A félévi bizonyítvány elmegy, de ettől az év végén akár bukásra is állhatunk. Ez a járvány nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az eddigi eredmények biztatóak, de a jelenlegi módszerekkel nehéz lesz ezeket megőrizni. Nézzük a hétfői adatokat: a regisztrált fertőzöttek száma alacsony, 2583, a halottaké 280. Néhány hét alatt felértünk a fertőzés platójára. Tíz napja 50-120 között hullámzik az új regisztrált fertőzöttek, 8-17 között változik a halottak száma. A lélegeztetésre szoruló kritikus állapotúak száma 52-63 között mozog. Ezekhez a jó eredményekhez nyilván hozzájárultak a korán, már az első halálesetet követően március 16-tól elrendelt elég szigorú (bár Európában egyáltalán nem a legbrutálisabb) korlátozó intézkedések, amelyeket hétpárti egyetértés övezett. Az egymást követő szigorításokat, kijárási korlátozásokat nagy fegyelemmel viselik az állampolgárok.
Két mutatóra kell egy időben figyelnünk. A járványok terjedési sebességét az R fejezi ki. Ezt 1 alatt kell tartanunk. Ez azt jelenti, hogy egy fertőzött legfeljebb egy embert fertőz tovább. Ha az R értéke felmegy 1,3-ra, akkor beindul a járvány exponenciális növekedése. Ekkor szembesülhetünk az egészségügyi rendszer túlterhelődésével. Ezt kell a korlátozásokkal megakadályoznunk.
Van azonban egy másik mutatórendszer is. A járvány megfékezését célzó korlátozásokkal egy időben és ezek miatt kialakult gazdasági válságot is kezelni kell. Mindkét feladatnál kulcskérdés az államba vetett bizalom Ezt a közjó szolgálatával, a szakmailag megalapozott döntéshozatallal, valamint ezeknek a hiteles kommunikációjával lehet kiérdemelni.
Ezekben egyáltalán nem állunk jól.
1. A korlátozások feloldásának feltételei az egészségügyi rendszerben
1.1. Az egészségügyi rendszer egyes elemeinek bővítése a várhatóan megnövekvő terhelés miatt
1.1.1. Védőfelszerelések
Az egészségügyi dolgozók védelme elsődleges fontosságú a járvány kezelésében, hiszen ha megbetegszenek, akkor nem tudnak gyógyítani. A védőfelszerelések fogyóeszközök, csak maszkból négy darabra van szükségük a kórházi dolgozóknak egyetlen műszakban. De a háziorvosoknak, az asszisztenseknek, a szakrendeléseken dolgozóknak, az egyéb kórházi személyzetnek, sőt az idősotthoni ápolóknak is épp ennyi kell. Ezért a védőfelszerelés-beszerzés nem egyszeri PR-esemény, hanem heti rutinfeladat, miként a tárolása, szétosztása is. Ezt a feladatot máig nem sikerült teljesen megoldani. Bár a járványkórházakban már talán van elég védőfelszerelés, a többi helyen viszont szinte biztosan nincs elég eszköz, az utánpótlás pedig az információk szerint nem érkezik a fogyás ütemében. Az egészségügyi személyzet védelme tehát egyelőre egyáltalán nem megnyugtató.
1.1.2. Kórházi ágyszám
Fontos feladat a kórházi ellátás megszervezése úgy, hogy a nem koronás betegek is megkaphassák a szükséges ellátást. A WHO és a nemzetközi példák szerint a koronavírusos betegek 15 százaléka kerül kórházba. Vegyük alapul a belgiumi helyzetet, és készüljünk arra, hogy akár húszezer beteg esetén is jusson minden rászorulónak kórházi ágy. Ebben az esetben 3000-3600 kórházi ágyra lesz szükségünk. Azért Belgium a jó minta, mert 1 millió lakosra vetítve ez az egyik legfertőzöttebb, hazánkhoz hasonló nagyságú ország. A 36 ezer kórházi ágy felszabadítása ezek alapján teljesen értelmetlen volt, hiszen ez épp tízszerese a szükséges mennyiségnek. Miért olyan nagy baj ez? Azért, mert ezek az ágyak most jórészt üresen állnak, hiszen 900 koronás beteget ápolnak jelenleg kórházban. És eközben most nagyon sok más betegségben szenvedő nem jut hozzá a megfelelő ellátáshoz, ami bizonyos esetekben halálhoz is vezethet.
