Mellár Tamás folytatja a képviselői munka rejtelmeit bemutató sorozatát az Élet és Irodalomban. Most azt meséli el, mennyire kell komolyan venni, hogy a törvény szerint „az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni”.
A történet megértéséhez tudni kell, hogy a szerzőt korábban Orbán Viktor nevezte ki a Központi Statisztikai Hivatal elnökévé.
Oda most azért tért vissza, mert nem értette, miként számítják ki a fogyasztói árindexet, amely értéke számára más makroadatokkal teljesen összeegyeztethetetlen. Mellár Tamás hosszan sorolja, miért jött ki neki jóval magasabb infláció, a lényeg, aggályait meg akarta osztani egykori munkahelye szakembereivel.
Írt is a KSH mostani elnökének, aki helyettesét és egy osztályvezetőt jelölt ki a szakmai megbeszélésre. Várták is, de kiderült, a képviselői igazolvány oda bizony nem érvényes, a látogatókártya kevés, valaki kellett „föntről”.
A szakmai megbeszélés gyakorlatilag kudarcot vallott, a két kijelölt káder nem értette, Mellár Tamás miért akarja tudni,
mi magyarázza a jelentős eltérést a KSH és más források inflációs adatai között.
Nem jutottak közelebb a titok megfejtéséhez, de a képviselőnek azt ígérték, postafordultával küldik az árindex-számításhoz használt módszertan dokumentációját, utána újra szakmázhatnak. Mellár Tamás azóta is várja az anyagot.
A mostani főnök titkárnője teljesen zavarba jött, amikor Mellár közölte vele, ha már itt van tőle 30 méterre, egy percre beugrana volt titkárnőjéhez, akivel öt évig dolgozott.
Páni félelem ült ki a kísérőm arcára, és azt hajtogatta, hogy azt nem lehet, engem neki a portára kell visszavinnie. Próbáltam nyugtatni, hogy csak egy-két percről van szó, ő is nyugodtan velem jöhet, és majd azután megyünk le a portához, mindhiába. Mutattam neki a képviselői igazolványomat, hogy azzal én szabadon mozoghatok az intézményen belül, nélküle is. A sírással küszködve kért arra, hogy ne tegyem, mert ebből az egészből neki lesz baja. Megsajnáltam és visszakísértem az elnökhelyetteshez, aki ugyancsak nem értékelte semmire a képviselői igazolványt, mondván, az itt semmit sem ér.
Az elnökhelyettes kompromisszumként hívatta a volt titkárnőt és az ő szobájában, előtte, szigorú ellenőrzés mellett válthattak néhány közhelyes mondatot. Után az elnökhelyettes és a titkárnője lekísérte Mellárt a kapuőröknek.
Mellár Tamás történetét elmesélte néhány régi KSH‑s kollégájának. Kivétel nélkül azt közölték vele, hogy örüljön, hogy bejutott, a nagy többség ki van tiltva, a nemrég nyugdíjba vonult elnökhelyettes is tiltólistás. A képviselő őt méltatja, kicsit nosztalgiázik, elmereng azon, hogyan jutottunk odáig, hogy a régi szakemberek tanácsaira már nincs is szükség, majd meg is válaszolja.
Ma már erre nincs szükség, mert nyilvánvaló, hogy akinek a NER hivatalt adott, az adott hozzá elegendő észt is, automatikusan.
Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt
