Belföld

Diktatúrát hoz vagy a járvány elleni védekezés egyetlen eszköze a felhatalmazási törvény?

Kemény politikai vita alakult ki hétfőn a parlamentben arról a pénteken benyújtott törvényjavaslatról, amelyben a kormány a veszélyhelyzet idejére bevezetett rendeleti kormányzás közjogi kereteinek körvonalait rajzolta fel. Az ellenzék Orbán Viktor uralmának kiteljesedését látja a szövegben, a kormányoldal pedig a járvány elleni védekezéshez szükséges intézkedésként tálalta a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet időkorlát nélküli meghosszabbítását.

Nem támogatta az ellenzék a felhatalmazási törvény keddi elfogadását
Orbánnak nem elég a veszélyhelyzet 90 napos meghosszabbítása, az ellenzék időkorlát nélkül viszont nem szavazza meg a javaslatot, így egy hetet csúszik a döntés. Így csütörtökön lejárhat a rendkívüli jogrend.

A vita kevésbé a rendkívüli állapot szükségességéről, a tervezet szövegéről, sokkal inkább a bizalomról szólt. Az ellenzék nem bízik a miniszterelnökben, aki szerintük tíz éve mást sem tesz, mint visszaél demokratikus felhatalmazásával, nem hiszi el neki, hogy csupán a vírus elleni védekezéshez feltétlenül szükséges rendeletek meghozására használná a különleges felhatalmazást.

Abban minden párt egyetért, hogy veszélyhelyzetben elfogadható és szükséges is lehet a törvényeket olykor felülíró kormányzati rendeletalkotás. Enélkül gondot okozott volna már az iskolabezárás is; gyorsabban kell lépni, mint ahogyan a jogszabályok képesek átfutni a törvényalkotáson, vagyis a lényeg, hogy a szokásos korlátok ne késleltessék a járvány miatt szükséges döntések meghozását.

A járvány elintézi, hogy ne legyen többé parlament?

Az egyik aggodalom az ellenzéki nyilvánosságban az volt, a törvény nyomán lehetségessé válik, hogy az idén már össze se üljön az Országgyűlés. A javaslatban ilyesmiről nincs szó, a jelenlegi tervek szerint még csak nem is ritkulna a parlament ülésezése, bár a jogszabályi keretek megváltozásával nyilván a hangsúly a törvényalkotásról a kormány elszámoltatására kerülne át. Való igaz, hogy a tervezet szabályokat alkot arra a helyzetre is, ha – a tömeges megbetegedések miatt – határozatképtelenné válik az Országgyűlés, a kormány beszámolási kötelezettsége megmaradna, de ez esetben nem a parlamentnek, hanem a házelnöknek és a frakcióvezetőknek kellene felelnie.

A kormányoldal ezzel (a határozatképesség lehetséges elvesztésével) érvel amellett is, hogy ne legyen határideje a veszélyhelyzet meghosszabbításának. Erre mondja az ellenzék azt, hogy ha az Alkotmánybíróság vagy a román parlament ülésezhet az interneten keresztül – és a magyar iskolarendszer egy hétvége alatt átállhat a digitális oktatásra –, akkor az Országgyűlés is legyen képes erre. Nem szólva arról, hogy a javaslatban a kormányzati döntéshozatal egyetlen megmaradó kontrolljaként emlegetett Alkotmánybíróság – már csak a tagok kis száma és magasabb életkora miatt is – legalább olyan kitett a vírusnak, mint a törvényhozás.

Azon a ponton persze nagyon következetlen az ellenzék érvelése is, hogy az Országgyűlés valódi fékje lenne a kormánynak. Ők maguk is azt mondják tíz éve, hogy nem az, csak Orbán játékszere, és a veszélyhelyzet meghosszabbítása sem okozna gondot a nemhogy kényelmes, de kétharmados többséggel rendelkező kormánytöbbségnek két vagy három hónap múlva. A kormányfő hangsúlyozta is, hogy a parlament akár holnap visszaveheti tőle a jogköröket – a parlament ez esetben megint csak a képviselők egyszerű többségét jelenti, vagyis az ellenzék számára aligha megnyugtató az Országgyűlés kitüntetett szerepe. Kérdés az is: azok az ellenzéki képviselők, akik most a diktatúra kiépülését látják, ezt követően nem vesznek részt az Országgyűlés működésében, és például nem kérdezik a miniszterelnököt az ülésteremben?

