Magyarországon a szeptember elejét megelőző időszakban meredeken kezdett el emelkedni a koronavírusos fertőzések száma. Az még vitatott, hogy a növekedést mi okozza, és hogy ez az első hullám újbóli fellángolása vagy a második hullám kezdete, az viszont látszik, hogy vége az Európából nézve szokatlanul szabad hazai nyárnak, amelynek során úgy tűnhetett, minket nem érint igazán a járvány.
A kormány erre reagálva beutazási korlátozásokról döntött. A kormány szerint erre azért van szükség, mert a fertőzések nagy része külföldi eredetű, így a fideszes beszélő fejek is elkezdték ismételgetni a behurcolást mint fő veszélyforrást. Miközben a kormánynak is dolgozó egyik matematikus szerint csak a fertőzések tíz százaléka lehet külföldről behozott, Merkely Béla szerint a számok azért emelkednek, mert a magyarok most tértek haza nagy számban Horvátországból, Szlávik János szerint pedig inkább a gólyatáborok és az esküvők tehetők felelőssé a növekedésért.
Annak, hogy a kormány ennyire egyértelműen a külföldiekre koncentrál a vírussal kapcsolatos kommunikációban, inkább politikai okai lehetnek, mintsem a járványügyiek. Ha ugyanis a kormány pusztán a járvány ellen küzdene, egyszerűbb megoldások is a rendelkezésére állnának, mint a határok szinte teljes lezárása. Az érthető, hogy a kormánynak a durva gazdasági visszaesés miatt elment a kedve a belföldi korlátozásoktól, és ezekre az egészségügy kapacitása miatt egyelőre tényleg nincs szükség. De a kontaktusok csökkentése mellett van még egy egyszerű megoldás a vírus terjedésének lassítására: a maszkviselés.
Unásig hallottuk, hogy a maszk nem a viselőjét védi meg, hanem annak környezetét. Ezért az arceltakarás csak akkor működik, ha bizonyos kritikus arány felett viseli mindenki csinálja. A magyar államnak viszont egyelőre nincs szándéka arra, hogy a maszkviselési szabályokat betartassa vagy kiterjessze – miközben ezt már a fideszes vezetésű Debrecen is megtette. Tény, hogy a maszkviselés alapvetően kultúra és nem rendészeti hozzáállás kérdése. Addig viszont, amíg az ország polgárai elvétve látnak maszkot a saját vezetőiken, gyaníthatóan a maszkviselés kultúrája sem fog igazán elterjedni.
Szintén a határzár politikai jellegét bizonyítja az, hogy milyen kivételeket hoztak alóla. A magyarokkal azonos megítélés alá esnek azok, akik állandó tartózkodásra jogosultak, valamint a családtagjaik, illetve a magyarországi sportklubok idegenlégiósai. A külföldiek fő szabály szerint nem léphetnek be az országba, a rendőrség engedélyezheti a beutazást azoknak, akik
- bírósági vagy hatósági eljárás miatt,
- üzleti ügyben vagy munkavégzés miatt,
- vagy egészségügyi ellátás igénybevételére érkeznek.
- Felmentést kaphatnak a családi eseményen – esküvőn, keresztelőn vagy temetésen – részt venni kívánó,
- illetve a hozzátartozójukat ápoló külföldiek,
- továbbá az itt tanuló nem magyar állampolgárok.
- Mentesülnek a szabály alól a fuvarozók,
- továbbá a kormány belépési lehetőséget adott a kiemelt jelentőségű, nemzetközi vonatkozású kulturális,
- egyházi és sportesemények résztvevőinek is.
Az utolsó pont igazán érdekes, hiszen miközben külföldi turisták nem jöhetnek Magyarországra, addig hatezer külföldi nézőt várnak szeptember 24-én a Puskás Arénába, az Európai Szuperkupa-döntőre. A parádésan szelektív rendeletalkotás ellenére a hírek szerint az UEFA nem elégedett a helyzettel, a német Kicker magazin szerint akár el is vihetik a döntőt Budapestről a határok lezárása miatt.
Szintén bohózatba illő diplomáciai lépés volt az, hogy Orbán Viktor a határok lezárása előtt egy nappal Szlovéniában tárgyalt, ahol a cseh miniszterelnök arra kérte, hadd léphessenek be Magyarországra azok a cseh turisták, akik már lefoglalták a szállásukat. Mivel Orbán teljesítette a kérést, ezen felbuzdulva a lengyel és a szlovák vezetés is ezt kérte Magyarországtól, amit ugyancsak engedélyeztünk. Így az lett a helyzet, hogy a Szlovákiában élő felvidéki magyarok csak hatósági mentesítés esetén léphetnek be az országba, míg a szállást foglaló szlovák turisták egy otthonról hozott negatív teszttel gond nélkül. (Az ingázást a rendelet úgy teszti lehetővé, hogy a szomszédos államok polgárai és az ott élő magyarok Magyarország területére legfeljebb 24 órára léphetnek be, és csak a határtól számított 30 kilométeres távolságon belül mozoghatnak.)
A kivételezés a visegrádi országok polgáraival igencsak szembemegy a schengeni övezet elveivel, ezt az Európai Bizottság is szóvá tette már, és valószínűleg tárgyalások is kezdődnek az ügyről. Ráadásul valódi indokunk a politikai alkukon kívül nincs is arra, hogy miért pont e három ország állampolgárait engedjük be Magyarországra, hiszen Csehországban és Lengyelországban rosszabb a járványhelyzet, mint nálunk, és hozzánk hasonlóan Szlovákiában is emelkedik a fertőzöttek száma.
Európa nagy része egyébként szintén elég kaotikusan kezeli a külföldiek beengedését, de jellemzően nem az a probléma, mint nálunk, hogy egyáltalán nem akarunk beengedni senkit, hanem az, hogy teljesen más szabályok vannak érvényben mindenhol:
Az Európai Bizottság már elkezdett dolgozni azon, hogyan lehetne harmonizálni ezeket a szabályokat a tagállamok között.
A határzár politikai volta mellett a szövegezés gyorsasága és minősége is felvet kétségeket. A korábbi korlátozó intézkedéseknél is láttunk már bakikat, elég arra emlékezni, amikor egy jogalkotási bénázás miatt Pest megyében elfelejtették kötelezővé tenni a maszkviselést a boltokban. A mostani szabályok viszont annyira sok kivételt tartalmaznak, hogy aki igazán szeretne belépni Magyarország területére külföldiként, az jó eséllyel be is fog tudni, még úgy is, hogy a magyar kormány nem fogadja el a külföldön elvégzett koronavírusteszteket.
Az országban viszont sok ezer külföldi él életvitelszerűen, ők pedig annak ellenére is csak a lezárás előtt két nappal tudták meg a rendelkezés részleteit, hogy már Gulyás bejelentésekor tisztázni lehetett volna, hogy az állandó tartózkodásra jogosult külföldiekre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a magyarokra.
Kiemelt kép: Varga György /MTI
