Belföld

Kerekesszékes gyerekkel lehetetlen albérletet találni

Annának nyárig kell kiköltöznie az albérletből, ahol eddig lakott két mozgássérült lányával. Nem tudják, mi lesz velük, mert alig találni olyan lakást, ami kerekesszékkel is megközelíthető: vagy nincs lift a házban, vagy már a földszinten is lépcsőzni kell. Mivel egyedül neveli a gyerekeket, anyagilag is korlátozottak a lehetőségei. Fontos, hogy közel legyen az iskola, ahol a lányok tanulnak, csakhogy a környéken másfélszer annyit kérnek egy lakásért, mint amennyit ki tudna fizetni. Annáék története nem egyedi; sok sérült gyereket ápoló család költözik vidékre, mert nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat. Az Abcúg cikke.

Nagy Anna egy budai albérletben él mozgássérült ikerlányaival, Annával ás Nórival. Nemrég derült ki, hogy kilenc év után a nyáron ki kell költözniük a lakásból. És most nem tudják, hogyan tovább, azt is úgy könyörögték ki, hogy legalább a tanév végéig maradhassanak. Anna Facebookon hirdetésben kért segítséget, de hiába osztották meg eddig több mint  tízezren a posztot, még nem jelentkezett senki a felhívásra.

Már hat lépcsőfok is megoldhatatlan akadályt jelent

Az ingatlanárak elszállása óta az albérletkeresés azoknak is komoly kihívás, akiknek nincsenek speciális szükségleteik, mozgássérültként viszont szinte lehetetlen vállalkozás. Nemcsak az ár szempont, hanem az is, hogy akadálymentesített legyen, vagy legalábbis ne legyen megközelíthetetlen kerekesszékkel. Az sincs akadálymentesítve, ahol jelenleg laknak, de a földszinten van és nem kell lépcsőzni. Amióta Anna elkezdett albérletet keresni, összesen egy olyat talált, ami földszinti volt, viszont hat lépcsőfok vezetett a lakáshoz, ami kerekesszékkel már leküzdhetetlen akadályt jelent, hiszen a lányok már nem kisgyerekek, a székkel együtt 60-80 kilót nyomnak, magyarázta Anna. Ezért olyan lakás szóba se jöhet, ahol a házban nincs lift. Az sem mindegy, milyen a szobák elrendezése, be tudnak-e fordulni az ajtókon kerekesszékkel, különösen a fürdőszoba és a WC kialakítása kritikus. Most is ki van centizve, hogy a lányok ki tudjanak gurulni a szobájukból.

Annáéknak legalább ennyire fontos szempont, hogy a lakás minél közelebb legyen a Pető Intézethez, ahová a lányok iskolába járnak, és ne kelljen az egész városon átvergődniük. Kényszerből költöztek Budapestre, eredetileg a Békés megyei Békés nevű kisvárosból származnak. Óvodások voltak a központi idegrendszeri sérült lányok, amikor kiderült, hogy az egész megyében nincsen olyan speciális iskola, ahol hozzájuk hasonló állapotú gyerekek között lehetnének, és mozgásfejlesztést is kapnának. Ezért választották a Pető Intézetet és a költözést.  „Olyat, ami közel van, akadálymentesített, brutál nehéz találni.” Anno szerencséje volt Annának, sikerült kifognia azt a lakást, ami egy utcában van a Pető Intézettel, mindössze 2-300 métert kell megtenniük a lányoknak.

Amikor megláttam, tudtam, hogy ide akarok költözni. Ekkora szerencsém biztosan nem lesz még egyszer.

Szívességi alapon laktak

Helyzetüket tovább nehezíti, hogy Anna egyedül neveli a gyerekeket, gondozásuk mellett nem tud dolgozni, a 130 ezer forintos ápolási díjból, a tartásdíjból és a családi pótlékból élnek. Így a szóba jöhető lakások köre tovább szűkül: rezsivel együtt 100 ezer forintot tudna kifizetni albérletre, ez így is több, mint amennyit most fizet. Azon a környéken, ahol most laknak, 120-150 ezer forintról indulnak az árak. „Gyakorlatilag szívességi alapon laktunk itt” – mondta Anna; a főbérlő azóta nem emelt az amúgy is méltányos bérleti díjon, hogy kilenc éve beköltöztek. Eddig egyetlen lakást talált, ami megfizethető lett volna, viszont nagyon messze, a 17-es villamos Bécsi úti végállomásától még kijjebb volt. „Kilenc éve azért könnyebb volt, nem voltak még ilyen iszonyat magasak az árak” – emlékezett vissza Anna.

