Botka leárulózta Molnár Zsoltot, de mivel állítása mellé tényeket nem rendelt, így legfeljebb bennfentesek tudhatják, miről is van szó. Ha igaz a kollaborációt nem bizonyító sajtógyűjtés, akkor azért van bajban Botka, ha meg nem igaz, akkor azért.
A kollaborációs sejtetések alapján könnyedén megállapítható lenne, hogy ez a probléma rendszerszintű az MSZP-ben. Már csak azért is, mert beszélhetünk még Zuglóról, az óvoda-felújítási „túlárazós” projektről a XV. kerületben (így a Móricz Eszter-ügyről), az Együtt által feltárt nyíregyházi „együttműködésről”, a dunaújvárosi időközin felmelegített kvázi szocialista dohánykoncesszió-győzelmekről. A sor folytatható lenne. Mindez azt mutatja, hogy Botka ambíciója pártja megtisztítására évek óta stabil – és évtizedekre visszatekintő – formális, de leginkább informális hálózatok felszakítását jelentené.
Ráadásul ahogyan ezt az ügyet kezelni kívánja (a nyilvánosságban tények ismertetése nélkül üzen elsősorban Molnárnak és a belső ellenzéknek), azzal legfeljebb az MSZP integritását csökkenti, illetve a pártról folyó apokaliptikus beszédet erősíti. Ha igaz az, amit Botka sejtet, hogy „az árulók” akadályozzák a munkájában, akkor sem látszik a megoldás, mert Botka jelenlegi erejét látva kétséges, hogy ezt a rendszerszintű problémát kezelni tudná, mivel nem uralja jelenleg a pártot. (Vigyázó szemünket Gyurcsány Ferenc korábbi hasonló kezdeményezéseire vessük. Gyurcsány idején egységesebb volt a párt, de ő sem tudta megtörni a pártpénztárnokok uralmát.)
Ha nem lesz ténylegesen bizonyítható Botka állítása – Molnár Zsolt különösebb megerőltetés nélkül reagált Szeged polgármesterének tételmondataira, közölte azt is, hogy szerinte kívülről irányítják az MSZP-t –, akkor esélyes, hogy a kampány kezdetéig elhúzódó, még a politikát szorosan követők számára is nehezen értelmezhető árnyékbokszmeccs zajlik majd. Ez így az MSZP támogatottságának nem tesz jót, így ezzel a harccal Botka László közvetve magát is gyengítheti. (E helyütt szóltunk már több alkalommal Botka nem-kampányáról, eddigi sikertelenségének magyarázatairól, a 168 órás interjúban tett állításai valószínűleg ezeket kívánják megmagyarázni.)
Munkáját ráadásul Botka pontosan ott folytatja, ahol abbahagyta, pontosabban kezdte, a potenciális szövetségesek szimbolikus megsértésével: a kis pártok szerinte csak játszadoznak, ötletelgetnek,
sőt boldogok, hogy húszezer ember nézte a Facebook-oldalukon a sajtótájékoztatójukat, mások meg saját pártjukat sem tudják irányítani, pillanatnyi érdekeik szerint változtatják az álláspontjukat.
Érthetetlen, hogy Botka miért támadva és infantilizálva próbálja 2017 nyarának közepéig sikertelennek tekinthető stratégiájának megnyerni az 5 százalék alatti pártokat. Azokat, amelyeknek nem (csak) Botkával és programjával, hanem pártjával is gondjuk van. (Szigetvári Viktor továbbmegy: eleve az MSZP listájának megverését vizionálja tekintet nélkül Botkára). Nyilván a küszöb alatti és/vagy mérhetőségre gyúró pártok vezetői is láthatják, hogy Botkának pártja megtisztításához egyelőre nincs meg az ereje.
A Magyar Idők szerint – helyesebben az MSZP-ből a Fidesz Időknek eljuttatott szivárogtatások alapján – az MSZP-ben pártszavazás készülhet a szövetségi politikáról. Pártszavazás az MSZP-nek rövid távon még sok nyugalmat nem hozott, éppen 6 éve nyáron volt rá példa az akkor még platformszerűen működő Demokratikus Koalíciónak köszönhetően. A tét nem kisebb: akkor az Gyurcsány utolsó kísérlete volt a párt átvételére, jelen esetben a szövetségi politikáról dönthetnek az érintettek. Ebben Molnár és Botka pozíciója tisztázott, valószínűleg az MSZP-n belül két – nem tudni mekkora erejű – véleményt jelenítenek meg.
Kívülről nem lehet megmondani – valószínűleg bentről sem –, hogy ki nyerheti meg a stratégiai, MSZP-ért folytatott küzdelmet, ami most a Botka–Molnár-vitában mutatkozik meg.
Más kérdés, hogy talán nem is egy félév alapján kellene ezt megítélni. (Itt csak a Botka saját maga jelölte határidőinek a tükrében tettük ezt meg.)
Annyi biztos: vagy a pártmegtisztítás terén kell bizonyítékokkal eredményt produkálnia, vagy a szövetségi politikában kell javítania. Lehetetlen megmondani, melyik bizonyul nehezebbnek, és könnyen előfordulhat, hogy az írás címe ellenére Botka és Molnár végül együtt megy neki a 2018-as választásnak.
Mesterházy Attila pártelnökként Horn Gyula óta nem látott szervezettséget hozott, uralta pártját és az MSZP 2014-es választásokkal kapcsolatos kérdései közül 2013 nyarára párat már lezárt. Az MSZP mostani vitáival 2017 nyarán leginkább kinyitja a vitákat, sőt újakat teremt.
Az MSZP-nek mentségére legyen mondva – ha ebben a mentségben bármi elismerendő van –, hogy a párt mellett csak a DK, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, a Momentum, a Liberálisok, a Gémesi György- és a Bokros Lajos Baráti Társaságok küzdenek hasonló stratégiai és szervezeti kihívásokkal.
Ahogyan a pesti politikus fogalmaz: „hát így”.
Böcskei Balázs politikai elemző
