Kiszelly Zoltán politológus szerint Matolcsy György hamarosan távozik a gazdasági tárca éléről. Ön egyetért a kollégájával?
A kormányfői megszólalások azt mutatják, hogy Orbán Viktor bizalma töretlen Matolcsy György iránt.
Vagy inkább annyira beásta magát a „Matolcsy az én jobb kezem” képbe, hogy kínos lenne lecserélnie miniszterét. Pláne, hogy a minap IMF-ügyben is kínos pillanatokat élt meg.
Rengetegen követelik Matolcsyt távozását, ez indirekt módon erősíti őt, hiszen ha menesztenék, úgy tűnne, a nyomásnak enged Orbán. Ráadásul a miniszterelnök a közelmúltban utasította Matolcsyt, hogy készítsen tervet a gazdasági növekedés serkentésére.
Készített ő olyat kilenc éve, akkor hétszázalékos bővülést ígért, tavaly pedig négy-ötszázalékosat. Egyik se jött be. Mire föl a bizalom?
Nem tudom, de az biztos, hogy hisz benne a miniszterelnök.
Szóval ön azt mondja: marad Matolcsy.
Azért mérget nem vennék rá. A kormányátalakítás világszerte a miniszterelnökök gyakran alkalmazott eszköze. Ha Orbán – tegyük fel – jövőre új szakaszt kíván meghirdetni, annak indokolt eleme lehet néhány minisztercsere. Ebben a helyzetben Matolcsy esetleges menesztését is lehet úgy tálalni, hogy ne a kudarc beismerésének hasson.
Matolcsy múlt hétfőn még egy „hárombetűs” szervezetről beszélt, melynek nem ad a szavára, aztán három nappal később bejelentették a kapcsolatfelvételt az IMF-fel.
A döntést gazdasági racionalitás diktálta.
Elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán hétfőn még nem tudta, mit tesz majd csütörtökön?
A pénzügyi függetlenségért vívott gazdasági szabadságharcban az IMF az ellenfél szimbóluma, így nyilvánvaló, hogy a magyar kormány az utolsó percig szerette volna elkerülni a tárgyalások felújítását.
De ez így égés.
Mondjuk inkább úgy: kommunikációs kihívás. Matolcsy állta is a sarat, hiszen vasárnapra épkézláb magyarázattal szolgálni a döntésre.
Bohócot csinált magából. Nem?
Valóban óriási volt a kontraszt a hétfőn és a csütörtökön mondottak között. De hogy ennek lesznek-e személyi konzekvenciái, az szerintem csak az IMF-tárgyalások idején dől majd el. Nagy kérdés, hogy az IMF által diktált feltételek mennyiben mennek majd szembe a kormány gazdaságpolitikájával.
Kiszelly Varga Mihályt várja a gazdasági tárca élére. Török Gábor ennél is messzebbre tekint, amikor azt írja: „Az IMF bejövetelével nem elképzelhetetlen egy Orbán-Varga csere.”
A minisztercsere végül is elképzelhető. A kormányfőváltás viszont irreális felvetés. Orbán Viktor népszerűbb, mint a Fidesz, háttérbe vonulása kiszámíthatatlan választói reakciókat generálhatna, elpártolást, csalódottságot eredményezne.
Török Gábor úgy véli, „a sarkalatos törvények elfogadása után előrehozott választások jöhetnek”.
A Fidesz nemzetközi színtéren is gyakran büszkélkedik azzal, hogy Európa talán legnagyobb támogatottságú kabinetjét mondhatja a magáénak. Miért dobná el magától a kétharmados többséget? Ráadásul sok fideszes számára egzisztenciális következményei is lennének az előrehozott választásoknak.
Kiszelly is azzal számol, hogy normál időben, vagyis 2014-ben lesznek csak választások. „Ha majd a protesthangulat a Jobbik és nem a civilek felé tereli az elégedetleneket, abból kijöhet egy kisebbségi Fidesz-kormány a Jobbik külső támogatásával… Szintén megoldás lehet a Mesterházy vezette MSZP-vel kötendő nagykoalíció.” Jobbik vagy MSZP?
Egyik sem. A Jobbikhoz való viszony állandó támadási felület a Fidesz testén. Ráadásul a Jobbik is inkább a Fidesz alternatívájaként, semmint koalíciós társként igyekszik magát megfogalmazni. Ami pedig a Fidesz-MSZP nagykoalíció illeti: az „elmúlt nyolc év” ostorozása a Fidesz-kommunikáció origója. Ebből a pozícióból lehetetlen akkorát rugaszkodni, hogy Orbán-Mesterházy kormányzás legyen a vége.
