Zimányi Tibor vasárnap budapesti otthonában lett rosszul, ezt követően kórházba vitték, ahol hétfőn hajnalban elhunyt – mondta el Szász András, az MNESZ alelnöke.
Zimányi Tibor 1996 óta az MNESZ elnöke, 1992-től a Szabadságharcosokért Alapítvány kuratóriumának tagja volt. 1988-ban megszervezte a Recski Szövetséget, majd 1994-től a szervezet elnöke. A Független Rehabilitációs Bizottságban 1991 óta töltötte be az elnöki posztot, az 1990-es években a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke, és elnöke is volt.
Zimányi Tibor a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági és Kereskedelmi Karát végezte 1940 és 1944 között. 1944-ben a Demokratikus Diákfront ellenállási csoportjának szervezője, a Magyar Diákok Szabadságfrontjának egyik alapítója volt. A nyilasok bebörtönözték, de megszökött. 1945–47-ig rendőrtisztként dolgozott, majd kilépett a testületből.
1948-ban a rákosista hatóságok letartóztatták, internálták, és Recsken raboskodott. 1952–1956 között segédmunkásként, 1956-ban tisztviselőként dolgozott. 1956-ban részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában, ezért 1957-ben letartóztatták, és öt évre elítélték. 1960-ban elengedték, tíz évig részben fizikai munkásként, részben műszaki fordítóként, 1970-től pedig különböző kisipari szövetkezeteknél főkönyvelőként
dolgozott.
1989-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1990–94-ben a párt országgyűlési képviselője és több parlamenti bizottság tagja volt. Zimányi Tibor 1991-ben 1956-os Emlékérmet kapott, majd 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.