1.1.3. Intenzív ellátás, lélegeztetőgépek
A WHO szerint a koronás betegek 5 százaléka szorul intenzív ellátásra. Ennek ideje akár két hétig is eltarthat. Gyakran, bár nem minden esetben, invazív lélegeztetésre is szükségük van, ezt intubálásban jártas intenzív terápiás orvos végzi. Az ellátáshoz nélkülözhetetlenek a különösen jól képzett intenzíves szakápolók, ők kétezren vannak Magyarországon. Az invazív lélegeztetésre 1400 lélegeztetőgép áll rendelkezésre vírusmentes időkben.
Mindezek az erőforrások hány beteg ellátását teszik egy időben lehetővé? Ha a lélegeztetőgépek 60 százalékát veszik igénybe a koronás betegek gyógyítására, mert a többi gépre az egyéb betegeknek van szüksége, akkor 840 géppel számolhatunk. Ha a 2000 intenzíves szakápolóból csak 10 százalék fertőződik meg egyszerre, akkor 1800 szakápolónk fogható munkára. Ők két műszakban, pihenőnap nélkül dolgoznak hónapokon keresztül (ez nem reális). Így egy műszakban 900 szakápolónk 60 százaléka, tehát 540 fő gondozza a fertőzött betegeket. Gondos, szakszerű ápolás esetén egy nővér két beteget felügyel, de most számoljunk három beteggel, hiszen járvány van. Tehát egyszerre 1620 koronás beteget képes a szakszemélyzet biztonságosan felügyelni.
A számítások alapján tehát 2000 szakápolóval egyidejűleg az egész országban legfeljebb 2700 lélegeztetett beteget (legyen bármilyen betegsége) lehet ellátni. Ennél több lélegeztetőgépet akkor sem érdemes beszerezni, ha ingyen adják, mert nincs rá személyzet. Miért is akar bárki 8000 gépet venni? És honnan? Egy hónapja Sebastian Kurz osztrák kancellár személyesen hívta fel Stefan Drägert, a legismertebb lélegeztetőgép-gyár tulajdonosát, aki ekkor 50 darabot ígért neki. Az nem kétséges, hogy a lélegeztetőgépek számát növelni kell, körülbelül a duplájára. Ám teljesen fölösleges kampányokból nagyot mondani, érdemes az elérhető szakemberek számához igazodni, mert az ember gyógyít, nem pedig a gép. Cikkünk írásakor 52 beteg szorul lélegeztetésre, a meglévő szakemberekkel és lélegeztetőgépekkel el fogunk tudni látni huszonötször ennyi beteget is.
A feleslegesen beszerzett lélegeztetőgépek árát a megelőzést szolgáló tesztelésre és kontaktkutatásra kellene költeni.
1.2. A megelőzéshez szükséges tesztelésre és kontaktkutatásra alkalmas infrastruktúra
Ezen a területen az elmaradás tudatos, óriási, és eddig semmilyen jel nem mutat arra, hogy a kormány és/vagy az operatív törzs ezen változtatni akarna. A koronavírus nagyjából 50 napos magyarországi története idején hivatalosan65 ezer tesztet végeztek, tehát alig több mint napi ezer darabot egy 10 milliós országban. Ez az egyik legalacsonyabb szám Európában. Pedig a WHO, az összes sikeresen védekező ország példája, és minden szakértő szerint a felderítés még a kezelésnél is sokkal fontosabb. Ha a felderítés sikeres, nem lesz rengeteg fertőzött, és nem kell az egészségügyi intézmények túlterhelésétől tartani. És akkor nem is kell azokat kiüríteni, nem szükséges az ápolásra szoruló betegeket hazaküldeni. Bónuszként, sokkal hamarabb lehet a korlátozó intézkedéseket lazítani annak kockáztatása nélkül, hogy a fertőzés a második hulláma esetleg még az elsőnél is nagyobb veszteségeket okozna. Ezzel pedig meg lehetne védeni a gazdaságot és a társadalmat a későbbi és hosszan tartó nagy válságtól.
