A Prize Papers (azaz „elkobzott iratok”) néven ismert gyűjtemény nagyjából 1664 és 1817 közötti tengeri ütközetek során került brit kézre az elfogott hajók fedélzetéről. Az admiralitás törvényszéki vizsgálat alá vette az elfogott leveleket annak érdekében, hogy bizonyítsa, a hajókról elkobzott áruk valóban „ellenséges” kereskedők tulajdonában voltak.
Eredeti állapotban
Az újkor első századaiban ez elsősorban a hollandokat, spanyolokat és franciákat jelentette, így az irományok többsége e nyelveken íródott, ám a gyűjtemény egyik dobozában kizárólag arab és héber nyelvű üzleti leveleket találtak. Egy Alexandria felé tartó toszkán hajón foglalták le ezeket, 1759-ben. Csaknem negyedszázadon át, mielőtt a cambridge-i kutató kezébe kerültek volna,
A szóban forgó levelek, illetve jegyzékek szerzői Itáliában élő közel-keleti kereskedők, valamint olyan Közel-Keletről származó egyházi személyek voltak, akik Rómában éltek, s honfitársaik útján próbáltak üzenetet küldeni Egyiptomba és Levantéba. A most zajló kutatás előnye és hátránya is egyben, hogy rendkívül kevés arab kézirat maradt fenn a korból, s erre vonatkozó tanulmányt alig publikáltak még.
Nem mutat elég tiszteletet
Mivel a levelek többségét nem szélesebb közönségnek, hanem privát üzenetnek szánták, hatalmas mennyiségű „nyers” társadalomtörténeti anyag áll a kutatók rendelkezésére. Az egyik levélíró például arról panaszkodik, hogy az unokaöccse nem mutat elég tiszteletet – s ezt az európai erkölcsök számlájára írja. Akadnak olyan megjegyzések is, hogy az egyiptomiak miért számítanak úgymond alsóbbrendűnek a szíreknél.
Bánatos hangú szöveg számol be arról, milyen honvágyat érez írója, amikor a távoli Itáliából szülőföldjére gondol, különösen, ha az otthonmaradt családtagok jutnak az eszébe. Számos információt találunk a kereskedő és egyházi rétegek közötti interperszonális kapcsolatokról, hatalmi dinamikáról, tudástranszferről stb. A megemlített kereskedők nevei között olyanok is szerepelnek, amelyek szorosan köthetők a világ más archívumaiban őrzött levélkötegekben sokat emlegetett kereskedőcsaládokhoz.
A levelek betekintést engednek számunkra az ébredező nemzeti mozgalmakba is, még mielőtt a homogén nyelvű vagy vallású államok elképzelése egyáltalán felmerült vagy áthatotta volna az európai eszmerendszert. Az ábrahámi vallások – azaz a három fő monoteista világvallás – hívei közötti személyes konfliktusokról nem esik említés, bár a leveleket főként keresztény kereskedők és klerikusok fogalmazták, és gyakran muszlim vagy zsidó partnerekhez, illetve partnerekkel való kapcsolatokról szóltak.
Igazság szerint – emeli ki Esther-Miriam Wagner – a közös közel-keleti eredet miatt a zsidó és keresztény kereskedők között elég szoros volt a viszony. Érdekes jelenség az is, hogy a keresztény levélírók egymás között gyakran a közbeszéd lazább fordulataival éltek, ám a muszlim üzleti partnerekkel már jóval hivatalosabb stílusban érintkeztek.
