Legutóbb 2012-ben frissítették fel a közmédia megjelenését, akkor több mint 103 millió forintot költöttek az MTVA-fiókák megújítására. A tatarozási költségvetésből 12 millió forint került Kovács Ákoshoz, akit az MTVA verseny nélkül kért fel a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió, valamint az MR4, az MR6 és az MR7 rádiók arculati elemeinek megtervezésére, zenei hangszerelésére, majd azok felvételére. A zenész csak pereskedés után volt hajlandó kiadni a szerződést, ami tisztázta: mennyi közpénz került cégéhez és pontosan mire is.
Nem egészen három év alatt elkophattak a kerek logók és a rádiók tilinkó-csilingelése sem okozhatott függőséget a hallgatóknál, ugyanis a közmédia 2015-ben ismét megújul, ezúttal a kozmetikai kezelés mellett komoly szerkezeti átalakításokat eszközölnek.
A hirado.hu-n megjelent közlemény szerint az M2 műsorsávját a Petőfi TV kapja, a Duna TV lesz a nemzeti főadó, de ami talán a legjobban megmozgatta a közvéleményt és a szakmát is, az az M1 sorsa: március 15-től a csatorna “folyamatos hírszolgáltatást biztosít“. A közmédiamogul nyugatra pillantott inspirációért, mint írják
“tematikában a BBC, a brit közszolgálati aktuális csatorna, míg a napi adásszerkezetben az amerikai CNN televízió műsorszerkezete jelenti a mintát”.
Sőt, 2014 októberében leszerződtették a BBC World News, illetve az Al Jazeera és más hírtelevíziók arculatát is megálmodó brit (talán gazdasági bevándorló?) Simon Jagót.
Fotó: MTI//AP/Lefteris Pitarakis
Nem a mi csatánk, de mi fizetjük
Bár a Mérték Médiaelemző Műhely kiemelten foglalkozik a közmédia ügyével, ők is csak a sajtóból értesültek az M1 hírcsatornává alakításáról – mondja Urbán Ágnes, a szervezet munkatársa. A cégstruktúra reformjáról már hónapok óta suttogtak szakmai berkekben, a Magyar Televízió Zrt., a Magyar Rádió Zrt. és a Magyar Távirati Iroda Zrt. a Duna Televízió Zrt.-be történő beolvasztása pedig tavaly év vége óta biztos. A Duna Médiaszolgáltató Zrt. létrehozását a törvénymósosítást benyújtó két fideszes képviselő, Dunai Mónika és Tuzson Bence költséghatékonysági szempontokkal indokolták. A “hírcsatornásdi” azonban inkább tűnik egy hirtelen ötletnek, mint a megváltozott médiafogysztási szokásokra adott adekvát válasznak.
Szikszai Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese a nagy átalakulással kapcsolatban egy interjúban azt mondta: egyértelmű, hogy az új adót a Hír TV riválisának szánják. Nem tűnt úgy, hogy nagyon aggódna, szerinte a nézők majd eldöntik, “hogy melyik tévé tudósításai érdekli őket jobban, a belemenős, eseményközeli, hiteles beszámolók vagy a termelési riportok”. Sokan rögtön az Orbán-Simicska háború egy újabb, a közvélemény előtt megvívott csatáját vélték felfedezni. Urbán Ágnes sem lát egyéb okot, ami a tematikus csatorna létrehozását indokolná. Mint mondja: eddig még az ötletelés szintjén sem merült fel az M1, mint hírtelevízió létrehozása. “Valószínűleg egy konkrét problémára – a Simicska médiabirodalom befolyására – adtak egy választ, egy adófizetői szempontból nagyon drága választ” – latolgatja a közgazdász.
Ezt a teóriát erősíti egy mai sajtóhír is, miszerint Orbán Viktor nemrégiben eligazítást tartott a jobboldaliként jellemezhető sajtóorgánumok vezetőinek. Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Borókai Gábor, a Heti Válasz vezetője, Liszkay Gábor, Élő Gábor Magyar Nemzet, illetve Mno.hu főszerkesztő és Bencsik András, a Demokrata első embere keserű pirulát kapott a miniszterelnöktől: ezentúl meg kell állniuk a saját lábukon, a kormány nem fog zsíros állami megrendelésekkel a szerkesztőségek hóna alá nyúlni. Bencsik András lapjának sorsa még kétséges, egyes források szerint a Békemenetek ügybuzgó tündérkeresztapja kimarad az elvágólagos szakításból, mások szerint a Demokrata is megy a levesbe.