Ám e stratégia követése helyett a kormány inkább háborús hangulatkeltést végez. A veszély felnagyításán munkálkodik ahelyett, hogy az elhárítása érdekében tenne meggyőző lépéseket. Miért nem a korlátozások lassú feloldását készíti elő a társadalom lelkében egy nyilvános menetrenddel? A saját szempontjaiból is a gazdaság mihamarabbi újraindítása a legjobb megoldás, ám a tesztelés és a kontaktkutatás erőteljes alkalmazása nélkül a korlátozások feloldása rendkívül kockázatos.
Ezt a prevenciót két intézményrendszer összehangolt működése szolgálja: az egyik a tesztelést, a másik a kontaktkutatást végzi. Hogy állunk ezekkel? Szinte sehogy.
A koronavírusteszteknek alapvetően két típusa létezik: a vírus mostani jelenlétét kimutató tesztek és a korábbi fertőzöttséget vizsgáló ellenanyagtesztek. Mind a kettő drága és mind a kettőnek más a feladata. Vírusteszteket azokon érdemes csinálni, akik elég nagy valószínűséggel fertőzöttek. Ezt tehát a kontaktkutatás során érdemes használni. Az ellenanyagteszteket pedig akkor, ha már a fertőzésen valószínűleg átesett nagy tömeget sok ember közé akarunk engedni: bolti eladókat, buszsofőröket, pincéreket érdemes így vizsgálni.
Mivel mi még a korlátozások feloldása előtti fázisban vagyunk, számunkra a kontaktkutatás során használható vírustesztek mennyisége a lényeges. Miért nem tesztelnek ebből eleget? Alighanem azért, mert nincs elég erre alkalmas labor. Az egészségügyön ugyanis a kormány tíz éve spórol. A vírus megérkeztekor alighanem csak a Nemzeti Népegészségügyi Központ félautomata laborja volt ilyen tesztek elvégzésére alkalmas, 300 teszt/nap kapacitással. Azóta néhány kórházi és egyetemi labort is akkreditáltak ilyen vizsgálatokra. De például a legnagyobb magánlabort nem vonták be a finanszírozásba, így nem is számolják be az ott végzett teszteket a statisztikába. Ennek a néhány intézménynek a kapacitása becslésünk szerint 5000 teszt/nap körül lehet, de még ezt sem használják ki. Még ennyi tesztet sem végeznek. Pedig az orbáni laborban, a nálunk kisebb Ausztriában hirtelen 20-ról 40-re növelték a laborok számát. 130 ezer tesztet akarnak rövid idő alatt elvégezni.
Ha a meglévő laborok kapacitását végül talán majd ki is használják, hatalmas mennyiségű tesztet csak új járványlaborok felállításával lennének képesek elvégezni. Lehetetlen lett volna ilyet létrehozni három hónap alatt? Nem, hiszen a kiskunhalasi járványkórházat is felhúzták egy hónap alatt, sokkal több pénzből.
