A szakaszvezető által elmondottakat alátámasztja az írásbeli katonaorvosi vélemény: „Az orvosi leleti adatokból pontos időpont meghatározás nem tehető a bal alsó végtagi vénás rögösödés kezdetének időpontjára vonatkozóan, de az kijelenthető, hogy kialakulásához nem órákra, hanem hetekre lehetett szükség, azaz a kialakulás kezdeteként reálisan jelölhető meg 2020 nyarának júliusa” – olvasható a jelentésben, amely azonban nem marasztalt el senkit a késedelem miatt, mint fogalmazott, „az nem bizonyítható, igaz nem is zárható ki”. Így semmi következménye nem lett annak, hogy nem vették észre a trombózisát, ahogyan annak sem, hogy maradandó egészségkárosodást szenvedett, élete végéig véralvadásgátlót kell szednie.
Fél évig egészségügyi szabadságon voltam, utána visszahelyeztek a régi helyemre, nem szereltek le. Ha az egészségügyi állapotom miatt mentenének fel, akkor életjáradékot vagy valamilyen kompenzációt kellett volna fizetniük, mivel katonai szolgálat alatt következett be az alkalmatlanságom, amit egyébként csak orvosi vizsgálat állapíthat meg – jegyezte meg Bodó Géza, aki szolgálati panasszal élt az iraki kálváriája miatt, de azt lesöpörték, emellett elmondása szerint kártérítési pert indított a Magyar Honvédség ellen.
A szakaszvezető nagyon zokon vette Szalay-Bobrovniczky Kristóf nyilatkozatát, amelyben sértődött Facebook-harcosoknak nevezte a kirúgott katonákat, akik sérelmezték az elbocsátásukat.
Hogyha ő úgy érzi, hogy én Facebook-harcos vagyok, akkor kihívást szeretnék felé intézni. Tegye ki a legjobb lövész katonáját a Magyar Honvédségből, kihívom bármikor egy megmérettetésre. Karabély, szituációs vagy taktikai lövészet. Nyílt irányzék, nincs segédeszköz, kivéve spektív és szélsebességmérő. Én már bizonyítottam, az én katonatársaim egyből tudni fogják, miről van szó
– üzente a tárcavezetőnek, hozzátéve, hogy nem sértődés, hanem jogos követelés egy demokratikus jogállamban, ha egy határozott idejű szerződést felbontásánál az ember követeli az elvett éveket.
Kerestük a Magyar Honvédséget az elbocsátások miatt, hogy összesen hány embert, milyen indokkal bocsátottak el, és közülük mennyi volt a szerződéses katona, főtiszt, altiszt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a menesztések nem veszélyeztetik-e a magyar haderő ütőképességét a háborús veszélyhelyzetre tekintettel, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.