Belföld
pokorni-zoltan(960x640).jpg (Array)

Pokorni a barbár kivégzésekről, az internet veszélyeiről, az örömteli diáktüntetésekről

Farkas György
Farkas György

újságíró. 2015. 05. 06. 15:27

A „mindent azonnal”-elv eredménye a semmi – mondja még a Fidesz alelnökeként a kormányzati reformdüh buktatóiról a Mandinernek.

Pártja nem jobbikosodik a halálbüntetés emlegetésével, ahogy nem emeszpésedett a rezsicsökkentéssel. „A Fidesz néppárt. Sok réteg, csoport, ideológia és identitás jelenik meg benne”. Ő nem ítéli el, ha egy párt szimbolikus üzenetekkel igyekszik riválisai szavazóit megszólítani, halálbüntetés-ügyben neki nem számít, hogy van-e elrettentő hatása, számára ez erkölcsi és kulturális kérdés. „Egész egyszerűen barbár dolognak” tartja a kivégzéseket, elítéli a halálbüntetést, még akkor is, ha azt el tudja fogadni, hogy vele egy szobában is ülnek olyan emberek, akik erről mást gondolnak. Pokorni szerint a közvéleménynek csak kis mértékben érdekes a bevándorlás problémája, mivel egyelőre tranzitország vagyunk. Szerinte puha morális kérdést jelent az a probléma, „hogy ’56 után, amikor magyarokat százezerszám fogadtak be Európában, tehetünk-e mást, mint hogy az elfogadás, a humanizmus oldalára állunk”. Ő attól tart, hogy a nemzeti konzultációval ezt nem lehet érdemben kezelni. Pokorni a nagypolitikát tudatosan próbálja eltolni magától. „A fontosságtudat komoly függőséget tud okozni. Nehéz lejönni róla. Majdnem olyan nehéz, mint a nikotinról. De le kell.”

A fontosságtudat veszélyes

Kevés politikust ismer, „aki időben tudta otthagyni az országos politikát és nem megbukott.” Ő már kezdő politikusként szembesült a dilemmával, képviselősége utolsó négy évében is próbálta kihúzni magát az aktuálpolitikai adok-kapokból. Egyelőre nem tudja, az őszi tisztújításon újra elindul a Fidesz alelnökségéért. Pártja népszerűségvesztése nem örömteli, a bírálatoknál csak azok elhallgatása lenne rosszabb – mondja, bár azoknak is van némi igazuk, akik szerint “nem feltétlenül a nyilvánosság előtt folytatni az élve boncolást”. „Nem egy gond van. Sok.” A Fidesz rovására alakult át ennek a ciklusnak a lelki szerkezete, már mindenért ők a felelősök. „Kormányoztál négy évet, miért nem oldottad meg?” Most már ez a kérdés még olyan nem általuk előidézett, szinte megoldhatatlan ügyekkel kapcsolatban is, amilyen a devizahiteleké. Oktatáspolitikusként sem tudja megmagyarázni, mi értelme volt belengetni egyetemi szakok megszüntetését, mivel ennek „nem értelme van, hanem jelentése. Ez tünet”. Annak a tünete, „hogy valaki jót akar, de nem jól.”.

Vajúdtak a hegyek

A diáktüntetéseknél nosztalgiázik, előjön belőle a régi szakszervezetis, tanárként pedig örül. „Mindig fölhánytorgatjuk, hogy ezek a büdös kölkök nem akarnak tanulni, most meg azt látjuk, hogy ott törik össze magukat iskolaügyben. Nem focicsapatért vagy egy zenekarra csápolnak, hanem a társadalomtudományi karért tüntetnek. Ennél jobbat tanárként nehéz elképzelni. Hogy fiatalok tömege vonul, azt skandálva: „Társadalomtudomány-társadalomtudomány!”. Szerinte sem lenne jó, ha a minden így maradna, de az érintettek meggyőzéséhez nem elég egy rektori konferencia, évek kellenek. Ha a kormány nem fordít energiát arra, hogy meggyőzze a partnereit, kénytelen visszavonulni minden kérdésben. A „mindent azonnal”-elv eredménye: a semmi. Vajúdtak a hegyek, s ha jól látom, az ipari formatervező szak átformáltatik kissé tartalmilag. Ez az eredmény. Ehhez talán nem kellett volna tüntetéseket provokálni.”

Nem a vezérkultusz miatt nincs vita

Pokorni elismeri, hogy a Jobbik jelentős kockázat. Nem hiszi, csak az a kérdés: kirekesztő-e, szélsőséges-e, náci-e. „Még akkor sem, ha valóban vannak ilyen megszólalásaik. Ezt a furkósbotot viszont túl könnyű kézzel lengették az elmúlt húsz év politikai küzdelmeiben. Ennél fontosabb: a leegyszerűsítő, propagandisztikus, demagóg válaszok sikeressége, az hogy mára szinte lehetetlenné vált a tartalmas vita. Ennek oka nem a vezérkultusz, hanem az internet, amely olyannyira megváltoztatta a politika világát, mint eddig semmi. „A politika mindig az elit, az értelmiség terepe volt. (…) Soha nem vett részt ennyi ember a politikai diskurzusban, soha ilyen olcsón nem jutottak tömegek politikai hírekhez. Ez egyrészt persze emeli némileg a tömegek kulturális színvonalát, másrészt rontja a politikáét. Nem az a baj, hogy megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszélni, hanem az, hogy már nyolcszavas mondatokban is gondolkodnak.További részletek a Mandineren.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Karancsi Rudolf/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.