Három évvel ezelőtt Tukale Hussein Muhyadin özvegy édesanyja úgy döntött, hogy az akkor tizenhét éves, legfiatalabb gyermekét egy jobb élet reményében mindenáron kimenekíti a háborús Szomáliából. A család az összes földjét eladta, hogy meg tudja fizetni az embercsempészeket, akik a fiút először Etiópiába, majd Moszkvába, végül Ukrajnába juttatták.
“Sokszor azt se tudtuk, kivel, hova megyünk, éppen hol vagyunk. Odaadtuk a pénzt és rájuk bíztuk az életünket” – idézte fel a menekülést Tukale, aki 2009-ben éjszaka, gyalogszerrel, a zöld határon át érkezett Magyarországra. Reggelre már a rendőrségen találta magát, ahonnan a bicskei menekülttáborba, később a fóti gyermekotthonba került. Rögtön elkezdett magyarul tanulni, de a nyelvet rettentő nehéznek találja. Ennek tudja be, hogy a mai napig nem nagyon vannak magyar barátai. Jövőre érettségizik, utána számvitelt szeretne tanulni.
Csak anya hiányzik
A tizennyolc éves Dariush Rezai csak három éve él itt, de kiváló nyelvérzéke lehet, mert máris nagyon szépen beszél magyarul. (Lelkendezve mesélte, hogy ötös lett magyar irodalomból.) A tizennyolc éves fiú Afganisztánban született, és még egész kicsi volt, amikor a háború elől édesanyjával Iránba menekült. Ott megpróbáltak beilleszkedni, ám a hárommillió afgán menekült között kilátástalan volt a helyzetük. Dariush alig múlt tízéves, amikor már dolgoznia kellett, hogy legyen mit enniük.
Anyjával együtt egy cipőgyárban kaptak munkát. Dariush gyorsan beletanult a munkába. Egyre többet keresett, de minden fillért félretett, mert az volt az álma, hogy egyszer Európába jusson, ahol majd tanulhat. Tizenöt évesen, néhány barátjával vágott neki a veszélyes útnak. Édesanyja Iránban maradt “Én nem akartam, hogy velem jöjjön – mondta Dariush. Tudtam, hogy az út nagyon nehéz lesz. Ha férfi vagy, megölhetnek, ha lány vagy, akkor kihasználnak!” Az út hónapokig tartott. Volt, hogy napokig nem volt ennivalójuk.
Fotók: Kummer János
Ma Dariush is Fóton lakik. Nagyon szorgalmas, elvégezte a tizedik osztályt a Than Károly Gimnáziumban. Gitározik és kisebb gyerekeket tanít afgánul. Jogász szeretne lenni, van egy Réka nevű barátnője, akit imád. Csak egy valami hiányzik neki. “Anyukám nagyon aranyos, ő az egész életem. Még mindig ugyanabban a teheráni cipőgyárban dolgozik. Nagyon szeretném, ha ő is itt lenne, de ez most megoldhatatlan. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, tegnap is beszéltünk. Három éve nem láttam.”
Börtöntöltelékek?
A Menekültek Világnapján, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által szervezett kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy – bár sok menekült talál biztonságot Magyarországon – vannak, akik akadályokba ütköznek, amikor újrakezdenék az életüket. Az Afrikából érkezettek legnagyobb nehézségei a nyelvtanulással vannak, valamint azzal, hogy nincs olyan végzettségük, amivel itt állást találhatnának.
A rendezvényen Szobolits Andrea a UNCHR magyarországi képviseletének sajtófelelőse elmondta, hogy a magyar menedékjogi eljárás menete az utóbbi két évben nagyon kedvezőtlen fordulatot vett. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis ma Magyarországon szabálytalan határátlépés miatt módszeresen őrizetbe veszik és fogva tartják a menedékkérőket. Az adminisztratív őrizet maximális időtartama tizenkét hónap, gyermekes családok esetében legfeljebb harminc nap. 2011-ben hetvenhét gyermekes családot (több mint háromszáz kiskorút) tartottak fogva Békéscsabán. Ez a szabály csak az egyedül, kísérő nélkül érkező kiskorúakra nem vonatkozik.
Szobolits Andrea szerint ez a gyakorlat elkeserítő, hiszen a menekültek többsége azért nem rendelkezik útlevéllel vagy vízummal, mert az életét mentve hagyta hátra az országát, ahol semmilyen lehetősége nem lett volna papírokra szert tenni.
| Így segíthet: |
|
A UNCHR köszönettel fogad mindenféle támogatást, ami a Magyarországon élő menekültek beilleszkedését segíti. Szükség lenne ruhákra, játékokra, valamint önkénteseket várnak, akik szívesen korrepetálnának gyerekeket vagy segítenének alkalmanként egy-egy hivatalos ügyintézés során. |
