A filozófus pénteken bemutatott új könyve, a Mi a liberalizmus? kapcsán azt mondta a lapnak, hogy a liberalizmus még nem leírható, hiszen a helyzet teljesen zűrzavaros. Az új protesztmozgalmak egyszerre támadják a liberalizmust és a kiépülő illiberális államot. Kidobnák az elmúlt huszonöt évet, miközben a jogállamot, a szabadságot, a köztársaságot éltetik. Az EU zászlaja alatt gyanakvóak a globalizációval szemben.
Az internet nagy fenyegetést jelent az autokratikus rezsimeknek, de Orbán illiberális államától csak úgy lehet szabadulni, ha a mozgalmak elfogadnak egy közös minimumit, ami „aligha lehet más, mint a liberális demokrácia, az emberi jogok és a társadalmi szolidaritás”. Kis János szerint a liberalizmus „mindenekelőtt egy erkölcsi felfogás arról, hogy hogyan kell az államnak bánnia a polgáraival, a polgároknak egymással. Abból indul ki, hogy minden ember számít, és minden ember egyenlően számít. Ebből nemcsak a jogegyenlőség, hanem az esélyegyenlőség melletti elköteleződés is következik. (…) A rezsim, amely ellen az utcai tüntetések zajlanak, a megtestesült százéves háború. Az alkotmányt és a közhatalom tényleges működését szimbolikusan és valóságosan is kisajátította a jobboldal számára. Az új ellenállóknak éppúgy nincs helyük benne, mint a régi baloldalnak. Ezt ők is érzik: a felzúdulás egyik kiváltó oka épp a Norvég Civil Alap elleni kormányzati roham, a független NGO-k bedarálására tett kísérlet volt. Igaz, a szószólóik arról is beszélnek, hogy ők nem a rendszer leváltására törekszenek, csak az adórendszer reformjára, a korrupció felszámolására, átláthatóbb kormányzásra. Ám itt aligha lehet megállni. A sok-sok különböző ügy, ami az embereket az utcára viszi, összefügg egymással. Külön-külön nem oldhatók meg. A megoldás a rendszer leváltása. További részletek a Népszabadságban.
