Az áfa általános összevont kulcsa ezért egy vagy legfeljebb két lépésben 20 százalék körüli lehet, míg az 5 százalékos kulcs lényegében a mai körben fennmaradna. A hatásokat a jövedéki adó áfa csökkentési hatást visszaszívó emelése, illetve az idegenforgalom és a tömegközlekedés terén más intézkedések részben kompenzálják. Ugyanakkor az egységkulcs bevezetése az alapvető termékek és szolgáltatások (víz-, csatornaszolgáltatás, gázszolgáltatás) körében fogyasztói áremelkedéssel jár.
Számítások szerint, 20 százalékos kulcs alkalmazása mellett az egységesítés teljes fogyasztói árindexben megjelenő árhatása 0,1–0,2 százalék, a nyugdíjas kosáron mérve 0,3–0,6 százalék lenne. Ezt a nyugdíjak és a szociális juttatások emelésénél figyelembe indokolt venni.
Az áfa-reform végrehajtása esetén az árváltozások kezelése szempontjából célszerű, ha az általános forgalmi adó és az azzal összefüggő más adóváltozásokhoz kötődően külön kormányhatározat szabja meg a kormányzati hatáskörbe tartozó szabályozott árakkal kapcsolatos árpolitikai magatartást; valamint a kormányzat felkéri az önkormányzatokat és piaci szereplőket az ezzel összhangban álló cselekvésre, önkorlátozásra. Az ártörvény felhatalmazásával élve kormányrendelet intézkedne az adóváltozással összefüggő árváltozásoknak az ármegállapításokban való átvezetéséről (ahol szükséges), illetve a szerződéses kapcsolatokat érintő átmeneti szabályokról.
Az 1993-as áfa-változások kapcsán alkalmazott megoldásokkal tartalmilag megegyező rendelet lényege, hogy az áfa-változással egyidejűleg (egy időpontban) egyéb okokból sem a hatósági árak, sem a piaci árak nem módosulhatnak. Más adminisztratív korlátozást (pl. időleges árstop) nem indokolt. Az egységes áfa-kulcs bevezetése kapcsán a versenyképesség növelése és a kultúra szélesebb körű hozzáférhetősége érdekében felmerült az igény a szállodai szolgáltatások, valamint a kulturális értékeket képviselő sajtótermékek átsorolására a jelenlegi 15 százalékos áfa-kulcsból az 5 százalékosba. Az egységes adómérték bevezetése egyúttal szükségessé teszi a kompenzációs felár mértékének felülvizsgálatát is.
Változtatni kell
Az áfa-törvény újrakodifikálásának szükségessége több oldalról is felmerült. Az 1993. január 1-jei hatálybalépés óta eltelt 12 év tapasztalata, valamint az Európai Unió tagállamainak az egységes hozzáadottérték-adó rendszerére vonatkozó irányelvek miatti módosítások a törvény szerkezetének újragondolását igénylik. Az 1992-ben elfogadott törvény kapcsán – nem EU tagállam lévén – a jogharmonizáció nem jelentett kötelezettséget, így a törvényi szabályozás a hozzáadottérték-adó rendszer keretein belül szabadon alakítható volt. A törvény bonyolultsága, nehéz áttekinthetősége mind az adózók önkéntes jogkövetését, mind pedig az adóhatósági jogalkalmazást nehezíti. Az új törvény megalkotásának biztos hátterét teremti meg a 6. áfa irányelv újrakodifikálása.
