Az előző részek tartalmából
Egy csapat magyar nagyot gondolt. A mongoloknak akarták megmutatni, milyen a magyar munkás. Nem fél az idegentől, a rossz munkakörülményektől, keményen dolgozik, csak fizessék meg. Mint arról korábban írtunk, egy férfi társaival egy mongol külszíni vasércbányában próbált szerencsét. A kaland azonban komoly ráfizetéssel zárult. Volt, aki csak a fizetést nem kapta meg. De olyan is akadt, aki maradandó egészségkárosodást szenvedett.
Nem mindenkinek rossz ott
Bogdány János a tél kezdetéig ugyanitt dolgozott. Ha kitavaszodik, visszamegy és nem véletlenül. Tisztességesen fizetnek, felnéznek rám, és komoly feladatokat kapok – mondja. „Ugyanolyan módon jutottam ki erre a munkára, mint a többiek. A munkahelyem nem a bánya, hanem az útépítés volt. 50 kilométerre laktam a főtábortól, kint a sivatagban, jurtában, úgy éltem, mint a helyiek.”
Hova máshova
János itthon a bányaiparban, később az építőiparban dolgozott. Mostanában nem épül szinte semmi Magyarországon. Ezért választotta a távoli munkát. Az elején persze nehéz volt szót érteni a helyiekkel. De az alkalmazkodás meghozta az eredményt. „Átlagosan 100 fő munkájáért, életéért voltam, vagyok felelős. A köszönésen kívül nem tudtam egy szót sem mongolul, viszont az első perctől kezdve voltak tolmácsok. A kiutazásom előtt órákat töltöttem a neten, hogy minél több infóhoz jussak erről az országról, szokásairól, az elfogadott viselkedésről, a tabukról, illetve az írott, íratlan szabályokról, amivel szembesülni fogok, mint egy mongol cég alkalmazottja. Ezt megteheti mindenki, sőt meg is kell tennie, ha Európán kívül szeretne munkát vállalni, ilyen-olyan okok miatt. Ilyen felkészülés után sem egyszerű egy átlag európainak megérteni, elfogadni azt, amivel találkozik.”
Nyilvántartanak
Mert arrafelé bizony nagyon más az élet. Jurtában lakni európaiként nem egyszerű dolog. Az ételek sem olyanok, mint itt. És az emberek mentalitása sem. János azt mondja, volt olyan, amikor egy kis csapat mongol 150 kilométert utazott, hogy megnézze, kik azok az idegenek akik utat építenek a bánya mellett. Mert hallottak róluk. „Azt tudomásul kell venni mindenkinek, hogy figyelni fogják, – még ha nem is veszi észre -, milyen ember, milyen a munkája, hogyan viselkedik, mennyire erős mentálisan, fizikálisan. Ezek döntik el, mennyire veszik komolyan az embert.
Jánost három hónap után fogadták be. „A szerződés nem is mindig számít, ha jó vagy, megkapsz mindent, sőt többet is. Ha nem, akkor mindegy mit csinálsz, olyan, mintha nem is lenne szerződésed.”
A magyar vircsaft
Úgy tudjuk, a pórul járt magyarok egy részével is pont ez volt a baj. A mongolok szerint nem bizonyultak elég jó munkaerőnek. Ez persze nem feltétlenül az ő hibájuk. Egyszerűen nem tudták mire vállalkoznak, a mongolok pedig mást vártak tőlük. „Nem mondom, hogy a helyi cég nem tehet a kialakult helyzetről, de a magyarok is nagymértékben benne vannak abban, hogy ez így alakult. Nem vetett túl jó fényt ránk némely honfitársunk viselkedése. Sokan alkoholproblémákkal küzdöttek, mikor szeszesitalhoz jutottak elvesztették az önkontrolljukat, nem ismerték a mértéket, viselkedésükkel lejáratva magukat, illetve az összes magyart.”
Ahogyan a csillag megy az égen
Persze azt János sem állítja, hogy a korábbi cikkeinkben emlegetett nem fizetés jogos volna. Neki azonban nincsenek gondjai. Igaz, azt hozzáteszi, hogy az elején harcolnia kellett egy kicsit a fizetésért. „Nem pont annyit gondolt a mongol cég, mint amennyit én. Kiharcoltam a magam jussát.” Látták, hogy rá lehet bízni embereket, akár 24 órában is ott van. Keményen dolgozik. Kicsit vitatkoztak, aztán megadták, amit kért.
Új honfoglalás
A magyar szakembernek már az is eszébe jutott, hogy az egész családjával kitelepül. Az elmúlt 10 hónapban, ha nem is felsőfokon, de megtanult egy kicsit mongolul. „Hasonlít a nyelvtan szerkezete. Persze a szavak mások, de abban is van némi egyezés.” Amikor azt firtatom, hogy kamasz fiai mihez kezdenének egy ilyen távoli országban, magabiztosan mondja, hogy nagyon jó iskolákat talált. „Innen amerikai, brit egyetemekre mennek a diákok.”
Mindenesetre ez még csak terv. Ami biztos, hogy tavasszal várja vissza a mongol cég. A pórul járt magyarok pedig arra várnak, hogy történjen valami az ügyükben.