Persze nemcsak labor és laboráns kell, hanem egy egész, katonás rend szerint működő egészségügyi infrastruktúra: járásonként felállított és zöld számon elérhető ügyfélszolgálat 7×24 órában. Ahonnan minden egyes tünetet produkáló emberhez és családjához 12 órán belül kiküldik a tesztelőket. A teszteket végző asszisztensek hada mellé kellene rendelni az őket szállító nagyszámú taxist. Az ügyfélszolgálatos a laboreredményeket a háziorvossal megosztja, a beteget értesíti a teendőiről. És a legfontosabb, a további folyamatokat elindító szál informálása, az igazolt fertőzöttek esetén munkába lépő nyomozók értesítése. Ők elrendelhetik az összes letesztelt ember karanténját, az igazolt fertőzöttek izolálását: a híres piros matrica kiragasztását. Továbbá az izoláltak rendszeres ellenőrzését és az összes kapcsolatuk lenyomozását.
Ez a szervezet lenne majd később arra is alkalmas, hogy a gyors és a mainál jobb minőségű ellenanyagteszteket elvégezze. Szerencsére az ennek megfelelő Elisa-teszt néhány hét alatt már Magyarországon is elérhető lenne óriási mennyiségben. Nem lenne már semmi akadálya a tömeges tesztelésnek és ezzel a korlátozások biztonságos feloldásának.
Megtörtént mindez? Nem. Pedig három hónap alatt hézagmentesen meg lehetett volna szervezni a folyamatot.
Miért olyan fontos ennyire részletesen megismerni a korlátozások feloldásának egészségügyi feltételeit? Két ok miatt is. Egyrészt valószínűleg hosszú ideig, esetleg évekig is együtt kell élnünk a koronavírussal,. Addig mindenesetre, amíg az ország 60 százaléka nem kapja meg a védőoltást. Ezért tudnunk kell védekezni. Csak ezek ismeretében lehet a járulékos veszteségeket a legkisebbre csökkenteni. Ezeket két területen különösen fontos minimalizálni.
Az egyik szempont az, hogy az egyéb betegség miatt elhalálozottak vagy maradandó károsodást szenvedők száma nem lehet nagyobb, mint a koronavírusban elhunytak száma. Még akkor sem, ha most mindenki a koronavírusos betegek miatt érez aggodalmat. A másik szempont az, hogy a gazdasági visszaesés elkerülése érdekében minden rendelkezésre álló olyan eszközt be kell vetni, amivel elkerüljük, hogy a gazdasági válság társadalmi krízissé növekedjen.
A társadalmi krízis megelőzése érdekében együtt kell alkalmazni az egészségügyi védekezés és a gazdasági nyitás eszközeit. Ezért hétről hétre finomra kell hangolni az intézkedéseket. Nem hentesbárdra, hanem svájcibicskára van szükségünk. Csak akkor leszünk eredményesek, ha az állami intézmények hatékonysága azonnal utoléri legalább a magyar középvállalatok hatékonyságát. Ehhez érdemes Thomas Pueyo cikkének 16. ábráját tanulmányozni, ami bemutatja, milyen összetett intézkedésekkel lehet leszorítani az R értékét a biztonságos 0,6-1 közzé. És az egyes intézkedéseknek mennyi a költsége és a hozadéka.
A járulékos költségek minimalizáláshoz megkerülhetetlen a gazdasági válság szakszerű kezelése.
2. A gazdasági válság kezelése
2.1. A válság természete
A gazdasági válság mindenképpen elhúzódó lesz. Az élet nem tud visszatérni a válság előtti időszakhoz mindaddig, amíg a járvány újabb kitörésétől tartani kell. Azaz a megbízható oltás tömegessé válásáig. A visszaesés mértéke nagyban függ a korlátozások időtartamától és a válságra adott válaszoktól. Magyarországon mostanra már a Pénzügyminisztérium is lehetségesnek tart egy 4,5 százalékos visszaesést 2020-ra. A visszaesés három, egymást erősítő folyamat eredménye: a lezárások miatt csökken a kereslet és a kínálat a gazdaságban, a munkahelyek elvesztése miatt csökken az elkölthető jövedelem nagysága, és hosszabb távon a felbomló gazdasági kapcsolatok újjáépítésének is komoly költségei vannak. Az OECD számításai szerint minden hónapnyi leállás nagyjából 2 százalékponttal csökkenti az éves növekedést.