Az irányelvet érintő munka teljes egészében technikai jellegű, annak során a hatodik irányelvet az összes módosítással együtt, egységes szerkezetben állítják össze, átláthatóbbá, közérthetőbbé téve azt. A hatodik irányelv újrakodifikálására épülő új áfa-törvény megalkotása egyrészt lehetőséget teremt a teljes körű jogharmonizációra, bizonyos területeken a gazdálkodók versenyképességét segítő egyszerűsítések bevezetésére, másrészt célul tűzi az önkéntes jogkövetés szolgáló rendelkezések erősítését, a hatósági jogalkalmazás hatékonyságának erősítését. Az újraszabályozás során megvalósítható az ismert, irányelvvel nem összeegyeztethető rendelkezések felülvizsgálata. Ennek körében pontosítani kell a tárgyi adómentes értékesítések körét. A csoportos adóalanyiság intézménye is átalakításra szorul, egyrészt indokolt más adózók számára is megteremteni a választás lehetőségét (kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire kiterjeszteni), másrészt be kell építeni a szabályozásba azokat a garanciális elemeket, amelyek alapján a csoport tagjai ténylegesen egy adóalanyként működnek.
A törvény hatálybalépése lépése óta több olyan módosítás történt, mely az áfa hozzáadott érték jellegével nehezen összeegyeztethető. Erősíteni kellene az adó közvetett jellegét, azaz a szabályozás során azt kell célul tűzni, hogy az adó fizetésére kötelezett (aki azonban nem az adóteher viselője) esetén az adókötelezettség teljesítésénél ne elsősorban a formai szempontok domináljanak. Ennek keretében ki kell iktatni az adóalanyok folyamatos működését nehezítő, adminisztrációs terheiket növelő rendelkezéseket. Indokolt csökkenteni a számla adattartalmát, továbbá a bevallás adattartalmát. Indokolt lenne biztosítani, hogy a számlakiállítás ne kizárólag magyar nyelven történhessen, valamint rugalmas szabályozást kell kialakítani az elektronikus számlázás elterjedése érdekében. Felül kell vizsgálni a más helyett történő számlakibocsátás szabályait, enyhíteni kell a szabályozás merevségét.
A folyamatos működést segítő módosítások mellett komolyabb szűrőt kell alkalmazni az új adózó áfa-alanykénti nyilvántartásba vételkor. A szigorúbb bejelentkezési szabályok a fiktív vállalkozások kiszűrésének, az áfa csalások visszaszorításának hatékony eszközei lehetnek. Az adózókat érintő egyszerűsítésekkel párhuzamosan olyan megoldások beépítése is szükséges a törvénybe, ami az adóhatóság számára hatékonyabb ellenőrzést biztosít. Különösen fontos lenne a fordított adózás bevezethetőségének vizsgálata egyes területeken (használtcikk kereskedelem, építőipar, csőd-vagy felszámolási eljárás alatt álló vállalkozások esetében).
Ez azt eredményezné, hogy az adófizetési kötelezettség és a levonási jog egyaránt az adott vállalkozásokkal szerződéses kapcsolatban álló vevőnél jelentkezne (azaz megszűnne az a kockázat, hogy az adót az egyébként is nehéz helyzetben lévő, vagy az adókötelezettségét nem teljes körűen teljesítő adózótól várnánk). A legtöbb visszaélést eredményező láncügyletek kapcsán indokolt lenne a láncolatban résztvevők egyetemleges kötelezettségének megteremtése.
Az említett módosítások elsősorban azt a célt szolgálnák, hogy az adóhatóság az érdemi ügyekben hatékonyabb legyen (azaz a levonási jog vizsgálatakor ne csak a számla adattartalmára koncentráljon). Önmagában a kvázi egykulcsos áfa bevezetése az alábbi területeken eredményezne további egyszerűsítéseket:
• Jelentősen csökken a besorolásból adódó jogviták lehetősége.
• A bevallás, nyilvántartás, a számla adattartalma egyszerűsödik, kevesebb problémát okoz az értékesítéshez járulékosan kapcsolódó termékek és szolgáltatások adómértékének megítélése.
• A rendszerszerűen visszaigénylők száma és a visszaigénylések nagysága is csökken. Az egységes adókulcs indokolatlanná teszi a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különös adózási mód fenntartását.