A nagy kérdés: mennyibe kerül az országnak az új információs bázis, az állami hírkanális? Egy hírműsort meg lehet csinálni viszonylag olcsón is: stúdióbeszélgetésekkel, vásárolt tartalmakkal, hírügynökségi anyagokkal, viszont ha valóban tudósítani szeretnének – tehát a helyszínre utazni és onnan saját hírt adni – akkor jobban ki kell nyitni a köz pénztárcáját. “Ez attól is függ, hogy komolyan veszik-e, hogy a határon túli magyarok eseményeiről is beszámolnak” – mondja Urbán Ágnes, aki a BBC-CNN csapásirány kapcsán két gócpontot is említ. A BBC úgynevezett globális hírszolgáltató, ha bárhol a világban jelentősebb esemény történik, ők néhány órán belül ott vannak – erre az új M1-nél nyilvánvalóan nem kell számítani, de vállalásuk sem ez. Az ennél lényegesebb és a nézők számára fájóbb különbség, hogy
“a közmédia, mint hírszolgáltató egyértelműen kormánypárti. Ha ezt a műsorszerkesztési gyakorlatot követik és az egész csatorna olyan propagandisztikus lesz, mint az M1 Híradó, tehát csak a kormányhoz közel álló politikusokat szólaltatják meg, akkor össze sem szabad vetni a BBC-vel”.
Szfinx? Nem.
Némi álnaivsággal szegezem a kérdést a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársának: lehetséges, hogy valóban új, szakmailag komolyanvehető alapokra akarják helyezni a tájékoztatást, ezért a nagy váltás? A hamvaiból feltámadó szfinxet szponzoráljuk? “Nehéz elképzelni, hogy ez lenne a motiváció. Ha kiegyensúlyozottabb szeretett volna lenni a közmédia, megvolt rá a lehetőség, hogy ezt az M1 Híradójánál kezdjék. Jól látható, hogy utóbbi években ilyen szándék nem volt” – hangzik a lelombozó válasz.
Tévék jönnek-mennek (inkább jönnek), de kell ennyi, az állam köldökzsinórján lógó médium? Hogy kell-e, az erősen véleményes, az viszont biztos, hogy például a BBC is nagy csatornaszámmal dolgozik (pl. BBC World News, One, Two, Three, Parliament), azonban – szemben a MTVA-val – ezt nézettségi adatok is indokolják.
Urbán Ágnes hozzáteszi: a közmédiának nem kell feltétlenül a közönség ízlését követnie, úgy “semmi sem különböztetné meg egy kereskedelmi televíziótól“. Emlékeztet: éppen azért fizetjük közpénzből a közszolgálatot, hogy mást is csináljon, mint a piacról boldoguló tévék, például értékes kulturális vagy mélyebb, közéleti témákat feldolgozó műsorokat. Ugyanakkor ha a közönségarány nem tud elmozdulni a nagyon alacsony szintről, az is jelent valamit: hogy ami most van, arra oda sem kapcsolnak, talán a létezéséről sem tudnak. Kellenek vajon a tetszhalott, ám álmukban a közpénzek milliárdjait felélő csatornák?
Főleg úgy, ahogyan Urbán Ágnes fogalmaz: “Egy komplett hírcsatornát nem lehet épeszű hazai tartalommal megtölteni még akkor sem, ha számításba vesszük a határon túli magyaroknak vagy a róluk szóló anyagokat.” A jobboldaliként jellemzett Hír TV és a baloldaliként elkönyvelt ATV mellett azonban lenne értelme “egy magasminőségű, valóban pártatlan állami hírszolgáltatás kialakításának, de nem 0-24 órában“.
(A Hír24 2015. január 7-én közérdekű adatigényléssel fordult a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaphoz a közmédia megújulásának, illetve Simon Jago megbízásának anyagi vetületeivel kapcsolatban.)