A világban modellnek tekintett ázsiai országokban (Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) az óvatos nyitás után nagy számban jelentek meg újabb esetek. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő egy évben arra is fel kell készülni, hogy a normalizálás egy „húzd meg, ereszd meg” folyamat lesz, amikor szabadabb és korlátozottabb időszakok váltakoznak.
Ebben az időszakban az üzleti tervezés rendkívül bizonytalan lesz. A nehézségek különösen nagyok lesznek a szolgáltató szektorokban – elsősorban a turizmusban és tömegrendezvényeknél.
A fentiek alapján csekély az esély a gazdaságban a V-alakú kilábalásra, azaz aligha történik meg, hogy a gazdasági mutatók visszapattannak a járvány előtti szintre. Már annak is örülhetünk, ha a gazdaság nem omlik teljesen össze. A legjobb, amit elérhetünk, egy elnyújtott U-alakú kilábalás lesz.
Az ázsiai és európai példák alapján a járvány utáni nyitás csak fokozatosan mehet végbe – először azokon a helyeken, ahol a távolságtartás fenntartható és nem alakul ki tömeg: gyárakban és kisebb üzletekben. Ezt követően nyithatnak a nagyobb üzletek, majd az iskolák. Míg a tömegrendezvények engedélyezése az utolsó fázisra marad, sok helyen ennek lehetőségét csupán a nyár végére teszik.
A normalitáshoz való közelítésnek is komoly feltételei vannak. Amíg a járvány fenyegetése nem múlik el teljesen, a társadalom együttműködése megkerülhetetlen.
Biztosnak kell lenniük abban, hogy a fertőzötteket és kontaktjaikat mind izolálták. A kormányzati beszámolókat el is kell hinniük ahhoz, hogy kövessék az utasításokat. Ehhez világos, meggyőző és egyértelmű információkra van szükségük. Szintén érezniük kell, hogy a kormányzati útmutatások a biztonságukat szolgálják, nem pedig pártpolitikai célokat érvényesítenek.
Az elhúzódó visszaesésre a gazdasági válságkezelésben is fel kell készülni. Mivel számos szektor akár hosszú időre is leállhat, az életképes vállalatok megvédése mellett szó szerint életbe vágó a jóléti rendszer védőhálójának megerősítése.
2.2. A válságkezelés eddigi lépései
Az elemzők és a munkaerőpiac szereplői egyetértenek abban, hogy a gazdaságban a válságkezelő lépések elkésettek és elégtelenek. A válságkezelő intézkedések több héttel más országok programjai után születettek, ami a vállalatok számára nehezen elviselhető bizonytalanságot okozott. Egy olyan időszakban, amikor egyes jelentések szerint naponta 4-5 ezer ember veszti el a munkáját, a késedelem ára sok-sok ezer munkahelyben mérhető.
A bejelentett intézkedések csalódást keltőek.
A munkabér-támogatást kezdetben csupán azok a cégek tudták igénybe venni, amelyek rendeléseiknek pontosan 15 és 50 százaléka közötti részét vesztették el – áprilisban, miközben március második felétől a lezárások már életbe léptek. És nem saját elhatározásuk miatt nem dolgoztak emberek. Hanem azért nem, mert a kormány bezáratta a munkahelyüket, hogy a járvány terjedését lelassítsa. Bár a széleskörű elégedetlenségre válaszul ezt a programot később kibővítették, de aki már elvesztette a munkáját, az semmilyen támogatást nem kap. Őket csak az EU legszűkmarkúbb munkanélküli ellátása várja.
Szintén nem kaptak támogatást a gyerekes családok, akiknek a digitális oktatás jelent súlyos terhet. Bár egy részüknek a hitelmoratórium könnyebbséget jelenthet, de azok, akik nem vettek fel hitelt, ebből nem részesülnek. Ha pedig nem saját lakásban élnek, fizethetik tovább az albérletet, ha tudják. A munkanélküliség a gyerekes családokat azért is sújtja különösen, mert az elmúlt tíz évben a családtámogatások alapja a munkajövedelem lett. Mindezeken túl a kórházak kiürítése is újabb terhet jelent azoknak a családoknak, akikhez hozzátartozójukat hazaküldték. A rászorulók szociális ellátását pedig azoknak az önkormányzatoknak kellene megoldani, amelyektől nyilvánvalóan politikai megfontolások alapján elvonták bevételeik egy részét.
