Néha már azért idegeskednek a szülők, mert a tanáraink nem tudják időben abbahagyni az órát. Nem maguk miatt, hanem mert a gyerekek nem tudnak elszakadni.
Miután az utóbbi napokban sokszor akár 36 fokig is felkúszott a hőmérséklet, sok budapesti irodában valószínűleg minden idegszálukkal koncentrálva sem voltak képesek kiemelkedő teljesítményre a dolgozók. Nem úgy a Szent Gellért tér egyik lakásában, ahol gyerekek tucatjai mindent elsöprő lelkesedéssel vetették bele magukat a tanulásba a legnagyobb hőségben is.
Laikusként is gondolhatjuk, ez a hely tudhat valamit, ha ennyi kisiskolást képes becsábítani termeibe a vakáció kitörése után pár nappal, hogy aztán robotikát, programozást és angol nyelvet tanuljanak. A Funside School falai között nyáron sem áll meg az élet, napról napra érkeznek a gyerekek, hogy olyan készségeket sajátítsanak el, amikre a hagyományos iskolákban nincs lehetőségük.
A Funside hazánk első délutáni iskolája, ahol nyáron különböző táborokban okosodhatnak tovább a gyerekek. Mi a Szent Gellért téri napközis táborban jártunk, ott a táborozók naponta kétszer másfél óra oktatáson vesznek részt. De ezek az órák nem ókori évszámok magolásával vagy sosem használt képletek ismételgetésével telnek, hanem különleges módszerrel tanulnak angolul, beleáshatják magukat a LEGO-filmkészítésbe, elsajátíthatják a robotprogramozás és programozás fortélyait, utóbbit hazánkban elsőként egy Harry Potter ihlette programozható varázspálcával.
Ennyit kell csinálni? Akkor én már kész is vagyok!
– kiáltott fel Zoé, alig néhány pillanattal azután, hogy a tanárnő elmondta, mi a következő feladat. A programozástól ódzkodóknak egészen újszerűnek tűnhet az órán gyakorolt módszer, hiszen nem hosszú adatsor szerepel a gyerekek monitorján, hanem kisebb blokkok, illetve a Harry Potter-univerzumból ismert különböző színű cukorkák.
A gyerekeknek készült programozó platformokat vizuális programozási nyelveknek nevezzük, mondta Kittka András, a Funside School alapítója. A legtöbbeknek a Mátrixból beugró hagyományos programozási nyelv ugyanis már egy kisebb program esetén is több oldalnyi számokból álló szöveg, amiben elég egy vesszőt elütni, dobhatjuk is a kukába az egészet.
Ez minden, csak nem szórakoztató, pláne gyerekeknek, ráadásul igen demotiváló fél órán keresztül azt keresgélni, hol hiányzik az a vessző, miközben semmi látványos dolog nem történik a képernyőn. A blokkalapú programkódolásban viszont nem tudunk ilyen hibát elkövetni, de koncepcionálisan ugyanúgy kell vele dolgozni, mint hagyományos társával.
A Funside monitorjain láthatóan a hagyományos programozásnál sokkal izgalmasabb dolog zajlik, a 11 éves Zoé el is magyarázta az olyan alulképzetteknek, mint én, pontosan mi is. Az általa létrehozott kódban lévő blokkokban különböző parancsok szolgálnak arra, hogy kisebbek vagy nagyobbak legyenek az említett drazsék. Ha a kód stimmel, a varázspálcát elég a képernyőre irányítani, majd a betáplált varázsige szerint mozgatni: máris megváltozik a monitoron szereplő cukorkák mérete. Viszont nem árt észben tartani, attól, hogy színes cukorkák szerepelnek a feladatban, még ugyanolyan komoly feladatról van szó, ami ráadásul ugródeszka a bonyolultabb, szöveg alapú programozáshoz.
A másik teremben eközben két-három fős csoportokban robotika szakkör zajlik éppen. A Funside School alapítója elmondta, amikor az iskola elindult, rengeteg kutatást átnéztek, milyen készségeket várnak ma el a munkaadók, ezek közt pedig csupa olyan dolgot találtak, amire az iskola ma nem tanít meg: ilyen a kooperációs készség vagy a tudásépítés.
Előbbi fejlesztésére szolgál részben a robotprogramozás is: a gyerekek egy tableten található építési útmutató szerint rakják össze az aktuális feladatot, az óra első fele az építésről, a második fele a robot beprogramozásáról szól. Az építési útmutató szándékosan három-négy részből áll össze, így a gyerekek egyszerre tudnak haladni, illetve össze is kell dolgozniuk közben, majd ha valaki kész a saját részével, segít a többieknek.
