Egy 4900 évvel ezelőtt élt fiatal nő maradványait is megtalálták abban a mészkő sírban, amely több tucat korabeli csontvázat tartalmazott. A több évvel ezelőtt lezajlott DNS-szekvenálás során a tudósok megállapították, hogy neolitikus földművelők közé tartoztak az elhunytak. Nemrégiben újra vallatóra fogták a genetikai információt, amelyet a fiatal nő két fogából vontak ki, és meglepő eredményre jutottak a tudósok:
Ez két okból is megdöbbentő volt. Egyfelől úgy vélték, sokkal később söpörtek csak végig pestisjárványok Eurázsián, ezek közül a legjelentősebb az úgynevezett. „justinianusi járvány” volt, amely a VI. században, a „fekete halál”, amelyik a XIV. század közepén pusztított, és még a XIX-XX. században is felbukkant komolyabb epidémia. A „fekete halál” amellett, hogy több mint 50 millió ember haláláért volt felelős, a társadalmi kohézióban is nagyon súlyos károkat okozott a középkori Európában. A másik ok, ami meglepte a szakembereket, a lelet helyszíne: a korábbi feltevések szerint a pestis Ázsiából csapott át az „öreg kontinensre”.
Igencsak váratlanul ért ez bennünket
– fejtette ki Nicolás Rascovan, az Aix-Marseille Université genetikusa a The Atlanticnak a felfedezésről nyilatkozva.
Korábban pusztított
Ő és kutatótársai úgy vélik, mindez azt valószínűsíti, hogy az európai nagy pestisjárványok innen is eredtek, legalábbis a kórokozó már jóval korábban jelen volt itt. A svédországi nő fogában talált baktérium talán az első bizonyítéka annak, hogy az eddig ismerteknél már korábban pusztított a pestis kontinensünkön, ami megmagyarázná az európai populáció hirtelen és megmagyarázhatatlan csökkenését a neolitikum idején. A nemzetközi kutatócsoport a Cell tudományos folyóiratban publikálta genetikai vizsgálatának következtetéseit.
A kutatók nyilvános genetikai adatbázisokban is megpróbálták nyomon követni a baktérium megjelenését, olyan csont- és fogmaradványokból kivont genetikai információkban, amelyeket Európa különböző területein, eltérő időszakokból gyűjtöttek a régészek. Hosszú és körülményes vizsgálat következett, hiszen – ahogy Simon Rasmussen, a tanulmány társszerzője, a Dán Műszaki Egyetem kórokozók evolúciójára szakosodott kutatója elmondta – az így gyűjtött adatok 95–99 százalékát nem használták fel a tudósok.
Éppen ezek között a „genetikai törmeléknek” számító adatok között igyekeztek fellelni a Yersinia pestis jelenlétét. A járvány következtében elhunyt emberek vére magas arányban tartalmazza a kórokozót, amely jól kivehető genetikai jelet hagy a fogban.
A járvány gócpontjai
Mintegy 100 őskori maradvány genomját nézték át a szakértők, és a 4900 éves svéd nő csontját megtalálva tovább vizsgálták az ugyanabban a sírban lévő tetemeket. Legalább 78, ebben az időszakban eltemetett ember maradványait találták a sírban, ami azt jelezte, járvány áldozatai lehettek. Megerősítette a feltételezést, hogy egy másik, fiatalon elhunyt ember fogában szintén felfedezték itt a Yersinia pestist. Ami a felfedezésben a legérdekesebb: minden korábban ismert baktériumtörzstől különbözött, a kutatók feltételezése szerint ez a bizonyos törzs
A mostani felfedezés előtt a legősibb baktériumtörzset Közép-Ázsiában találták, ami jól illett a tudósok által alkotott elméletbe: mintegy 4900 éve kezdtek a sztyeppe nomád pásztornépei Eurázsia felől Európa nyugati területeire vándorolni, így ők hozhatták magukkal a kórokozót.