Fontos körülmény, hogy a formális jog eddig sem igazán volt akadálya a Fidesz túlhatalmának, hiszen kétharmados többségével az alaptörvényt is bármikor módosíthatta a kormányoldal. Márpedig a veszélyhelyzet főbb szabályait is az alkotmány tartalmazza.

A járvány miatt találták ki a rendeleti kormányzást?

A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat

– ez az Alaptörvény 53. cikkének második pontja, nem a pénteken benyújtott javaslat újdonsága.

„A különleges jogrend ugyanis nem alkotmányon kívüli, hanem egy rendkívüli alkotmányos állapot” – írta az Indexen megjelent cikkében Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese. Igaz, az alaptörvény csak elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetére teszi lehetővé a veszélyhelyzet kihirdetését, míg a másodlagos forrásként irányadó sarkalatos katasztrófavédelmi törvény ezeken túli egyéb esetként említi a járványveszélyt.

Fotó: Bielik István / 24.hu

De van itt más probléma is:

A magyar alkotmányos berendezkedés nincs felkészülve a jelenlegi veszélyhelyzetre: a túlrészletezett és bántóan kazuisztikus (szőrszálhasogató) alaptörvényi és törvényi szabályozást már eddig is kénytelen volt többször is áthágni a kormányzat a járványveszély hatásainak csökkentése érdekében

írta az Átlátszón Tordai Csaba alkotmányjogász, Karácsony Gergely főtanácsadója, aki szerint a már bevezetett intézkedések között is akad jó néhány, amelyik nem állja ki az alkotmányosság próbáját. (Márpedig az alkotmánytól veszélyhelyzet idején sem lehet eltérni, hiszen mint említettük és mint azt Orbán államtitkár is megjegyezte, az nem alkotmányon kívüli állapotot jelent.)

Tordai szerint jelen helyzetben mégis szükséges lehet átlépni az alkotmányos kereteket, mert az alaptörvény rendelkezései elégtelenek:

Ha áttekintjük a katasztrófavédelmi törvényt, abban sem az ítélkezési szünet elrendelése, sem az üzletek nyitvatartásának rendeleti korlátozása nem szerepel mint bevezethető rendkívüli intézkedés. Azzal, hogy a kormány mégis meghozta ezeket a döntéseket, az alaptörvénnyel ellentétesen cselekedett. És helyesen tette, mind a veszélyhelyzet kihirdetését, mind a törvényi alap nélküli intézkedések bevezetését illetően.

Ha ez így van, akkor a Fidesz saját alaptörvényét és sarkalatos törvényeit nem tudta úgy megírni, hogy abban ellentmondás nélkül szabályozza a koronavírus-járvány miatt most szükséges intézkedések bevezetésének módját, az ellenzék pedig olyan intézkedésekben támogatta a kormányt a veszélyhelyzet idején, amellyel az túllépte az alkotmányos kereteket.

Az idők végezetéig tart a teljhatalom?

Sokakban mocoroghat a kérdés, hogy miért van szükség a felhatalmazási törvényre, a kormány hatalmának végtelennek tűnő kiterjesztésére.

A tervezet alapvető célja, hogy a veszélyhelyzetet ne kelljen újra és újra meghosszabbítani, és a veszélyhelyzet idején hozott rendeleteket se kelljen újra és újra kihirdetni, hanem érvényben maradjanak a különleges jogrend fennállásának végéig. Az ellenzék fő kifogása, mint már kitértünk rá, hogy sem arról nem rendelkezik a törvénytervezet, hogy mikor szűnik meg a veszélyhelyzet, sem arról, hogy a parlament köteles-e bármikor megszüntetni azt.