Mind a robotika, mind a programozás átlagosan több fiút mozgat meg, mint lányt, de azért minden csoportban feltűnik legalább egy-két lány is a Funside-nál. Mi több, ők sem azért vannak jelen, mert a bátyjuk elrángatta őket, az alapító szerint ugyanis ők is rendkívül ügyesek, és látszik rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak.
Kittka András az órák közti szünetben mesélt a Funside létrejöttéről is: még 12 évvel ezelőtt, 2007-ben kezdtek el a projekttel foglalkozni, ekkor még egyetemre járt, angolt oktatott, de annyit tudott, hogy szeretne nyáron gyerekekkel foglalkozni.
Az első táborban mindössze nyolc gyerek volt jelen: az unokaöccse, az unokahúga és rajtuk kívül még hatan. Már az első nyár után úgy érezték, hogy szeretnének komolyan belevágni, majd az egyetem mellett összeraktak egy fix csapatot. Tanulmányaik végeztével rájöttek, ahhoz, hogy tényleg ezzel foglalkozhassanak akár egész évben, mindezt egy magasabb szintre kell emelni.
Az alapító szerint a Funside titka egyrészt abban rejlik, hogy kívülről nézve már-már irreálisan sok energiát fektetnek abba, hogy álljon össze a csapatuk. A nyári tábori felvételi a tanároknak hosszú procedúrát jelent, aminek keretében egy hosszú jelentkezési lap kitöltése után egy gyakorlati napon kell részt venniük, ahol szimulált tábori környezetben kell helyt állniuk.
Így jöhetett létre egy olyan csapat, aminek köszönhetően mindenki elég figyelmet kaphat, a Funside-nál ugyanis minden foglalkozáson jut egy felnőtt minden öt gyerekre, így senki nem marad le, mindenki megkapja azt a törődést, amire szüksége van.
Azért választották az idegen nyelvet és az informatikát az iskola fő irányvonalainak, mert úgy látták, ezek a leginkább nélkülözhetetlen ismeretek a gyerekeknek. Ezen kívül fontosnak tartják, hogy mindig legyen választék, így minden diák maga döntheti el, mivel töltené az idejét legszívesebben.
Ez azért is lényeges, mert sok gyerek szívesebben megy el táborozni, ha tudja, hogy valamelyik barátja is vele tart, a Funside-nál pedig még ha nem is ugyanazt a foglalkozást választják, a délutáni programokon akkor is együtt lehetnek. A közösség pedig kivételesnek tűnik, hiszen rendszerint visszajárnak a táborba a 16-17 évesek is, hiába kell ugyanazoknak a szabályoknak megfelelniük, mint a 8 éveseknek.
Mióta feleségével megalapították a Funside-ot, Kittka András is minden évben öt hetet táborozással tölt.
Számításaim szerint már több mint egy évet töltöttem táborokban az életemből. Ám szerintem ez az, ami előrevisz minket.
Hogy mi a különbség a hagyományos iskolák és köztük? Az alapító szerint a gyerekek egyszerűen jobban érzik magukat a Funside-nál, még ha ezt nem is tudják mindig pontosan megfogalmazni: számtalanszor előfordul, hogy nem akarnak hazamenni.
A tanórák már első ránézésre is nagyban különböznek hagyományos társaiktól, hiszen angolórán nem egy asztalnál ülnek a gyerekek, hanem játékos feladatokban vesznek részt, így teljesen máshogy élik meg a tanulást.
A nyelv egy élő dolog, így a tanítását is csak úgy lehet jól csinálni, ha a gyerekeket magába a nyelvbe próbáljuk bekapcsolni, a tanulásnak nem a magolásról kell szólnia, hanem meg kell próbálni megértetni, miért csinálják ezt az egészet, mondta az alapító, majd hozzátette:
az órákon így folyamatosan beszélnek, nem baj, ha elrontják, csak mondják tovább, játszanak, mindenféle hétköznapi dolgokat csinálnak, amiket egyébként is csinálnának, csak itt éppen angolul teszik mindezt.
A Funside tanárai közül sokan év közben hagyományos iskolában dolgoznak, így teljesen más élmény nekik is az itt töltött idő. Kittka András megjegyezte, hogy amikor megkérdeznek valakit, miért jelentkezik hozzájuk, fontos pluszt jelent, ha azt mondja, a szakmai fejlődés vezérli.
A tanárok számos tréningen vesznek részt, hiszen az informatikatanárok a hagyományos iskolákban még csak nem is találkozhatnak olyan eszközökkel, amikkel a Funside-nál nap mint nap dolgoznak.
Az iskola célja jelenleg az, hogy minél több új helyszínt nyithassanak, hogy ezáltal közelebb kerüljenek a szülőkhöz Budapest különböző kerületeiben. A következő néhány évben legalább három-négy új helyet szeretnék, aztán ha minden a tervek szerint alakul, a Funside a fővároson kívül is megismertetheti a gyerekeket a 21. századi oktatással.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
