Belföld

Kovács László és az uniós adópolitika

Csöbörből vödörbe kerülhet új uniós biztosi feladatkörével Kovács László, akinek az energiaügy után adó- és vámpolitikai felkészültsége is kérdéses. Biztosként pedig akár Magyarországgal is meggyűlhet a baja...

Amennyiben az Európai Bizottság leendő elnöke valóban az energiaügyeknél könnyebb és testhezállóbb feladatot szánt Kovács Lászlónak, akikor bizony az adó- és a vámpolitikánál találhatott volna megfelelőbbet is. Ez a terület ugyanis alighanem még mélyebb szakmai ismereteket igényel, mint a magyar biztosjelöltön korábbi európai parlamenti meghallgatásán – a képviselők szerint – látványosan kifogó energetika.


Kovács László és az uniós adópolitika 1


Intő jel


A volt külügyminiszternek lapzártánk idején tartott újabb EP-meghallgatásán alaposan fel kellett kötnie a gatyáját, ha el akarta kerülni a kellemetlen helyzeteket. Annál is inkább, mert már az is éppen eléggé intő jel lehetett a számára, hogy a belső piaci területtől a José Manuel Durao Barroso vezette testület hivatalba lépésével első ízben különváló adó- és vámügyi posztra eredetileg kiszemelt, ám azóta hazairányított lett Ingrida Udre sem szerepelt valami fényesen a parlamenti „kérdezz-feleleken”, pedig okleveles könyvelőként és könyvvizsgálóként legalább valamelyest konyított az adóügyekhez. Kovács László ugyan közgazdasági diplomával rendelkezik, de amióta 1968-ban becsukódott mögötte az egyetem kapuja, életrajza szerint egyáltalán nem dolgozott gazdasági területen. Híján lesz tehát annak a magabiztosságnak és rálátásnak, ami a most leköszönő Prodi-bizottság adóügyi „guruját”, a belső piaci kérdésekért felelős holland Frits Bolkesteint jellemezte.

Egy bizottsági tárca jelentősége sokféleképpen mérhető. Az egyik szempont, hogy mennyi forrás jut rá az uniós költségvetésből. Ennél azonban fontosabb, hogy a közösségnek milyen jogosítványai vannak az adott területen. Ha pusztán ebből az irányból közelítünk, Kovács László „előző” és jelenlegi tárcája a legnagyobb jóindulattal sem sorolható a fajsúlyosak közé. Ám egy terület fontosságát nemcsak az határozza meg, ami az adott pillanatban a hatáskörébe tartozik, hanem az is, amit a későbbiekben „maga alá” gyűjt, vagy gyűjthet. E tekintetben pedig komoly változások várhatók. Az egyszerre több tagországban tevékenykedő cégek – és rajtuk keresztül az egész Európai Unió – versenyképessége bánja ugyanis, hogy minden egyes államban más adórendszerrel kell szembesülniük. Ezért egyre nagyobb nyomás nehezedik a tagállamokra a piaci szereplők részéről, hogy adópolitikájukat az eddiginél jobban hangolják össze. Már most látható, hogy a magyar biztos ötéves hivatali idejének egyik legnagyobb kihívása az egységes társasági adóalap „keresztülerőszakolása” lesz, ami a tagállami vétójog miatt kemény diónak ígérkezik.

Kovács bizottsági „batyuja”

ADÓZÁS
• A társasági adóalap harmonizálása
• Az adóverseny fenntartása a társasági adó mértékét illetően
• Az áfafizetési rendszer adminisztratív reformja
• A csökkentett áfájú termékek és szolgáltatások körének szűkítése
• Az alkohol jövedéki adójának minimális szinten történő harmonizálása

VÁMPOLITIKA
• Az uniós vámkódex módosítása
• A közösségi vámrendszer egyszerűsítése és az elektronikus vámrendszer kiépítése
• A terrorista célú szállítmányok feltartóztatása
• Konténerbiztonsági tárgyalások az Egyesült Államokkal

KERESKEDELEM
• Vámpolitikát érintő nemzetközi kereskedelmi tárgyalások
• A preferenciális kereskedelmi megállapodásoknál a származási szabályok rendezése




