Reménytelen helyzetben a vidéki főiskolák

A decemberi – naponta változó, a diákokat az utcára kényszerítő – kormányzati ötletelések nyomán már szinte követhetetlen, milyen feltételekkel is lehet jelentkezni 2013-ban egyetemre, főiskolákra. Máig (lassan lejár a felvételik beadás időszaka) sem teljesen tiszta a kép.

A kormány ígérete szerint (bár a tandíjhoz hasonlóan a keretszám szót is törölték a kommunikációs szótárból) legalább 55 ezer elsőéves tanulhat majd ingyen (röghöz kötés ellenében) állami ösztöndíjasként szeptembertől. A legtöbb helyre a bekerülési korlát 240 pont, ez alól azonban épp a 16 legnépszerűbb szak kivétel, ezekre igen magas ponthatárokat szabott meg a minisztérium. Hogy ki kerül be egy adott egyetemi, főiskolai szakra, azt a pontszáma és az intézmények által meghatározott, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által jóváhagyott szakos kapacitás dönti majd el.

Emelt szinten szinte minden

Kevesebb szó esik mostanában arról, hogy a felvételi követelményeket is megszigorította a kormány. 2013-tól például a bölcsészképzésekre már nem lehet bekerülni emelt szintű érettségi nélkül, de ugyanez a helyzet a társadalomtudományi szakokkal, több gazdasági és mérnöki képzéssel is. Ráadásul az emelt szintű érettségiért járó 50 többletponthoz is az eddig 30 százalékos eredmény helyett idén már 45 százalékos eredményt kell elérni.

Ez utóbbi az egyetemekre jelentkezőket nemigen érinti, ezekre amúgy is csak a legjobb tanulmányi eredményeket elérő diákok kerülhettek be. Pusztán ennek az intézkedésnek köszönhetően azonban a vidéki kisebb főiskolák komoly bajba kerülhetnek.

A hét törpe

„Éppen ez a cél, a kormány az általa gyenge minőségűnek tartott vidéki főiskolákat ki akarja dobni a hajóból” – állítja Polónyi István oktatáskutató. Emlékezetet arra, hogy a Széll Kálmán-terv 2.0-ból egyértelműen kiderül, hogy a kormány jelentős forrásokat von ki a felsőoktatásból, optimalizálni akarja a felsőoktatás intézményszerkezetét, e cél érdekében lehetetleníti el a kis vidéki főiskolákat.

Összesen hét – Szolnokon, Nyíregyházán, Egerben, Baján, Kecskeméten, Dunaújvárosban és Gyöngyösön működő – állami főiskola van Magyarországon, amelyeket nem feltétlenül megszüntetni akar az oktatáspolitika, inkább arra próbálja rávenni, hogy csatlakozzanak valamelyik egyetemhez. Ebben az esetben ugyanis majd az – egyre kevesebb forrásból gazdálkodó – egyetem megoldja a további sorsukat. Immár két éve próbál a kormány kitalálni valamilyen hálózatfejlesztési koncepciót, de ezek eddig megbuktak a közigazgatási államtitkári értekezleteken. Most is ez a cél, csak a módszerek változtak.

A szegényebbeknek nem lesz helye

Bár a kormányzati kommunikáció eddig azt hirdette, hogy nem szabad a vidéki városoknak munkahelyeket teremtő, kulturális központot jelentő intézményeket megszüntetni, most már kevesebb szó esik e vidékfejlesztési szempontról. Polónyi István szerint egyébként e szempontból csak azok a főiskolák lehetnek sikeresek, amelyek több lábon állnak, több karral (műszaki, agrár, pedagógus, bölcsész) rendelkeznek. Ilyen azonban csak kettő van: az egri és a nyíregyházi főiskola. Bármennyire kemény a felvételi, ezekre azért akad jelentkező a jövőben is.

Szolnokra például azok a fiatalok jelentkeztek, akiket nem vettek fel Pestre. Ha feljebb húzzák meg a bekerülési vonalat, akkor ők nem mennek sehova, mert nem veszik fel őket. Ezért várhatóan nem is fognak jelentkezni. Ugyanez igaz Kecskemétre, Dunaújvárosra is, amelyeknek intézményei „abból éltek”, hogy az ottani főiskolákat a pesti és a miskolci egyetemre be nem került diákok választották.

„Azok a gyerekek, akik eddig legalább ezekre megpróbáltak bekerülni, már meg se próbálják a felvételit. Ez pedig a társadalmi mobilitást irtja ki. Azoknak az alsó középosztálybeli gyerekeknek, akik nem engedhették meg maguknak, hogy többletórákat (nyelvórákat, felkészítőket) vegyenek a piacon, s ezért rosszabb eredményt érnek el, esélyük sem lesz bekerülni a felsőoktatásba” – jelzi az oktatáskutató.

Mi a minőség?

A kormány deklarált szándéka a felsőoktatás minőségének emelése. Polónyi szerint ugyanakkor a minőség csak egy politikai szlogen, amit elő lehet venni, ha be akarnak csukni egy-két intézményt. Egy felsőoktatás minőségét mintegy 200 indikátorral lehet csak megmondani – állítja –, és attól függ, mit húzunk elő ezek közül, hogy mit tartunk fontosnak. Ha azt, hogy csak az elitegyetemek a jó egyetemek, akkor az alsóbb rétegek kiszorítása a felsőoktatásból valóban növeli ezt a fajta minőséget. Ha azonban, mondjuk, azt nézzük, mennyien tudnak elhelyezkedni a diploma után, vagy hogy hány Nobel-díjasunk lesz 20 év múlva, egész más eredményt kapnánk a „minőségversenyben”.

Ha a cél, hogy a végzett el tudjon helyezkedni egy multicégnél, valószínűleg jó helyen van Kecskeméten, mert a Mercedest nem élminőségű mérnökök rakják össze, hanem alacsonyabb végzettségű, főiskolát végzett szakemberek. Ma a minőség alatt a kormány egy akadémia elit kinevelését érti (az új felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István is ennek a képviselője), azaz azt, hogy szinte csak a felső osztályok gyerekei – akiknek a szülei a piacon meg tudják venni a közoktatás által nem biztosított felkészülést számukra – kerüljenek be az egyetemekre.

A minőség szlogen mindenfajta érdeket ki tud szolgálni, mert nem jelent semmit. Ezt használja ki az Orbán-kormány, de ezt használták ki az elődei is, amikor a felsőoktatás átalakításáról beszéltek – mondja Polónyi.