Ha nem találnak időben új albérletet, kénytelenek lesznek hazaköltözni. Békéscsabán találtak egy speciális szakiskolát, ahová felvennék a lányokat. Hátránya, hogy kizárólag virágkötészetet tudnának tanulni, másrészt a Pető Intézetben hasonló intellektusú gyerekek között tanulnak, ezért félnek, hogy mi várna rájuk a másik iskolában. „Anyagilag az lenne a legokosabb, hogy hazamenjünk. De hogy olyan iskolába járhassanak, ami a legjobb nekik, mindennél fontosabb.”  Arról is volt szó, hogy szakiskolát indít a Pető Intézet, ha így lesz, akkor mégis megpróbálnak a fővárosban maradni. „Valami csak kialakul, nem adom fel a reményt” – tette hozzá bizakodóan Anna.

Nagy Anna és két mozgássérült lánya Nóra és Anett kilnec éve költözött Budapestre albérletbe. A lányok a Peth? Intézetbe járnak. Annának most új albérletet kell keresnie két lányával.
Fotó: Abcúg/Végh László

Több százan várnak önkormányzati lakásra

Tőlük néhány utcára laknak Szilviék, ők is a Pető Intézet közelsége miatt költöztek a környékre: nem találtak másik olyan iskolát, ahová felvették volna halmozottan sérült lányukat. Hiába laknak a földszinten, négy lépcsőfokon is fel kell küzdeniük a kerekesszéket, hogy bejussanak a lakásba. Régebben, amikor még kisebb volt a lányuk, nem okozott akkora gondot, de ahogy nőtt és nagyobb kerekesszékre lett szüksége, egyre nagyobb kihívást jelentett az anyának a mozgatása. Bár a szobák tágasak a lakásban, a bejárati ajtón épphogy befér a kerekesszék, sorolta a nehézségeket. Beköltözésük óta másfélszeresére emelkedett a bérleti díj: most 120 ezer forintot fizetnek, és ebben még nincs benne a rezsi. Épphogy ki tudják fizetni: „Egyik hónapról a másikra élünk, 16 év alatt tavaly tudtunk először elmenni nyaralni.” Mégis próbálnak mindenben alkalmazkodni a főbérlőhöz, nehogy kitegye őket.

Jobbat nem találnának, ezért nem is gondolkodnak azon, hogy elköltözzenek. Ezt a lakást is nehezen találták, nem nagyon válogathattak, azonnal igent kellett mondaniuk, különben kiadták volna másnak. Volt, ahol a gyerek miatt nem kapták meg a lakást, de eleve kevés olyat találtak, ahol volt lift és nem kellett sokat lépcsőzni. Előtte az agglomerációban laktak, onnan jártak be minden nap, 6-8 órákat töltöttek utazással. Akkor döntötték el, hogy beköltöznek a városba, amikor megszületett második gyermekük, és Szilvia már nem tudta egyedül hozni-vinni sérült gyerekét, férjét pedig nem akarta bevonni a gondozásába, mert az ő fizetéséből él az egész család.

Nemrég beadták igénylésüket egy önkormányzati lakásra, de nem sok jóval biztatták őket; azt mondták nekik, hogy több százan vannak előttük a várólistán, és egy évben 20 lakást adnak ki. De ha valami csoda folytán meg is kapnák valamelyik önkormányzati lakást, korántsem biztos, hogy jó lenne nekik az akadálymentesítés miatt.

Úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg a lehetetlent is.

Nagy Anna és két mozgássérült lánya Nóra és Anett kilnec éve költözött Budapestre albérletbe. A lányok a Pethő Intézetbe járnak. Annának most új albérletet kell keresnie két lányával.
Fotó: Abcúg/Végh László

Hiába emelték, az ápolási díjból nem jön ki egy albérlet

Annáék történetében több probléma jelenik meg egyszerre: a sérült gyerekek oktatásának megoldatlansága, az őket gondozó családok létbizonytalansága, az akadálymentesítés hiánya és a lakhatási válság. A sérült gyerekeket és családjaikat támogató Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesület elnöke, Csordás Anett elmondta, nagyon sok család van hasonló helyzetben, mint Annáék. Nemrég külön munkacsoportot hoztak létre, hogy felmérjék, hány családot érintenek ezek a lakhatási problémák, illetve hogyan lehet ezeket orvosolni.

