1989 november 26-án tartották Magyarország első, demokratikus légkörben megrendezett népszavazását. Négy kérdést tettek fel, amiből három már lejátszott ügyekben kérte az emberek véleményét, a negyedik azonban a demokratikus ellenzéki csoportok erőpróbája volt: a szabadon választott országgyűlés, vagy a nép közvetlenül válassza Magyarország államfőjét. A közvetlen elnökválasztás győztese egyértelműen Pozsgay Imre lett volna.
Csalódott voltam, de sértődött nem. A vereséghez hozzá kell szokni – nyilatkozta az FN.hu-nak a húsz évvel ezelőtti eseményekről Pozsgay. Az ország vesztett azzal, hogy lemondott a közvetlen államfőválasztás lehetőségéről: ezzel ugyanis az emberek személyes résztvevői lettek volna a változásoknak, ami addig a politikusok közt dőlt el. Pozsgay úgy véli, ha ő lett volna a köztársasági elnök, német példára erős nemzeti elkötelezettségű haladó baloldal jöhetett volna létre Magyarországon.
Képlékeny volt a helyzet
Ha a nép dönt, Pozsgay lett volna az államfő. Nem volt más „régi világbeli” politikus az akkori Magyarországon, akit megválasztottak volna – mondta el lapunknak Mécs Imre, aki az SZDSZ képviseletében vett részt a kerekasztal-tárgyalásokon. A demokratikus ellenzék sokra tartotta Pozsgayt, ő az állampárt képviselője volt, aki bár sokat „ficánkolt”, mégis mindig visszatért a „nyájba”, mindig elbátortalanodott. Ebben az időben az állampárt ügynökein és részben az MDF-en keresztül igyekezett befolyásolni a tárgyalások eredményeit, az ellenzéki politikusokat megfigyelés alatt tartották.
Pozsgay Imre (MTI)
Akkoriban nem volt még biztos a szabad választás, a szovjet csapatok kivonulása, egyáltalán kérdéses volt a szovjet reakció és maga a hatalomátadás is. A népszavazás egyik célja az volt, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain kötött megállapodásokat a nép szentesítse. Már 1988-89-ben eldőlt, hogy a néphadsereget „kiszervezik” a kormány alól, és körvonalazódott, hogy főparancsnoka a köztársasági elnök lesz. Nagymértékben megbontotta volna a hatalmi egyensúlyt, ha az ország fegyveres ereje állampárti vezető kezébe kerül – fogalmaz Mécs Imre.
Mécs Imre (MTI)
Kell a kompromisszum?
Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain már 1989 augusztusában érezhető volt a konfliktus, ami két csoportra bontotta a részt vevő pártokat: milyen kompromisszumok engedhetők meg az MSZMP-vel az úgynevezett sarkalatos törvények elfogadásáért cserébe. Az ellentét a szeptember 18-ai nyilvános plenáris ülésen vált nyilvánvalóvá , amikor az SZDSZ és a Fidesz bár nem akadályozta meg a megállapodás megkötését, de nem írta alá a dokumentumot, hanem népszavazás kiírását kezdeményezte – mondja az FN.hu-nak Ripp Zoltán történész, a Politikatörténeti Intézet Tudományos Osztályának vezetője.
dönteni kell
1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
Az MDF politikusai úgy vélték, a szabad választások és a demokratikus vívmányok megérik, hogy néhány kérdésben az ellenzék engedményeket tegyen. A lengyel példát tartották mérvadónak, ahol a hazainál jóval erősebb ellenzéki mozgalom a tervezettnél komolyabb kompromisszumokba ment bele az állampárttal. Az SZDSZ és a Fidesz ellenben úgy vélte: a folyamatok tendenciája azt mutatja, hogy nincs szükség lejjebb adni a követeléseikből. Ezért ragaszkodtak népszavazás kiírásához a a vitatott kérdésekben.
Az államfőválasztás a sarokpont
Közvetlen elnökválasztás esetén biztosnak tűnt, hogy a lakosság Pozsgay Imrét választja, akinek személye ellen az ellenzék egy részének sem volt kifogása. Az 5-10 százalékos népszerűséggel bíró Fidesz és SZDSZ számára valós „veszélyt” jelentett egy körvonalazódó MDF-MSZP koalíció – a két párt ekkor nagyjából 30-30 százalékon állt. A két liberális párt tehát egy MSZMP-ből származó köztársasági elnök megválasztását, valamint az MDF és a szocialisták készülő frigyét igyekezett megakadályozni a népszavazással.
(wikipedia.hu)
A kampányban az ellenzék világosan két táborba tömörült. Az SZDSZ és a Fidesz álláspontjához csatlakoztak a szociáldemokraták, majd később a radikális vidéki párttagság véleményének hatására a kisgazdák. Azzal érveltek, hogy aki ellenzi a népszavazást, az a kommunistákat segíti. Az MDF-et támadták ezzel, amely távolmaradásra szólított fel. Érvei szerint a négy kérdésből hármat már rendeztek. Valóban, a népszavazási kezdeményezés hatására az MSZP utódpártként vállalta, hogy elszámol a pártvagyonnal, októberben feloszlatták a munkásőrséget és jogszabályt hoztak a munkahelyi pártszervezés tilalmáról – jegyzi meg Ripp Zoltán.
Nagyot hibázott az MDF
A köztársasági elnök választásáról nak az MDF kijelentette: a választás módja nem befolyásolja az államfő leendő hatáskörét, a népszavazás csak pártpolitikai célokat szolgál, igazi tétje a szabad választásoknak lesz, akkor kell majd elmenni szavazni. Az MSZP világos álláspontot képviselt. Arra kérte híveit, hogy a három, már eldöntött kérdésre igennel, az államfőre vonatkozóra pedig nemmel szavazzanak.
Az SZDSZ-t és a Fideszt mélyen felháborította az MDF antidemokratikusnak tartott bojkottfelhívása: aki otthon marad, a múltra szavaz – mondták. És mint később világossá vált, a demokrata fórum valóban nagy öngólt rúgott. A szavazást hatalmas izgalom előzte meg, az eredmény rendkívül szoros lett, a kihirdetése késett, sokan már csalásra gyanakodtak. A részvétel 58 százalékos volt, ami a bojkott kudarcát jelentette. Míg a három „marginális” kérdésben 95 százalékban győztek az igenek, a szavazóknak csak 50,07 százaléka voksolt arra, hogy az új országgyűlés válasszon majd államfőt.
Összesen 6101 darab szavazat döntötte el a kérdést, vagyis ha az MDF nem buzdít távolmaradásra, alighanem egészen másként alakulnak a politikai viszonyok. Pozsgay Imre elnökké választása az MSZP-t hozta volna kedvezőbb helyzetbe. Jelentős hatása volt a népszavazás idején indult és folytatódó kommunistaellenes kampánynak is: az SZDSZ 5-7 százalékos pártból az MDF komoly ellenfele lett, az MSZMP utódpártjának támogatottsága pedig hatalmasat zuhant.