Másfelől Kovács Lászlónak, ha a bizottság hagyományos irányvonalát akarja követni, állhatatosan ellent kell majd állnia a társasági adó harmonizálását, vagy egy minimális társasági adószint rögzítését sürgető követeléseknek, amelyek az Európai Unió két legbefolyásosabb tagjától, Németországtól és Franciaországtól származnak. A mostanában komoly gazdasági nehézségekkel küzdő két nagyhatalom az új tagállamok alacsony társasági adókulcsait hibáztatja azért, hogy több iparvállalatuk keletre helyezte át a termelését. A diplomácia udvarias nyelvéhez szokott magyar biztos igazi politikai húsdarálóba csöppen a pénzügyminiszteri üléseken, ahol a francia Nicolas Sarkozyvel, a brit Gordon Brownnal, a német Hans Eichellel és hozzájuk hasonló „erőszakos fickókkal” kell majd megküzdenie. „Az Ecofin-ülések, vagyis a pénzügyminiszteri tanács összejövetelei, nem éppen teadélután hangulatban zajlanak. Bolkestein idején gyakoriak voltak a hangos üvöltözések is” – mutatott rá egy uniós diplomata.

Elemzők szerint a „káros adóverseny” lehet az a téma, amely körül Kovácsnak adóügyi biztosként a legszilajabb csatákat kell majd megvívnia. Elsősorban Párizs részéről ugyanis határozott szándék érzékelhető arra, hogy egy szint alatt az alacsony társasági adót is káros adóversenynek minősítsék, ami a jelenlegi gyakorlattal való teljes szakítás lenne. Az európai üzleti élet egyes jeles képviselői ilyen szempontból kifejezetten kedvező jelnek tekintik, hogy egy, az adóverseny fenntartásában érdekelt új tagállamból érkezik majd az új adóügyi felelős. „Nem hiszem, hogy az új biztos engedni fog a nagy tagállamok nyomásának” – bizakodik Jan van der Bijl, az Unilever adócsoportjának feje.

Magyar csaták


Nem kizárt, hogy Kovácsnak „adófelelősi” minőségében az őt küldő Magyarországgal is meggyűlik majd a baja. Most már bizonyosan a Barroso-érában kell ugyanis a bizottságnak döntést hoznia az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) ügyében, amelyet Brüsszel többek között a közösségi áfaszabályok megsértésének gyanújával vizsgálgat. Sőt, a hazai regisztrációs adó vélelmezhetően diszkriminatív elemei miatt elképzelhető, hogy ezen adófajta dossziéja is a magyar biztos asztalán landol.

A magyar politikus mindezek tetejébe olyan időszakban lép az Európai Bizottság szolgálatába, amikor másik területe, az uniós vámpolitika is alapos átalakuláson megy keresztül. A témában jártas hivatalnokok szerint Kovácsra és munkatársaira nem kisebb feladat vár, mint a közösségi vámrendszer egyszerűsítése és a terrorista fenyegetés vámeljárásokon keresztül történő csökkentése. Utóbbi javaslat már a tagállamok előtt van és arra irányul, hogy az országos vámszervek még azelőtt kiszűrjék a veszélyesnek tekinthető export- és importszállítmányokat, mielőtt azok elérik a vámhatárt. Ezért az uniós szállítóknak még a szállítmány elindulása előtt meghatározott adatokat kell majd továbbítaniuk a kiléptető vámhivatalokhoz. Ha Oroszországgal nem is tárgyalhat már az unió energiaellátásáról, az egykori magyar külügyminiszter az Egyesült Államokkal vigasztalódhat, amely a terrorizmus kapcsán a konténerbiztonságra vonatkozó saját elveit akarja rákényszeríteni az Európai Unióra.

A legnagyobb falat mégis az elektronikus vámrendszer kiépítése lesz, amely elemzők szerint egészen hivatali idejének végéig, 2009-ig elkíséri majd Kovácsot. A projekt célja az, hogy az EU területén minden egyes vámhivatal képes legyen elektronikus kapcsolatot létesíteni egymással. Ha az ambiciózus terv megvalósul, egy Ukrajnából Belgiumba alumíniumot szállítani kívánó magyar importőr például saját székhelyén is benyújthatja majd a vámnyilatkozatot, és nem kell ezért a brüsszeli vámhivatalhoz elfáradnia.

A leendő magyar biztosnak tehát, úgy tűnik, semmiképpen sem az jut osztályrészül, hogy csendben elevickéljen a langyos sekély vízben, hanem az, hogy megpróbáljon kiúszni a mélyvízből. Ha sikerrel jár, valamelyest a Magyarország tekintélyén esett csorbát is kiküszöböli, és a végén talán még a kezdeti botladozásait is elnézik neki. Ám még bizonyosan jó időbe beletelik, amíg uniós körökben visszaszerzi azt a bizalmi tőkét, amelyet most elveszített.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.