A dagerrotípia a világ első, gyakorlati használatba kerülő képrögzítési eljárása volt, csak a Brit Birodalom területén nem lehetett szabadon használni.
A Lockerbie-re zuhant gépen négy magyar is utazott 1988-ban: Kadhafi nagy valószínűséggel azt követően adott parancsot a terrortámadásra, hogy egy amerikai légicsapásban 4 éves nevelt lánya is életét vesztette.
New Yorkban 100 év alatt három megálló készült el, míg korábban egy egész vonal építésére négy év kellett. A „kisföldalattira” két év kellett, a négyes metróról ne is beszéljünk. Miért?
Személyes és reformelvekben megmutatkozó ellentétek is nehezítették a két magyar hazafi kapcsolatát. A kortársak szemében mégis egyértelmű volt, melyikük érvei nyomósabbak.
Szolzsenyicinnek nem volt baja a rendszerrel, míg saját bőrén meg nem tapasztalta gyilkos voltát: saját Gulag-élményei alapján írt műve bemutatta a sztálinizmus valódi arcát.
Balassa Jánost Bécsben fényes orvosi karrier várta, ám ő hazájában akart gyógyítani. Evangélikusként viszont csak azért dolgozhatott Pesten, mert bravúros műtétet hajtott végre a kancellár testvérén 1843-ban.
Rómában lépten-nyomon az alkotásaiba botlunk, átformálta az örök város arcát, Gian Lorenzo Bernini mégsem tartozik a legismertebb itáliai művészek közé.
Csúnyán kinevették a vegetáriánusokat, akik eleinte kiálltak az élveboncolás ellen, a szegénység ellenharcoltak, nudistának és szexuálisan szabadosnak bélyegezték őket.
A balkézről született gyerekek felnevelése és „szégyene” sokáig egyedül az anyákat terhelte Nagy-Britanniában, majd besegített az egyház. Ha az apát sikerült felkutatni, fizetnie kellett, vagy börtönbe került már a XVIII. században.
Az orrdíszek hagyománya az ókorba nyúlik vissza, a lenge öltözetű hölgyek, szentek vagy állatok a hajó lelkét voltak hivatva jelképezni. A tengerészek akár életüket is feláldozták értük.
Abraham Lincolnról az a hír járta, hogy nem egy jó vágású férfi, az ebből eredő pletykák pedig már választási esélyeit veszélyeztették. Sebaj, egy jól beállított fotó már a XIX. században is csodákra volt képes.
Száz éve, 1918. november 16-án szimbolikus külsőségek között kiáltották ki a köztársaságot a Parlament előtti téren. Egy évre rá Horthy Nemzeti Hadserege bevonulásakor szándékosan visszájára fordították a jelképes üzeneteket.
A norvégok többsége gyűlölte a náci megszállókat és velük együttműködő honfitársait, de a terror idején a kisember kezében egyetlen fegyver marad: a humor. Éltek is vele.
Mustafa Kemal Atatürk elképesztően rövid idő alatt egy teljesen átalakított országot hagyott maga után, nem csoda, hogy a törökök őszintén nemzetük atyjának tekintik.
Riasztó nem volt, a betörőket állványzat segítette bejutni az éppen felújítás alatt álló épületbe 1983-ban: összesen hét képet emeltek le gond nélkül a falról 1,5 milliárd forint értékben.
Szabadság, egyenlőség, testvériség – de csak a férfiaknak? Nagyjából ezt az igencsak kellemetlen kérdést tette fel Olympe de Gouges a francia forradalom idején, és meg is kapta érte „méltó” büntetését.
Az első világháború kitörésekor még nem létezett csehszlovák állam. Sőt egy maréknyi „álmodozón” kívül senki sem gondolt arra, hogy valaha is létre fog jönni.