Belföld

Kincsek hevernek a hazai vizek mélyén

Középkori hajómaradványok, egykori fegyverek, használati tárgyak, települések romjai – ilyen és hasonló leletekre bukkannak a búvárrégészek a magyarországi vizekben. A Dunából hajók darabjai kerültek elő, a Balaton bronzkori és középkori településeket rejt.

Már a 19. században megfigyelték, hogy alacsony vízállás esetén egyes helyeken romok bukkannak elő a folyókból. Víz alatti régészetről Magyarországon azonban csak a 20. század második felétől beszélhetünk, az első szervezettnek tekinthető „ásatás” pedig 1986-ban történt. Ekkor Tolna megyében, a Dunaföldvár és Paks közötti Bölcskénél IV. századi római kori vízparti erődre bukkantak a Dunában. Ez volt a hazai víz alatti régészet legnagyobb szabású feltárása.

Mi érdekes van a víz alatt?

A régészek tehát nemcsak a földben, hanem a vizek mélyén is kereshetik a régi korok emlékeit. A víz alatti régészeti kutatások akkor gyorsultak fel, amikor megjelentek a könnyűbúvár felszerelések. „A víz alatt dolgozó régésznek búvárnak kell lennie, de nem minden búvár régész” – mondta a Hír24-nek Gaál Attila címzetes megyei múzeumigazgató, aki maga is részt vett a bölcskei feltárásban. Kutatni a víz alatt egyáltalán nem egyszerű: eleve más álló- és folyóvízbe merülni, de mindkettőről elmondható, hogy korlátozott a látótávolság, amin a sajátos víz alatti fényviszonyok miatt lámpával sem lehet segíteni, ezenkívül az uszadékok is nehezítik a lent tartózkodást. Arról nem is beszélve, hogy a talált leleteket sem lehet csak úgy felhozni, mert nem minden anyag bírja el, hogy például ötszáz évig a vízben volt, és hirtelen a felszínre kerül. A fa leleteket azonnal restaurátorhoz kell vinni, a kőmaradványokat daruval emelik ki, csupán a kisebb tárgyakat lehet felhozni kézben.

búvárrégészet (búvárrégészet) Fotó: Argonauta Kutatócsoport

Magyarországon a Dunában, a Tiszában, a Drávában, a Rábában, tavaink közül pedig a Balatonban folytak, folynak régészeti kutatások. Hogy milyen tárgyak, emlékek rejlenek vizeink mélyén, arra részben a Sírások naplója című régész blogon olvasható felsorolás ad választ: hajók, malommaradványok, cölöpépítmények és víz alá került építmények, egykor a parton fekvő lelőhelyek.Gaál Attila elmondása szerint találtak már vizeink mélyén pénzérméket, cserépdarabokat és -edényeket, bronzkori sisakot, kelta kardot és lándzsát, 1970-ben Visegrádnál aranytányért is.

A búvárrégész szakember lapunk kérdésére elmondta, számos olyan lelet található folyóinkban és tavainkban, amelyekről van tudomása, vagy sejtése a régészeknek, de egyelőre nem tárták fel őket. Ilyen például a Balatonban a Keszthelyi-öbölben lévő bronzkori település, ami a fenékpusztai erődrendszer része volt, vagy a Tihanyi-öbölben található középkori falu. „Hihetetlenül izgatja a régészek fantáziáját Mária királyné hajója” – mondta Gaál Attila. A mohácsi csatában meghalt II. Lajos özvegye kincsekkel megrakott hajókkal indult Bécsbe, de Esztergom közelében megtámadták a dereglyéket. Az öldöklésben a hajók egy része elsüllyedt, és a mai napig sem került elő. A Duna-kanyarban a feltételezések szerint római kori hajók is lehetnek, ami azért érdekes a régészek számára, mert ma sem tudják pontosan, hogy nézett ki kétezer évvel ezelőtt egy dunai vízi jármű.

Víz alatti roncsokból is akad jó pár Magyarországon, de mivel nálunk az 1711 előtti tárgyakra vonatkozik a régészeti lelet fogalma, a búvárrégészek ezeket nem kutatják. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a második világháború után a Dunában több száz hajó és több mint egy tucatnyi repülőgép, a Tiszában közel 100 repülő, a Balatonban hozzávetőlegesen 40 hajó és ugyanennyi repülő maradványa hevert. „Léteznek ezeknek a feltárására szakosodott kutatócsoportok, az első és a második világháború roncsainak kutatása világszerte reneszánszát éli” – mondta Gaál Attila.