A régi építésű házak túlnyomórésze nincs akadálymentesítve, gyakori probléma, hogy a liftek nem elég nagyok, mivel jórészt utólag építették be őket, ezért nem lehet azokat kerekesszékkel használni. Az új építésű házakban egy fokkal jobb a helyzet, de hiába van például rámpa, ezek sokszor nem arra vannak kitalálva, hogy kerekesszékkel közlekedjenek rajta, sorolta a leggyakoribb problémákat Csordás Anett. És ugyan lehet igényelni támogatást átalakításra, de az sem fedezi a teljes akadálymentesítést, hiszen nemcsak ajtókat, kapaszkodókat, rámpákat kell kialakítani, hanem speciális emelőt is, hogy fürdeni, mosdani lehessen. Az önkormányzati lakások között is alig találni akadálymentesítettet, egy-egy kerületről tudnak, ahol igényelhető lenne. Ezáltal sérül az esélyegyenlőség és az egyenlő hozzáféréshez való jog, mondta Csordás Anett. (Arról, hogy Bécs hogyan kezeli a lakhatási válságot, ebben a cikkben olvashat. ) Az Önállóan lakni, közösségben élni kutatócsoport 2018-as adatigénylésére a 23 budapesti kerületből mindössze 11 kerület tudta megmondani az akadálymentes önkormányzati lakásaik számát, de kétjegyű számot egyikük sem adott meg.

Összesen 33 lakásról állítható biztosan a 42 ezer lakást számláló fővárosi önkormányzati ingatlanvagyonból, hogy akadálymentes.

Hasonló okokból költöznek otthonokba azok a felnőtt kerekesszékesek, akik képesek lennének önálló életet élni, tette hozzá Csordás. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a probléma nemcsak a mozgássérülteket érinti, hanem azokat is, akik idős hozzátartozójukat ápolják.

Érintett szülőként maga is megtapasztalta, mennyire nehéz albérletet találni mozgássérült gyerekkel. Ahol korábban lakott, a lakók tiltakoztak az ellen, hogy rámpát tegyen a lépcsőre, mondván, „ez nem kerekesszékes ház, itt ne lakjanak kerekesszékesek”. Van jó tapasztalata is; abban a házban, ahol most lakik a fiával, a közgyűlés megszavazta az átalakítást, de Csordás szerint ez a ritkább, inkább a családok szoktak elköltözni, ha probléma merül fel, mivel a társasházakat semmi sem kötelezi az akadálymentes környezet kialakítására (csak középületek esetében kötelező az akadálymentesítés).

Az iskolák sem állnak jobban az akadálymentesítés szempontjából: a Pető Intézeten kívül Budapesten mindössze egy olyan intézmény van még, ahol mozgássérült gyerekeket tudnak fogadni. Ahogy Annáék esete is mutatja, vidéken még rosszabb a helyzet, sok hasonló sorsú család költözik fel emiatt. Már ha megtehetik, mert Csordás elmondása szerint az is jellemző, hogy az elszegényedett családok nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat, és vidékre költöznek.

Hiába emelték meg az ápolási díjat, az összeg továbbra sem elég, hogy a szülők labdába rúghassanak az albérletpiacon.

Kiemelt kép: Abcúg/Végh László

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Feldolgozottság
99,98%
Fidesz-KDNP 52,33%
DK 16,19%
Momentum 9,89%
MSZP-P 6,66%
Jobbik 6,41%
Mi Hazánk 3,31%
Kétfarkú 2,62%
LMP 2,18%
Munkáspárt 0,42%
Dr. Trócsányi László
Fidesz-KDNP
Dr. Szájer József
Fidesz-KDNP
Járóka Livia
Fidesz-KDNP
Deutsch Tamás
Fidesz-KDNP
Gyürk András
Fidesz-KDNP
Gál Kinga
Fidesz-KDNP
Hölvényi György
Fidesz-KDNP
Győri Enikő
Fidesz-KDNP
Kósa Ádám
Fidesz-KDNP
Bocskor Andrea
Fidesz-KDNP
Deli Andor
Fidesz-KDNP
Hidvéghi Balázs
Fidesz-KDNP
Tóth Edina
Fidesz-KDNP
Dr. Dobrev Klára
DK
Dr. Molnár Csaba
DK
Rónai Sándor
DK
Ara-Kovács Attila
DK
Dr. Cseh Katalin
Momentum
Donáth Anna Júlia
Momentum
Dr. Tóth Bertalan
MSZP-P
Gyöngyösi Márton
Jobbik
Részletes eredmények