Pénteken ünnepli alapításának 370. évfordulóját az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő egyeteme azonban anyagi gondjai miatt könnyen lemaradhat versenytársai mögött. A nagy presztízsű intézmény 2003 nyarán került csődközelbe, azt követően, hogy az akkori pénzügyminiszter, László Csaba 365 millió forintot vont el tőlük. A következő évben a hallgatói ösztöndíjak és a lakhatási normatíva megemelése sújtotta az ELTE-t, amit szintén saját költségvetésből kellett volna kigazdálkodnia. Azóta megszorító intézkedésekkel, elbocsátásokkal igyekszik talpon maradni.
Többletforrások kellenének
Csányi nem marad ingyen
A legutóbb Csányi Vilmos etológus elbocsátása kavart nagy port, a professzor ugyanis méltatlannak találta, hogy hetvenedik születésnapján rúgták ki. Januárban rajta kívül még hat, hetvenedik életévét az idén betöltő tudóst búcsúztatott az ELTE. „Nem mi rúgtuk ki őket, a törvény szerint megszűnt a tanári státuszuk. Sajnálom, hogy Csányi Vilmos nem tudott méltósággal visszavonulni. Hat kollegája mind vissza fog járni tanítani, ingyen” – mondta Klinghammer István. Hozzátette, az európai normáknak megfelelően valószínűleg hamarosan nálunk is 65 évre fogják leszállítani a korhatárt.
„Az egyes karok két forrásból juthatnak pénzhez: egyrészt az állam által finanszírozott keretből, másrészt a saját gazdálkodásából. A működési költségeket nem fedezi teljes mértékben az államtól kapott pénz, így azt mindenképpen saját bevételből kell pótolni. Ebből a szempontból a jogi kar például jobb helyzetben van, mert szolgáltatásai, továbbképzései eladhatóbbak, mint a TTK” – véli Rák György. Hangsúlyozta, a bevezetett takarékoskodási intézkedések – mint az áram és fűtéshasználat korlátozása – meghozták a várt eredményt. „Két éve sikerül megtartanunk a likviditásunkat. Ez azt jelenti, hogy hónap elején tudunk bért fizetni” – így a gazdasági főigazgató.
Az idős tanárok kirúgási botrányaival kapcsolatban állítja, nem ők bocsátják el a professzorokat, hanem törvény szabályozza, hogy hetven – közalkalmazottak esetében 65 – éves korukban megszűnik a munkaviszonyuk. „Az egyetemnek itt nincs mérlegelési joga. Ez persze nem a tanítástól való eltiltást jelenti, óraadóként, óradíjért továbbra is lehet tanítani. A karoknak nem embert kell elküldeniük, hanem a kiadásokat csökkenteni. Vagy a prémiumot kell megvonni, vagy el kell küldeni valakit. A döntés minden esetben a karé” – érvelt Rák György.
Merev keretek
A merev struktúra, a szegényes kreativitás is fékező lehet a többletbevételeknél az ELTE-n. Felvételizők gyakori panasza, hogy a szakpárok kijelölése, és egyáltalán, a tantárgyi struktúra – például a bölcsészkaron – némileg elaggott és rugalmatlan. Ilyen és hasonló okok miatt nagyon sok fizetős hallgató jelölt elesik a bejutástól, az intézmény a bevételektől. A tantárgy-struktúra megújítása is várat magára. Lényegesen gyakorlatiasabb, az élet változásaihoz igazodó, s a képzésbe a modern technikát, például az informatikát beépítő oktatással nagyobb létszámot, eredményesebben és költséghatékonyabban lehetne felsőfokon felkészíteni.
Az ELTE tavaly ősszel vált meg először egyetemi oktatóktól, pénzhiány miatt. Akkor azoktól az óraadóktól, külsős oktatóktól búcsúzott el az egyetem, akiknek a munkáját pótolhatónak ítélték. „Összesen százötven külső segítőtől váltunk meg. A leépítések 2004 októberében folytatódtak, amikor 65, de nem egy esetben már 62 éves kor fölött nyugdíjba küldtük dolgozóinkat, illetve sok kollegánk szerződését nem hosszabbítottuk meg. Főleg olyan munkatársakét, akik számára a feladatátszervezések után nem maradt hely” – mondta Klinghammer István, az ELTE rektora a FigyelőNetnek. Hozzátette, a leépítések folytatódnak, hiszen a november-decemberi megszorítások után is nagy a hiány.
„A TTK 776 alkalmazottjából mára 645 maradt, de 2006-ban már csak 560 embert tudunk megtartani. Ez nem a kollegákat értékeli, hiszen mindenkire nagy szükség lenne, de a rossz anyagi helyzet miatt nincs más választásunk” – hangsúlyozta Klinghammer István. Mint a rektor elmondta, ez kétség kívül többletmunkát jelent az állományban maradtaknak, sok tanár 12-16 órát tanít egy héten. Klinghammer István szerint a „kiöregedő generáció” kinevelte a saját utánpótlását, sok tehetséges, képzett fiatal van az ELTE-n.
„A fő probléma azonban az, hogy nem tudunk megfelelő infrastrukturális bázist biztosítani a számukra. Ez pedig a nemzetközi versenyben lemaradást eredményez. A nyugdíjba küldött idős professzorok egyébként általában lojálisak az ELTE-hez, bár fizetni nem tudunk nekik. A legtöbb akadémikus azonban ingyen is visszajár tanítani” – mondta a rektor.
Több munka, kevesebb ember
Nem mindenki látja azonban így az utánpótlás kérdését. Egy, az ELTE-n tanító egyetemi tanár szerint éppen az a baj, hogy nincs utánpótlás. Mint a FigyelőNetnek elmondta, a professzorok tapasztalata, tudása, empatikus készsége nem pótolható egyik napról a másikra. Ráadásul a nyugdíjba küldöttek helyére nem biztosítanak új státust, a végzős PhD-seknek sem tud az egyetem állást biztosítani. „A legtöbben folytatják szerencsére nyugdíj után is, óraadóként, ingyen vagy jelképes összegért. Ha nem járnának vissza, komoly gond lenne, mert ezeket az anyagokat csak ők tudják leadni, nincsenek igazán utódok, csak pár tanársegéd legfeljebb. Így, ha kiesik egy professzor, nem ritka, hogy kiesik egy tantárgy is” – mondta a lapunknak név nélkül nyilatkozó egyetemi tanár.
Hozzátette, a továbbra is dolgozó tanárokra, oktatókra jelentős többlet hárul, hiszen az idén kezdő évfolyamot még a régi rendszer szerint kell végigvinni, 2006-tól azonban beindul a bolognai folyamat szerinti kétszintű képzés. A három éves BA képzéseseknek új tanrend kell, a plusz két éves MA képzés pedig azért fog plusz munkát adni, mert alig lesznek előadások, több lesz a szeminárium. Az új koncepció, új szakirodalom kidolgozása, jegyzetek írása is nagy feladat. „Ha egy nyugati kollegám meghallja, hogy hat tantárgyat viszek egyszerre, csak mosolyog, és komolytalannak tartja a képzést. Az egész helyzet bizarr” – véli az ELTE egyik tanára.
