“A Simon-ügy a kampány tematizációja miatt rendkívül hátrányos az ellenzék számára: védekező pozícióba szorítja őket, és elveszi a korrupcióellenes negatív kampányuk hitelességét – véli Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője. – Sokan számítottak arra, hogy a közös listás indulás bejelentésével az ellenzék már nem magával lesz elfoglalva, mégis, azóta is azt látjuk, hogy folyamatosan magyarázkodni kényszerülnek, egyebek mellet a köteles bekiabálás és a Simon-ügy miatt.”
Juhász Attila szerint a korrupciós ügyek taszítják a bizonytalan szavazókat és az ellenzéki pártokhoz gyengébben kötődő szavazókat is. Az LMP viszont jól kihasználhatja az ilyen ügyeket, felerősítve a két politikai oldal bűnösségére épülő üzenetét.
“A választók általában korruptnak tartják a politikai elit egészét, és az ilyen ügyek hatására egy részük magától a politikától fordul el, nem csak az érintett pártoktól, politikusoktól – mondja az elemző. – Az elkötelezett választókra, a törzsszavazókra ugyanakkor nem sok hatással vannak a korrupciógyanús vagyongyarapodások sem, őket semmi sem ingatja meg, nekik csak a politikai ellenfél ügyei zavaróak, a saját pártjuk esetében viszont figyelmen kívül hagyják a hasonló ügyeket, vagy egyenes úgy vélik, hogy azok elfogadhatóak.”
