Mint arról korábban beszámoltunk, csaknem hetven, az Uzsoki utcai kórházban kezelt végstádiumban lévő rákos beteg esetében merült fel a gyanú, hogy halálukat morfin-túladagolás okozta. Információk szerint a daganatos betegeknek a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfiumadag négy-ötszörösét adták be, amitől az érintettek néhány napon belül meghaltak. A rendőrök a kórház fül-orr-gégészeti osztályán 2005-ben és 2006-ban daganatos betegségekkel összefüggésben bekövetkezett halálesetek körülményeit vizsgálják. A morfiumról, annak hatásáról és az eutanáziáról Zacher Gábor toxikológust kérdeztük.
Ha azt halljuk, hogy csaknem 70 beteg esetében morfin-túladagolás gyanúja merült fel, jogosan gondolunk rögtön az eutanáziára?
Sok adat egyelőre nem áll rendelkezésünkre, ezért felesleges feltételezésekbe bocsátkoznunk. Meg kell várni a rendőrségi vizsgálat eredményét. Sok a vagylagosság, semmi konkrétumot nem tudunk. Gondolhatunk arra, hogy egy újabb Fekete Angyal ütötte fel a fejét, de akár az is lehet, hogy semmi nem történt, csupán annyi, hogy terápiás célból ezek a betegek morfiumot kaptak, és ebbe bizony sajnos bele szoktak halni.
Egy éven és egy adott intézményen belül csaknem hetvenen? Nem túl magas ez a szám?
Az Uzsoki fül-orr-gégészeti osztálya egy daganatsebészeti centrum, daganatos betegek ellátására specializálódott. Ennek megfelelően itt sokkal több rákban szenvedő embert kezelnek. Ahol pedig több a beteg, ott sajnos többen is halnak meg.
Hogyan állapítható meg ilyen esetekben kétséget kizáróan, hogy valóban eutanázia történt-e?
A rendőrség begyűjti a kábítószerkartonokat és betegdokumentációkat, majd ezeket összehasonlítják. Ezekből az iratokból például kiderül, hogy a betegek mekkora adag morfint kaptak. A dokumentumhalmazt ezt követően odaadják egy szakértői csoportnak, akik megállapítják, hogy az adott beteg valóban fájdalomcsillapítás céljából kapott-e morfiumot, vagy felmerül a visszaélés gyanúja, vagy ahogy ön fogalmazott, eutanázia történt-e. Fontos azonban, hogy kétfajta eutanáziáról beszélünk: aktív és passzív eutanáziáról. Az előbbi törvénybe ütköző cselekmény, utóbbi azonban nem arról szól, hogy „megölöm” a beteget, hanem arról, hogy időnként tudni kell a pácienst elengedni. Ha például van egy beteg, akinek már az összes szerve felmondta a szolgálatot, akkor ilyen szituációban nem fogjuk lélegeztetőgépre tenni, mert másfél napig élne. Ez egy elfogadott szakmai dolog.
Mekkora az a mennyiség, ami még terápiás adagnak számít a morfiumból?
Attól függ, kiről van szó. Ezek nem egyszerű dolgok. Nagy ugyanis a tolerancia, hozzászokás mértéke. Például egy gyakori heroinista adagja egy absztinens embernek a halálát okozza. Emellett azt sem tudjuk, hogy az Uzsokiban kezelt betegek milyen klinikai kondícióban voltak. Ez is sokat számít. Nagyon nehéz meghatározni, hogy végstádiumban lévő daganatos betegeknél mekkora az a mennyiség, amely terápiás adagnak számít és nincs mellékhatása.
Hány emberen keresztül juthat el a morfium a kórházban ápolt beteghez?
Miniszteri rendelet szabályozza a fokozottan ellenőrzött szernek minősülő gyógyszerek tárolását, illetve kiadását a kórházi gyógyszertárakból. A kórházak házi előírásban szabályozzák, hogy az osztályról a betegig hogyan kerülhetnek el az adott szerek. Ezekhez egy nővér például nem fér hozzá, ez orvosi feladat. Lakattal elzárva tartják, páncélszekrényben, páncélkazettákban őrzik ezeket a gyógyszereket, és minden egyes belépést dokumentálni kell.
Milyen hatása van a morfiumnak túladagolás esetén? Hogyan „öl” a szer?
A pupillákat szűkíti (tűhegy pupillák), esetenként légzésdepressziós hatása is lehet, sőt, akár le is állhat a légzés. Aki morfiummal vet véget az életének, az tulajdonképpen belealszik a halálba. Nem vesz levegőt, és meghal.
Egy a Magyar Hírlapnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő orvos szerint vannak fővárosi kórházak, amelyekben rendszeresen alkalmazzák a fenti gyakorlatot. Őn hallott már erről?
Én erről nem tudok. A szakmának szabályai vannak. Azt gondolom, ha valaki ilyet nyilatkozik, akkor az a legkevesebb, hogy felvállalja névvel és arccal. Ne csak így bedobja a köztudatba, hogy: nesze, rágódjatok rajta. Ebben a formájában ez csak egy pletyka, amit a szakma nevében határozottan visszautasítok. A kijelentést előbb tessék bizonyítani. A magyar egészségügyben nem gyilkosok dolgoznak, hanem orvosok.
Ön szerint egy olyan beteg esetében, aki elviselhetetlen fájdalomtól szenved, és nincs kilátás a gyógyulásra, bűn véget vetni az életének?
Tudni kell elengedni, de mi nem járulhatunk hozzá, hogy elengedjük. Azt megtehetjük, mint korábban is említettem, hogy nem tesszük lélegeztető gépre, de az, hogy méreginjekciót adjunk be neki, maximum csak Texasban fordulhat elő… Az orvosnak az a feladata, hogy csillapítsa a beteg fájdalmát, ez a kötelessége, és ebbe belefér a morfiumhasználat; de ő nem egy gyilkos, hogy átsegítse a túlvilágra. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha a beteg azt mondja, köszöni elég volt, mert nem akar tovább így élni, akkor igen, lehessen joga nemet mondani. Ekkor azonban már aktív eutanáziáról beszélnénk, ami a mai állás szerint egyértelműen etikai vétségnek minősül és büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy látszik, ez a mai keresztény filozófiába nem fér bele, emellett valljuk be, nehéz is lenne paragrafusok közé szorítani. Nagyon sokat kellene erről beszélni – szakmában dolgozókkal, filozófusokkal és papokkal -, talán a mostani eset kapcsán erre is sor kerül majd, és újra középpontba kerül a téma.
