Sokan megcsodálják a Püspökmolnáriban élő Horváth család kertjében álló fenyőfát, amely egy hétméteres chilei araukária, és csak nagyon ritkán nő meg ekkorára Magyarországon, írta a Vaol.
Tizennyolc éve vették a fenyőt, akkor alig volt ötven centiméter magas volt.
Nincs is belőle túl sok, a Wikipédia szerint Magyarországon a Rágyánszky Arborétumban Orosházán és a Fővárosi Állatkertben található egy-egy példánya, de mostmár tudjuk, hogy a Vas megyei faluban is.
De hogy mire képes az emberi gondoskodás, azt jól bizonyítja a Püspokmolnáriban álló – csaknem hét méter magas – chilei araukária vagy más néven pikkelyfenyő.
Amíg kisebb volt a fa, a téli hidegben náddal, kartonpapírral takartuk be, hogy ne legyen baja. Ma már ez nem kivitelezhető a magassága miatt, de úgy tűnik, az évek során hozzászokott a hazai klímához. Évente 30-40 centit nő, felfelé is nyúlik, terebélyesedik is
– mondták a lapnak házigazdák.
A chilei araukária Dél-Amerikában őshonos, főként Chilében és Brazíliában, de már ott is kevés van belőlük, mert a nagy részüket kiirtották.
Európába a 18. század végén jutott el ez a fenyőféleség, Archibald Menzies skót növénygyűjtő jóvoltából, aki öt magot csíráztatott ki a hazafelé tartó hajóúton. A kis csemetékből Európában hamarosan szenzáció lett.
A fa termése ehető, magjai pörkölve a legfinomabbak, állítólag ezért is szerették annyira az araukán indiánok.