A kormányzat a válságkezelés során messzemenően törekszik a költségvetés megkímélésére – az intézkedések forrásai elsősorban átcsoportosítások, azok is jórészt politikai szempontokat szolgálva (önkormányzatok, pártok forrásainak szűkítése). A Bruegel Intézet számításai szerint az intézkedések 0,4 százalék pluszforrást jelentenek, miközben ez az érték Ausztriában 9, Csehországban 2, Lengyelországban 4,2 százalék. A máskor oly szigorú európai költségvetési szabályozásokat a járványra válaszul ezúttal felfüggesztették. A közgazdasági elmélet szerint is érdemes recesszió idején tompítani a visszaesés mértékét. A költségvetés megkímélésének magyarázata tehát nem gazdasági, hanem inkább politikai. A nagyobb hiányt épp a következő választások előtt kellene csökkenteni, ami veszélyeztethetné a Fidesz sikerét. 2021 végén a hiányt finanszírozó befektetők nem választási osztogatást, hanem kiadáscsökkentést várnának.
Az is kérdés, hogy a mostani szélsőségesen bizonytalan helyzetben ki vállalja a beruházások kockázatát. A hitelfelvétel súlyos kockázat a vállalat tulajdonosai vagy a hitelnyújtó számára. A garanciával kapcsolatos ígéreteket a kormány hetekig lebegtette, míg Ausztriában és Németországban a garancia feltételeit már régen bejelentették. Nálunk a vállalatok továbbra is jelentős bizonytalansággal szembesülnek. És mire megszületik a döntés a megmentésükről, lehet, hogy már nem lesz mit megmenteni.
2.3. Mit kellene tenni az eddigi lépéseken túl?
2.3.1. Az állami egészségügyi rendszer fejlesztése
Meg kell erősíteni az intenzív ellátást, fejleszteni kell a labordiagnosztikát és önellátóvá kell válni a védekezéshez szükséges eszközök (maszkok, kesztyűk, fertőtlenítők, gyógyszerek, oltás) gyártásában. Nem tartható, hogy ezekben kizárólag Kínára támaszkodjunk. Mindehhez hozzátartozik az egészségügyi és szociális dolgozók, orvosok és ápolók béremelése a Magyar Orvosi Kamara által igényelt szintre. Nem csupán hálából a helytállásért. Hanem azért is, hogy ne menjenek el jól fizető állásokba nyugatra. Az egészségügyi személyzet iránti igény mindenütt exponenciálisan nőni fog és egymástól csábítják majd el az országok a szakembereket. Ezt pedig azonnal meg kell előzni.
2.3.2. Munkaerőpiac és vállalatok támogatása
A bérgarancia-programot a rendkívüli állapot végéig ki kell terjeszteni azokra a cégekre is, ahol átmenetileg leáll a termelés a lezárások miatt. Ez semmiképpen se legyen munkába járáshoz kötve. Ez a biztosítéka annak, hogy a bérgarancia-program összhangba kerül a járvány lassításának szándékával.
A vállalatokat segíteni kell az új normalitáshoz való alkalmazkodásban. Azaz abban, hogy a megváltozott körülményekhez igazítsák a tevékenységüket. Ahol lehet, digitalizálni kell. Másutt (például éttermekben, mozikban, repülőgépeken, tömegközlekedésben) pedig arra kell törekedni, hogy a személyek közötti fizikai távolságot növelni lehessen. A támogatási rendszerek kialakítása során érdemes az osztrák és német tapasztalatokra támaszkodni.
