Belföld

Hogy a gyerekeim szemébe tudjak nézni

Éhségsztrájkba és egyszemélyes demonstrációsorozatba kezd egy barcsi matektanár az Orbán-kormány ellen. Molnár Tibor célja, hogy ha felnőnek a gyerekei, a szemükbe tudjon nézni.

Úgy véli, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt másfél évben drasztikusan megnyirbálta az állampolgárok demokratikus jogait, s ezért háromhetes éhségsztrájkba kezdett január elsején. Miért választotta ezt a tiltakozó eszközt, és mit akar elérni az akcióval?

A lelkiismeretem akarom megnyugtatni ezzel, ez volt a fő motivációm. Így ki tudom fejezni a véleményem a fennálló rezsimmel szemben. Azt szeretném, hogy amikor felnőnek a gyerekeim, a szemükbe tudjak nézni, hogy ennyit legalább megtettem.

Melyek a legfontosabb problémái a kormánnyal szemben?

Rengeteg bajom van az Orbán-kormány intézkedéseivel, hiszen a kétharmadot kihasználva azok aláássák az ország demokratikus berendezkedését. Nem véletlen, hogy január 1-jén, az alaptörvény hatályba lépése napján kezdtem az éhségsztrájkot. Az ugyanis sok mindent megtestesít ebből az „antidemokratikus gőzhengerből”.

Ön matematika és fizika szakos tanár, és az éhségsztrájk ideje alatt is folytatja mindennapi életét. Hogy fog tudni tanítani éhesen, legyengülve?

Bízom a szervezetemben, hogy ilyen problémám nem lesz. Ha mégis, akkor el kell majd gondolkodnom, hogy hogyan tovább. De mondom, bízom abban, hogy csak akarati problémáim lehetnek, azt pedig legyűröm.

Konkrétan mit jelent az éhségsztrájk? Mit fog fogyasztani január 21-ig?

Kizárólag folyadékot és naponta egy multivitamint.

Mit szóltak az iskolában a kollégái, főnökei, a gyerekek?

Sokan nem reagáltak, legalábbis előttem nem nagyon volt téma mindez. Hogy a hátam mögött mit mondanak, azt nem tudom. Nyilván, van, aki nem is tudja, hogy éhségsztrájkolok, van, aki tudja, de nem reagált. A főnököm részéről nem volt semmilyen visszajelzés. A diákok óvatosan rákérdeztek, hogy mit is csinálok. Kíváncsiak. Voltak, akik bíztattak. Ugyanakkor én megköszönve az érdeklődést, udvariasan elhárítottam a kérdéseket, mert nem kívánok politizálni a munkahelyemen.

A családja, gondolom nem nagyon örül.

A lányaim még viszonylag kicsik, a feleségemnek nem tetszik a dolog. Ő értelmetlennek tartja ezt a tiltakozási formát, amiben, valljuk be, igaza is van. Másrész érthetően aggódik az egészségem miatt. Nagyon ellenezte, hogy nekikezdjek.

Amellett, hogy lelkiismereti oka van az akciójának, nyilván szeretné a figyelmet is felkelteni.

Természetesen. Épp mondtam tegnap a feleségemnek, hogy csinálhatnám itthon is az egészet, úgy, hogy senki ne tudjon róla, de akkor végképp semmi értelme nem lenne. Nehezebben is bírnám. Nyilván kell valamiféle nyilvánosságot teremteni az éhségsztrájkomnak, és az egyszemélyes demonstrációimnak.

Szerdán volt az első ilyen egyszemélyes demonstrációja egy barcsi forgalmas közterületen. Hogyan képzeljük el ezeket?

A helyi posta bejáratától nem messze, egy forgalmas helyen olvasok fel különböző irodalmi műveket, verseket, szövegeket Ady Endrétől, Örkény Istvánon át Cseh Tamásig, amelyeknek van valamiféle érvényességük a mai helyzetre és az én véleményemet is kifejezik. Nagyjából 20 perces kis „előadások lesznek”, még nem mértem le. Ezt hetente, szerdánként megismétlem.

Politikai erők megkeresték?

A helyi Szolidaritás megkeresett, hogy „fel a fejjel és hajrá”, és megkérdezték, van-e valamire szükségem. Ehhez az akcióhoz azonban nem nagyon van szükségem semmire, úgyhogy megköszöntem a biztatást. Ennyi.

Mit gondol, milyen visszhangja lesz egyszemélyes tiltakozó akciójának?

Nem tudom. Nem hiszem, hogy lesz valamilyen országos következménye. Ez csak egy kis pont a politikai véleménytengerben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik