Nem tudom, más hogy van vele, nekem lassan unalmasabb az ősz közepére kitolt karácsonyi szezon miatti össznépi sopánkodás, , mint maga az ősz közepére kitolt karácsonyi szezon. “Még csak október van, nem hiszem el!” – hördül fel a Facebook népe és posztolja a műhóval behintőporozott műfenyőt a plázából. Kedves emberek: ez van, és amíg karácsonykor ész nélkül veszi nulla százalékos téháemre a hajlított fullhádés lapostévét a nép (amely amúgy minden hónap utolsó hetében parizeres zsemlén él és ukrán csempészcigit szív), addig bizony ez is lesz.
Szóval benne vagyunk a sűrűjében, mégiscsak december van, hiába a Sátántagót idéző időjárás, én pedig gondoltam, rajtam ne múljon, végigjárok annyi plázát, amennyit tudok és megírom, mennyire súlyos a helyzet. Fel voltam készülve rá, hogy Frank Sinatra-bestoftól és mikulásruhás hoszteszlányoktól füstöl majd el az agyam, de túléltem. Sőt mintha idén nem is lenne annyira karácsony, mint egyébként. Azért persze találtam olyat, amitől felébredt bennem a Molotov-koktélt szorongató anarchista, vagy éppen a Green Peace-aktivista, akik létezéséről eddig nem is tudtam. Lássuk!
Ne is kerülgessük a témát, irány rögtön a Westend, ahol a legrosszabbra számítottam, A gyanakvásom ellenére azonban a pláza díszletfelelősei nem dörgölik lépten-nyomon az ember orra alá, hogy itt a karácsony, tessék, fogyasztani, sőt, a díszlet egészen diszkrét….
…amíg el nem érünk a megalomán lázálomnak is beillő, tetőt kapargató karácsonyfáig, amely egyébként egy Coca Cola-reklámfelület. Mindenki érzi a finom utalást, hogy milyen italt kell kipakolni szenteste a pulyka mellé, ugye?
A Westendben találtam a legdurvábban túltolt karácsonyi kirakatot is. Még mindig az angyalkák, krampuszok és műfenyők közé komponált, kristályosan csillogó szarvast látom, ha becsukom a szemem.
A maguk módján az aluljáról árusai is reflektálnak az ünnepre; a szintialapokra énekelt mulatóssal súlyosbított nulla fokban talán nem ragad magával annyira a karácsony szelleme, mint egy rendes plázában, de sokkal életszagúbb az egész.
A Corvin plázában egy fokkal jobb a helyzet. A díszlet látványosabb, de hivalkodó kirakatot nem találtam, plusz az egész pláza elég kihalt, ami a közérzetünknek jó, a nemzetgazdaságnak kevésbé. Ha tudjuk, hogy van bolt, ami nekünk kell és nem akarunk átmenni Budára, vásároljunk itt.
Én viszont átmentem Budára, ahol szintén rég karácsony van, mégis olyan érzése van az embernek, hogy ezzel együtt is békén hagyják. Az ünnepi díszek dizájnosabbak és kevésbé vannak útban. A MOM Park például az akasztott, spirális karácsonyfáktól eltekintve pont olyan, mint bármikor máskor.
Nem hagyhattam ki a Hegyvidéki Bevásárlóközpontot – ahogy a pesti prolik hívják: burzsujplázát – sem, amely konkrétan teljesen kihalt. A hely inkább csak utal arra, hogy jön a karácsony, mint közli. Ha felső-középosztálybelinek valljuk magunkat, nagyon sok pénzünk van és még Pokorni kerületében is lakunk, ez a mi helyünk! Hagyjuk meg a MOM Parkot azoknak, akiknek kevésbé jött be az élet!
Azért persze több üzlet is rápörgött a témára. Sebaj, Budán még a műhő is hihetőbb. Kardigán: 82 000.-
Utolsó állomásunk a Mammut, amely még a pesti plázáknál is agresszívebben emlékeztet, hogy ideje megvenni azt a tabletet a gyereknek. Ha itt vásárolunk, vegyünk egy nagy levegőt és igyekezzünk célirányosan haladni.
A Mammutban jutunk el a túra mélypontjára is és nem a díszletek, vagy a folyamatos ismétlődésre beállított válogatáscédé miatt. (Utóbbit mindenhol megúsztam.) A Mikulásgyár píárakciójáról van szó, amelyet nem illik ekézni, mégiscsak jótékony szervezet, de végighajtani egy plázán két nagyon-nagyon megijedt törpe rénszarvast, hagyni, hogy simogassák őket, megvárni, amíg az egyik maga alá pisil, hogy aztán mindenki a tócsát kerülgesse, amíg ki nem vonszolják őket és fel nem takarítanak utánuk – nem jó üzenet.
Az évről évre súlyosbodó skizofréniáról (most akkor a rénszarvasos-szentestés vagy a hó elején érkező püspök bácsit várjuk?) pedig inkább ne is beszéljünk.
