Nemrég ünnepelte 35. születésnapját az Intel. Ebből az alkalomból a processzorgyártó vállalat mintegy 200 alkalmazottja ünnepségre gyűlt össze a vállalat Santa Clara-i székhelye előtt és egy időkapszulát ástak el. A doboz – többek között – egy Itanium 2 lapkát tartalmazott és a Time magazinnak azt a lapszámát, amelynek címlapján az Intel társalapítója, Andy Grove szerepelt. 
Gordon Moore
A ceremónián ott volt az Intel egy másik alapítója is, Gordon Moore, aki 1975 és 1987 között a vállalat elnök-vezérigazgatója volt. Ő leginkább a Moore-törvény atyjaként ismert, amely szerint minden második évben megduplázódik a számítógép-chipre helyezhető tranzisztorok száma. Az 1965-ban született gondolat meglepően pontosan írta le a számítógép-ipar növekedését. A következő interjúban Moore egyebek között arról beszél, hogy mennyire érvényes ma a híres mondata, és hogy vajon léteznek-e még az Intel x86-os processzorai, amikor 15 év múlva a vállalat munkatársai kiássák a ma betemetett időkapszulát.
Meddig lesz még érvényes Moore törvénye?
Gordon Moore: Az elképzelés mozgatórugója az az emberi vágy volt, hogy egyre kisebb és kisebb tárgyakat gyártsunk, viszont ennek gátat szab az, hogy az anyag atomokból épül. Úgy gondolom, még két vagy három generáción keresztül a mostani úton haladunk. Utána változtatnunk kell.
Gyárthatunk például nagyobb processzorokat. Lehet, hogy a fejlődés nem lesz olyan szédítő, mint eddig, de ha valami négyévente duplázódik, és nem kétévente, még mindig példa nélküli. A fejlődés lassulni fog. Sok múlik olyan faktorokon, amelyeket nehéz előrelátni, például a befektetési kedven. A nagy befektetések többet segítenek egy bővülő piacon, mint egy pangó piacon. Arra számítok, hogy a piac növekedni fog, de ezek a dolgok mind függnek egymástól.
Rendben, tegyük fel, hogy a tranzisztorok négyévente fognak megduplázódni, mégis, mi lesz a növekedés motorja?
GM: Szerintem egyszerűen nagyobb lapkákat fogunk gyártani. Rengeteg a lehetőség. Ha egyszer a mérnököknek rendelkezésére áll a megfelelő pénzforrás, és azt mondod nekik, hogy tervezzenek valami hasznosat, akkor nagyon rugalmasak tudnak lenni.
A Microsoft nemrég bejelentette, hogy megszünteti alkalmazotti részvényopciós programját. Ezt a lépést egy korszak végeként emlegetik. Ön is úgy gondolja, hogy ez a számítógép-iparban zajló gyökeres változások jele?
GM: Nem értek egyet ezzel. Talán megold néhány gondot a Microsoft-nál, de egyáltalán nem látom úgy, hogy ez egy gyökeres változás kezdete lenne az iparban.
Gondolja, hogy az Intelnek is végre kellene hajtania ilyesfajta változást?
GM:Talán, de nem pontosan azt, amit ők csinálnak.
Nem gondolja, hogy az opció rendszere elavulttá válik, ha egy vállalat elér egy bizonyos szintet?
GM: Nem, nem hiszem. Mi egyféleképpen kezeljük a dolgokat. A Microsoft, nagyon konkrét okok miatt, más megoldást választott.
Ezek szerint Ön nem számít arra, hogy majd úgy tekintünk a ’90-es évekre, mint az opciók letűnt korára?
GM: Szerintem bizonyos helyeken az opciós megoldással borzasztóan visszaéltek. Nem hiszem, hogy az Intel is ilyen lett volna. Remélem, hogy a visszaélések megszűnnek. Az opció nagyon jó megoldás arra, hogy motiváljuk a dolgozókat. Az esetleges jutalmazásukat a vállalat egészének teljesítményéhez lehet kapcsolni.
Az x86 architektúra lassan 25 éves. Ön szerint még sokáig ki fog tartani?
GM: Jelentős fejlődésen ment keresztül 25 év alatt. Nagyon sok mindent tettünk hozzá. Gyakorlatilag az összes új megoldást beépítettük, amit a számítógéptervezők és a kutatók létrehoztak. Vannak rajta bizonyos lerakódások, de ezek nem annyira rosszak. Ezek a lerakódások lehetővé teszik számunkra, hogy az összes történelmi alkalmazást futtassuk, ami azért fontos dolog.
Úgy gondolom, hogy ez az architektúra még nagyon sokáig velünk marad. Nehezemre esik olyan körülményeket elképzelni, amikor lemondunk róla. Ha valaki létrehozna egy teljesen hardver-független szoftvert, akkor talán. De akkor még mindig vissza kellene menni, összeszedni az addigi több tízezer programot és konvertálni. Nem hinném, hogy ez megtörténne. Szerintem a kompatibilitás annyira fontos eredmény az átlagos felhasználó számára, hogy az Intel architektúra még nagyon sokáig marad.
A sikere viszont, úgy tűnik, az Intel saját Itanium processzorának akadálya, legalábbis részben.
GM:Teljesen különböző piacokat céloznak meg. Az Itanium nagy gépekre tervezett architektúra. Talán megtalálja az útját az asztali számítógépek felé is, ha a felhasználók is úgy akarják, de én egy kicsit szkeptikus vagyok. Egyelőre várnunk kell.
Mégis, meddig fogjuk még használni az x86 architektúrát? Gondolja, hogy kitart még további 25 évig?
GM:Még mindig itt lesz, amikor kiássuk az időkapszulát.
Robert McMillan
(IDG News Service)