A járvány egyúttal magyarázattal szolgált arra is, miként tudták ők kiszorítani a svéd nőhöz hasonlóan már ott élő földművelőket: néhány évszázad leforgása alatt ugyanis a sztyeppe állattenyésztő népei Közép-Európa népességének 70, a Brit-szigetek népességének már a 90 százalékát alkották. A ma élő európaiak genetikai öröksége a nagyrészt az ebben az időszakban ide vándorló pásztornépektől eredeztethető.
Az egyik legelső pestisjárvány
A mostani felfedezés azonban megzavarja ezt az elméletet. Amennyiben a svédországi baktériumtörzs már 5700 évvel ezelőtt elvált a közép-ázsiaitól, ám az utóbbi térségből az előbbibe irányuló migráció 4900 évvel ezelőtt indult csak be, miként kerülhetett a kórokozó Skandináviába? Rascovan és Rasmussen régészkollégák segítségével igyekeztek tisztázni a problémás kérdéseket, akik viszont rámutattak arra, hogy még egy fontos mintázatot érdemes megfigyelni:
Körülbelül hatezer évvel ezelőtt a mai Moldova, Románia és Ukrajna területén 10-20 ezer fős óriástelepülések kezdtek kialakulni. Rendszeres időközönként azonban ezek a települések elnéptelenedtek, illetve leégtek. Az új tanulmány azt a hipotézist fogalmazza meg, hogy járvány áldozatai is lehettek az itt élők. Mivel a kerekes járművek megjelenésével, illetve a fémek feldolgozásával egyre több távolsági kereskedelmi útvonal jött létre, könnyen lehet, hogy ezek az óriástelepülések kapcsolatban álltak Európa messze eső pontjain lévő falvakkal, köztük skandináviaiakkal is.
A nagyobb települések népsűrűsége kedvezett az új kórokozók megjelenésének is, a kereskedelmi utak pedig elterjesztették ezeket szerte Európában. Rascovan szerint
ez lehetett az egyik legelső pestisjárvány.
Rejtélyes temetkezés
A kutatók feltevése szerint tehát a mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett európai népességcsökkenés hátterében is egy pusztító pestisjárvány állhatott. Az újkőkorszaki társadalmak hanyatlásának ez lehetett az egyik faktora. Nem minden szakértő ért azonban egyet ezzel a következtetéssel.
A neolitikus populációcsökkenéssel foglalkozó Stephen Shennan, az University College London régésze úgy véli „érdekes és potenciálisan valószerű történet” az, amit kollégái a genetikai adatokból kikövetkeztettek. Ezzel együtt azonban egyelőre nem áll rendelkezésünkre bizonyíték azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó óriástelepüléseken járvány pusztított volna.
Azt sem tudjuk, mit kezdtek a halottaikkal,
fűzi hozzá a Hartwick College antropológusa, David Anthony. Nem építettek síremlékeket, nem hoztak létre temetőket, így nem áll a kutatók rendelkezésére megfelelő DNS, amit analizálhatnának. Egyetlen barlangtemetkezés hozható mindeddig összefüggésbe ezekkel a településekkel, az itteni csontvázak a tudósok reményei szerint némi magyarázattal szolgálnak majd.
A következő lépésben tehát az a feladat áll a kutatók előtt, hogy minél több, a pestis által érintett őskori mintát tudjanak gyűjteni, a lehető legszélesebb körből.
Jelen pillanatban azt sem tudjuk, honnan indulhattak el a járványok. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen messzi északon megfelelő genomot találunk.
– mondta a Max Planck Institute patogénekkel foglalkozó kutatója, Kirsten Bos.
Jelenleg is zajlanak azok a kutatások, amelyek során más patogéneket, köztük a hepatitis B, a szalmonella, illetve a tuberkulózis kórokozóit próbálják nyomon követni a történelem előtti időkben. Az elmúlt néhány évben – mutat rá a The Atlantic elemzése – meglehetősen sokat megtudtunk arról, miként vándoroltak őseink a földtekén; most sor került az általuk hordozott kórokozók feltérképezésére, egyre gyarapodnak az ismereteink életvitelükről és haláluk mikéntjéről is.
Illusztráció: Pieter Brueghel the Elder: A halál diadala (1562 körül) – Wikipedia
