Gyurcsány Ferencet minap megjelent röpirata apropóján a Népszabadság arról is kérdezte, sokat tanult-e Orbán Viktortól.
Arról sokat, hogy mit szabad és kell, illetve mit nem szabad tennie egy politikusnak. (…) Szabad a befolyást és az erőt használni. Az nem szégyen. Nem szabad viszont úgy és arra használni, amire ő használja. Nincs az a felhatalmazás, amely megengedné, hogy az ország alapviszonyait bárki egyoldalúan alakítsa át.
A DK elnöke úgy emlékszik, volt idő, amikor neki is volt elég ereje. Kormányzása első időszakában mindenképpen. Ám benne volt egyfajta naivitás, amolyan demokratikus romanticizmus. Nem gondolta például, hogy a köztévénél be lehet avatkozni. Ma már úgy véli,
van a politikai befolyásgyakorlásnak olyan demokratikus, elfogadott módja, ami nem sérti a köztévé önállóságát, ám világossá teszi, hogy a televízió nem állhat sem a kormány, sem az ellenzék oldalán. Volt persze olyan időszak is, amikor már erőm sem lett volna a beavatkozáshoz.
Gyurcsány szerint röpiratával sok fontos dolgot sikerült tisztázni. Például, hogy a baloldaliság, amely őket sokszor gúzsba köti, relatív. Mindig az adott helyzetben elérhető megoldások közül kell a legbaloldalibbat választani. A baloldal a jövő politikai, szellemi mozgalmaként definiálta magát, ma sokszor képtelen feladni húsz-harminc évvel ezelőtti megoldásait. Ő azt az utat keresi, amelyen a szociális és a gazdasági felelősségvállalás szinkronba hozható.
Jó ideje mondjuk, hogy Magyarországon ki kell erőszakolni a bérek emelését. Lassan, óvatosan, de érzékelhetően, évente tolni kell felfelé a minimálbért. Viszont nem lehet megígérni azt, amit a szocialisták, akik ötvenszázalékos emeléssel kecsegtetnek.
Szerinte ez a javaslat nem megalapozott, márpedig felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormány lesz. A DK továbbra is előrehozott választásra készül, de bármikor lesz is, össze fog állni egy a miniszterelnököt kihívni képes csapat. Szerinte a felmérésekkel ellentétben nem jobboldali a társadalom, csak a jobboldalra szavaz. Értékei alapján a többség a centrumba helyezi magát. A baloldal legnagyobb problémája, hogy nem tudja magát kormányzóképes alternatívának láttatni, míg a jobboldalon sokkal többről van szó,
mint Orbán személyes képességeiről. A közösség létrehozásának persze kulcsfigurája, ám ami létrejött, valóságos.
Szerinte a baloldalin is meg kell szervezni a csapatot. Lehet az orbáni modellt követni, várni, hogy valaki összerakja ezt a közösséget, de ilyet ő nem lát, és ismerve a baloldali, liberális oldal kultúráját, nem is hiszi, hogy ezt felülről, orbáni módon meg lehet teremteni. Szerinte a magyar baloldal vagy egységes lesz, vagy megszűnik, mert a bal- és a jobboldal megkülönböztetése továbbra is értelmes, de a fő választóvonal a keleti önkény és a nyugati demokrácia hívei között húzódik. Ha van fundamentuma a baloldaliságnak, akkor az emberség az.
Ha valamit, azt megtanultam a huszadik század történelméből, hogy a tömegek időnként rossz útra is tudnak tévedni, ezért nem kell mindig a tömeghangulat után menni. Örömmel gyalogoltunk bele az első világháborúba, Adyt meg, aki szembement, lehazaárulózták. A két háború között az egész ország támogatta a revíziót, ráment egymillió emberünk, aztán a párizsi békeszerződéssel még három falut elvesztettünk. Ma pedig Wallenberget ünnepeljük.
Gyurcsány nem hasonlítja magát Adyhoz, Wallenberghez, de azt mondja, az élet nagy ügyeiben nem mérce az aktuális tömeghangulat, ha meggyőződése, hogy történelmi értelemben neki van igaza, akármi is ennek a politikai ára. Részletek a Népszabadságban.