Nem lehet azonban minden vállalatot megmenteni. A járvány utáni új normalitásban a gazdaság szerkezete biztosan átalakul. A szállodaiparban, az irodapiacon például a jelenlegi kapacitások túlzottnak bizonyulhatnak. A súlyosan szennyező iparágaknak is át kell alakulniuk. A gazdasági átalakulás mindig fájdalmas folyamat, különösen a munkájukat elvesztők számára. Ezért megkerülhetetlen a szociális háló megerősítése is.
2.3.3. A szociális védőháló erősítése
A vállalatok megmentésére irányuló lépések és a bérgarancia-program azokon már nem segít, akik időközben elvesztették az állásukat. Az új körülmények között a 3 hónapos munkanélküli támogatás tarthatatlanul rövid, és legalább 6 hónapra kell emelni. A 2020-as költségvetésben 83 milliárd forint van előirányozva munkanélküli ellátásokra. Az álláskeresési járadék időtartamának 3 hónapról 6 hónapra emelése, feltételezve, hogy a munkanélküliség a háromszorosára nő, 249 milliárd forintba kerülne. Szintén tarthatatlan, hogy a munkabérekhez kötött családtámogatási rendszerből most rengetegen kiesnek. A családi pótlékot 2008 óta nem emelték, reálértékének több mint 30 százalékát azóta elvesztette. Ezt most érdemes lenne megduplázni. A 2020-as költségvetésben 305 milliárd forint van előirányozva családi pótlékra. A családi pótlék megkétszerezése 305 milliárd forintba kerülne. A kettő együtt 554 milliárd forint. A járvány szociális következményeinek a kezelésében támaszkodni kell az önkormányzatokra és a civil szervezetekre is, és az ellenségeskedést fel kell függeszteni.
2.3.4. Az intézkedések forrásai
A járvány kezelésének a költségeit valakinek mindenképpen ki kell fizetni, ingyenebéd ugyanis tényleg nincs. A költségvetési tervezés nagy kérdése, hogy kitől vegyünk el pénzt, és kinek adjuk oda. A válságkezelés számláját a kiadási tételek átalakításából, hitelekből és adóemelésekből lehet finanszírozni.
A jelenlegi helyzetben a legkézenfekvőbb azoknak a presztízsberuházásoknak a leállítása, amelyek bizonyosan halaszthatók. Mindenképpen ide tartozik a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása, amelynek megtérülése 100 éven belül erősen kétséges. Szintén leállítható a Paks II beruházás. Csak ez a két tétel idén közel 130 milliárd forint megtakarítás ebben az évben. Lehet még találni további lehetőségeket. Számos idei évre tervezett rendezvény költsége is átirányítható a válság kezelésére. Például a június 4-ére tervezett Nemzeti Összefogás Napja 10 milliárd forintja.
Szintén jelentős összegek szabadíthatók fel az EU-források átrendezésével olyan esetekben, amikor az állam még nem kötötte meg a szerződést a nyertessel. Vagy még nem utaltak egy fillért sem – e két tétel együtt közel 2500 milliárd forint. A felvetett lehetőségek csupán példák arra, hogy nem szükséges a végletekig eladósodni ahhoz, hogy a válságkezelés forrásait megtaláljuk. Bár kétségtelen, hogy bizonyos érdekcsoportot rosszul járnának ezekkel a lépésekkel.
Most a tervezett 2,7 százaléknál valamivel magasabb költségvetési hiány is indokolható lehet. Annál is inkább, mert a visszaesés mértéke miatt ez várhatóan be is fog következni. Egy idei 5 százalék körüli hiány valóban szűkíti a jövőbeni mozgásteret a költségvetésben, amit később ki kell fizetni a kiadások visszafogása vagy nagyobb adók árán. Ez a vis maior okozta magasabb hiány közgazdaságilag azonban éppen azért indokolt, hogy a gazdasági kapcsolatok ne bomoljanak fel, az életképes vállalatok ne szűnjenek meg, és ezzel meg tudjuk spórolni a jövőbeni újjáépítésük költségeit.