A kormánypártiak persze azt mondják, egyértelmű lesz, mikor múlik el a járvány, és akkor véget ér a veszélyhelyzet is. Az orbáni teljhatalomtól tartók pedig azt mondják, hogy ez kamu, ami már csak azért is erősebb érv, mint elsőre hangzik, mert

korántsem egyértelmű, mikor ér véget a járvány. Ha eltelik egy hét halott nélkül? Ha egy hétig nincs új megbetegedés? Ha már túl vagyunk a járvány csúcsán? Ha az Egészségügyi Világszervezet azt mondja?

Ez már csak azért is lényeges kérdés, mert a veszélyhelyzet mellett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet is érvényben van Magyarországon, immár 2015 óta. Ezt többször úgy hosszabbította meg a kormány, hogy semmibe vette a válsághelyzet kihirdetésének az általa kreált kritériumait, hiszen tömeges bevándorlásnak elég régóta nyoma sincs.

Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI

Lehet-e így bízni a kormány mértéktartásában? Az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a közmédia kormányzati megszállása után lehet-e bízni a kormány mértéktartásában? Az alkotmány hétszeri átírása után lehet-e bízni a kormány mértéktartásában? Olyan kormány kér most bizalmat, amelyik az elmúlt évtizedben komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy az állampolgárok nagy részéből kiirtsa a bizalom írmagját is.

Ha az elmúlt 10 évben nem úgy kormányoztak volna, amelyből süt, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és ha tehetnék, eltakarítanák az országból a velük egyet nem értőket, akkor sokkal kevesebb embernek jutna eszébe, hogy egy korlátlan felhatalmazással majd visszaélnek

írta az Átlátszó jogásza, Tóth Balázs.

Mivel a törvénytervezet szerint amíg a veszélyhelyzet tart, időközi választást és népszavazást sem lehet tartani, tényleg erős fegyver kerül a kormány kezébe, amivel szétverhetné az alapjaiig a demokratikus jogállamot. Mindamellett nehéz azt képzelni, hogy a több mint két év múlva esedékes parlamenti választást egy addigra minden emberi számítás alapján rég véget érő járvány miatt ne tartsák meg.

Hogy a kormány semmit nem tesz a bizalom kölcsönössé tételéért, azt jelezte a hétfői parlamenti vita. Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető szinte könyörgött Orbánnak, hogy tegye bele a szövegbe a határidőt, hogy az együttműködés minimumának legalább a látszata meglegyen, ám a kormányfő válaszában kijelentette, nincs szüksége az ellenzékre, saját frakciójával végigviszi a tervét, legfeljebb egy héttel később. Amekkora érvelési hibával kezdett az ellenzék, olyan erősen jelezte Orbán, hogy valójában mese habbal, amit az összefogás fontosságáról mond, hiszen nem kíván együttműködni, nem hajlandó egy betűt sem változtatni a javaslaton.

És ne legyen kétségünk: az ellenzék ellenszavazatait úgy fordítja majd, hogy amíg a kormány a vírus ellen küzd, addig az ellenzék a kormány ellen, annak dolgát nehezíti.

Ezek után az újságírókat is börtönbe zárják?

A tervezet egy másik részét is sok kritika éri. A kormány szándékai szerint a büntető törvénykönyv is módosulna, kiegészülve a „járványügyi védekezés akadályozása” nevű bűncselekménnyel. A javaslatba ez azután került bele, hogy a kormány csütörtökön elküldte azt az ellenzéki pártok frakcióvezetőinek.

Akár börtönnel is sújtható lenne az, aki megszegi a járványügyi intézkedéseket, például megszökik a karanténból, vagy hazudik arról, hogy merre járt az elmúlt időben. A leginkább kritizált pont azonban a rémhír- és álhírterjesztésről szól. A Btk. szerint a rémhírterjesztő (vagyis aki nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A kormány javaslata azonban most továbbmegy:

  • Aki különleges jogrend idején – mint például a mostani veszélyhelyzet –  állít nagy nyilvánosság előtt valótlan tényt, vagy ferdít el tényeket, ami „alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”, az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

– áll a tervezetben, ami több jogász, így például Schiffer András volt LMP-társelnök szerint is veszélyes gumiszabály, ráadásul ellentétes az alaptörvénnyel.