A bogrács alján még látszott a korom

A víz alatti régészettel foglalkozó Örvények titkai című blog évekre visszamenően követi a legfontosabb hazai búvárrégészeti feltárásokat. A legérdekesebb víz alatti leletek közé tartozik a Drávatamásinál talált számos, úgynevezett bödön-, vagy rönkhajó. Előkerült közöttük egy olyan török kori bogrács is, amelynek az alján megmaradt a korom.

Hajómaradványokat a Dunában is találtak: a 2009-ben Soltnál előkerült leletről megállapították, hogy a török korból származik. Ugyanabban az évben az Ipolyban is találtak egy bödönhajót, amelynek a korát a 18. század elejére saccolták. A lelet története érdekes: a kutatók rögzítették a folyó partján, ám valaki lefűrészelt belőle egy darabot, és megrongálta. A régészek később egy bányatóba süllyesztették a roncsot, ahonnan bármikor ki tudják emelni, hogy konzerválhassák.

búvárrégészet (búvárrégészet) Fotó: Argonauta Kutatócsoport

1848-49-ben a Duna partján fekvő Gönyűnél (Győr-Moson-Sopron megye) felrobbant egy osztrák lőszerszállító hajó, és letarolta a fél falut. A maradványok koruknál fogva ugyan nem számítanak régészeti leletnek, mégis búvárrégészeket hívtak a helyszínre, amikor a folyóban ágyúgolyókat találtak; a szakemberek hozták fel őket. Százhalombatta alatt Ercsinél a Dunában római kori falmaradvány bukkant elő. Két éve Tahitótfalunál akadtak egy középkori hajóroncsra. Az Esztergom közelében lévő búbánatvölgyi kis tóban a helyiek szerint a második világháborúban eltűnt egy német tank. Pár évvel ezelőtt búvárrégészek kutatták át a tavat szonárral, de nem találták nyomát. Az eset jól példázza, hogy az emberi emlékezet hol pontosan, hol pontatlanul őrzi meg egy-egy esemény, történés emlékét – ám ettől függetlenül a víz alatti kutatásokkal foglalkozó régészek forrásanyagai közé tartozhat.

Régészek és kincsvadászok a tengereken, óceánokon

Gaál Attilának van összehasonlítása a magyar és a nemzetközi víz alatti régészeti kutatásokat illetően. A búvárrégész egy alkalommal Dél-Afrika partjainál vett részt egy feltárásban. A tengerekben jobbak a látási viszonyok, ennél fogva könnyebben lehet dokumentálni a talált leletet. Viszont 5-6 méteres hullámok esetén lehetetlen a kutatás.

A világ tengereiben és az óceánokban rengeteg a hajóroncs és a régészek szempontjából érdekes egyéb maradvány. „Csak a Dél-afrikai Köztársaság felségvizein háromezer regisztrált hajóroncs van, feltárásukra a technika fejlődésével egyre nagyobb az esély” – mondta Gaál Attila. A vizek mélyén heverő roncsok persze a kincsvadászok fantáziáját is izgatják. Közöttük és a régészek között az a különbség, hogy míg az előbbiek saját maguknak, elsősorban az anyagi haszonszerzés céljával akarják megszerezni a régi korok maradványait, a régészek tudományos céllal, részletes dokumentációval, az utókor számára próbálják megmenteni az értékeket, amelyet a megfelelő eljárások után a nyilvánosság elé tárnak.

Hogy világszerte hány jelentős víz alatti régészeti kutatás folyik, arra most csak néhány példát említünk. Haiti partjainál több mint tíz éve kutatják a régészek Kolumbusz ottani erődjének és hajóinak maradványait. Nemrég a The Independent című brit lap internetes kiadása arról számolt be, hogy vélhetően megtalálták a felfedező zászlóshajója, a Santa Maria maradványait – bár ahhoz, hogy ezt bizonyítani lehessen, további kutatások szükségesek. Ha igaz a hír, akkor ez a feltárás lehet az utóbbi évek legnagyobb víz alatti régészeti szenzációja. A Dél-kínai-tengeren a selyemút tengeri szakaszát kutatják a tudósok, és a világörökség részévé szeretnék tenni. Görögország vizein, a Peloponnészoszi-félszigettől keletre Európa egyik legősibb településének nyomait keresik a régészek a világ legnagyobb, napenergiával működő hajójának segítségével. A feltárás során arra is fény derülhet, honnan érkeztek a kontinensre az első földművelő közösségek. A most kutatott lelőhelyen korábban bizonyítékokat találtak arra, hogy az Égei-tengeren már 15 ezer évvel ezelőtt hajózhattak.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.