A mai magyar újraelosztási szint (a kormányzati kiadások a GDP 46 százalékát teszik ki) mellett az adók növelésével nagyon óvatosan kell bánni. Lehetőleg kerülni kell. Ezzel együtt is
A költségvetési mozgástér növelése nem jelent költségvetési felelőtlenséget. A járványkezelés forrásait meg lehet találni – ha a szándék meg van rá.
2.3.5. Közép- és hosszútávú gazdaságpolitikai stratégia kialakítása
A mostani járvány egyfajta figyelmeztetésnek tekinthető. Láthatóvá vált, hogy a globalizáció mennyire sérülékeny és milyen következményekkel jár a természeti környezet rombolása. A klímaváltozás miatt számos új fenyegetéssel számolhatunk a későbbiekben is. A járványok gyakoribbá válása csupán egy a rengeteg szélsőséges jelenség közül. A következő évtized sikeres gazdaságpolitikájának alapja az, hogy ezeket a hazai sérülékenységeket számbaveszi és kidolgoz egy adaptációs stratégiát. Majd elindítja az ehhez szükséges beruházásokat. 150 év után megint fontos lesz a vízgazdálkodás. A globális értékláncokat is át kell majd alakítani. Ehhez számba kell venni azt, hogy melyek azok az alapvető termékek, amikben ösztönözni kell az önellátást. Mindehhez kiterjedt adatbázisokra és alapos tudományos elemzésre van szükség.
A klímaváltozáshoz való lokális adaptáció mellett részt kell vennünk a környezetvédelemmel kapcsolatos globális együttműködésben is. A saját intézkedéseinket az Európai Unió Green New Deal programjával összhangban kell meghatároznunk. Ennek alakításában nem rövid-távú politikai szempontok alapján kell részt venni. Hanem a saját érdekeink védelme mellett az európai ökoszisztémát is meg kell védenünk, mert az EU mi vagyunk. Így lehetünk fekete bárány helyett komolyan vehető partnerek az európai együttműködésben.
***
Lehetetlen felnőni ezekhez a feladatokhoz? Nem, de szinte minden szereplőnek azonnal meg kell változnia.
Az állami intézményeknek és az operatív törzsnek világos stratégiát kell követnie. Ehhez a miniszterek helyett járványügyi, gazdasági és a társadalmi folyamatokat ismerő szakértőkre kell támaszkodniuk, miként a német kormány teszi. Ezt a stratégiát számításokkal kell alátámasztani, közérthetően, folyamatosan és őszintén el kell magyarázni az állampolgároknak. A minisztereknek az a dolguk, hogy a kivitelezés szakszerűségét és gyorsaságát biztosítsák. Ezek a szükséges feltételek ahhoz, hogy az állami szervek elnyerjék az emberek bizalmát. Bizalom nélkül ugyanis nincs jogkövető állampolgári magatartás.
Az igazi válsághelyzet arról ismerhető fel, hogy azt a kormányzati számítás és a kommunikációt átható hübrisz egyedül nem képes megoldani. Csak együtt tudunk megküzdeni vele. Sok áldozattal vagy a lehető legkevesebbel. A közbizalom mértékétől függ, mekkora lesz végül a járulékos veszteség. Ezen múlik az, hogy nemcsak félévkor, hanem az év végén is átmegyünk-e majd a vizsgán. Egy országban ez már sikerülni látszik, a jó példa Dél-Korea.
A szakszerű és eredményes védekezésnek a dél-koreai külügyminiszter lett az egyik idolja, az arca. Higgadt és bizalomépítő szavait még annak is érdemes meghallgatni, aki nem ért angolul.
Ez a valódi válságkezelés: A többi színház.
A szerzők: Győrffy Dóra, politológus-közgazdász, egyetemi tanár, Lantos Gabriella, egészségügyi menedzser, a Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója.
Kiemelt kép: Marja János /24.hu