A védekezést akadályozó vagy meghiúsító rémhírterjesztés szigorú üldözése természetesen helyes, sőt kifejezetten szükséges – jóllehet ez nem annyira újdonság, inkább csak pontosítása az eddigi szabályozásnak. A védekezés eredményességéről viszont csak a történelem tud ítéletet alkotni, bíróság aligha. A véleményszabadság világos normatartalom nélküli büntetőjogi korlátozása még veszélyhelyzetben is alaptörvény-ellenes

írta Schiffer, rávilágítva arra, e tervezet alapján nem lenne nehéz börtönbe zárni valakit.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Márpedig ez elég riasztónak tűnhet akkor, amikor az M1-en rendszeresen álhírek terjesztésével vádolnak minden alap nélkül hírportálokat, és kormánypárti talkshowkban és beszélgetésekben azon kuncognak, hogy börtönbe kellene zárni azokat az újságírókat, akik megírják az igazságot. Az M1-en Lomnici Zoltán békemenetes alkotmányjogász világossá is tette, hogy nem a minden alap nélkül rémhírterjesztő álhírgyárak, blogok, vagy éppen a Budapest lezárásának álhírét elterjesztő influenszer miatt gondolja kívánatosnak a törvényt, hanem a szerinte pánikot keltő ellenzéki politikusok és lapok megregulázása érdekében.

És akkor sorolhatjuk itt az elégtelen védőfelszerelésben dolgozó orvosoktól kezdve a kevés elvégzett teszten át a területi fertőzöttségi adatok titkolásán át azokat anomáliákat, amelyekre a szabad sajtó feladata rámutatni, hogy aztán a nyilvánosságban megjelenő tények és vélemények után a kormány eldöntse, melyik megoldást választja, s megindokolja, miért teszi.

Tekintettel arra, hogy a kormányoldal a független média által feltárt valódi híreket tartja álhírnek, nagy a veszélye annak, hogy az új szabályozás nem a tényleges álhírek terjesztőit szankcionálja, hanem a független újságírást lehetetleníti el

írta cikkében Urbán Ágnes médiajogász, hozzátéve, hogy szerinte a törvény elfogadása után „ha az újságírók megírják az igazságot, és komolyan veszik a tájékoztatási kötelezettségüket, akkor azért öt év börtönt kaphatnak.”

Ebben az ügyben sem marad más, mint bízni egy olyan kormánynak a józanságában és becsületében, amelyik zsebre rakta az összes megyei lapot – kukázva a Népszabadságságot „járulékos veszteségként” –, átvette az Origót, a TV2-t, hogy aztán felépítse a KESMA nevű médiaszörnyeteget. Újságírók börtönbe zárása persze komoly szintlépés lenne a médiaháború vívásában, de a törvénytervezet kétségtelenül lehetőséget teremthet erre egy értelmezhetetlen gumiparagrafussal, amely a védekezés eredményességéről beszél.

Tegyük hozzá, ha igazságos lenne a mérce, a legnagyobb bajban Gulyás Gergely lenne, aki sajtótájékoztatóján azt találta mondani, hogy a 65 éven aluliak nyugodtan összefertőzhetik egymást a koronavírussal.

Összefoglalva: a törvénytervezet nem jelenti a diktatúra bevezetését, lehetőséget biztosít a kormánynak a járvány elleni hatékony védekezésre, de olyan hatalmat is a kezébe ad, ami gonosz lépések megtételét is lehetővé teszi kevesebb kontroll mellett, és fenyegető lehet a munkájukat végző újságírókra.

Az idő dönti el, hogy a rendszerváltás óta példátlan felhatalmazással a kormány a nemzeti érdeket szolgálja-e, vagy a járvány mögé bújva a szabadság felszámolására és a hatalmának kiszélesítésére tesz kísérletet. Ez rendkívül fontos kérdés, de alapvetően nem az a részlet dönti el, hogy 60 vagy 90 nap múlva szükség van-e a fideszes többségű Országgyűlés szentesítésére a veszélyhelyzet fenntartásához.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.