Az Iskola, erkölcs, tudás című 2009-es oktatási programjában egyértelműen 16 évre teszi a KDNP oktatási munkacsoportja a tankötelezettség felső korhatárát. Úgy fogalmaz a dokumentum, hogy az oktatás „igénybevétele ingyenes és a gyermek részére legalább 16 éves koráig kötelesség”. Mivel más anyaggal nem rukkolt ki a KDNP a választásokig, ez a dokumentum tekinthető a párt oktatási programjának.
A kormány megalakulása után a Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási államtitkárság gőzerővel (és szűk, titkos szakmai körben) kezdte kidolgozni az új közoktatás törvény tervezetét. Ennek első, augusztusi, nem hivatalos változatában meghagyták volna a 18 éves tankötelezettséget, igaz azzal a feltétellel, hogy a fegyelmezetlen, az adott közösség normáit be nem tartó diák legyen fegyelmi úton kitehető az iskolából már 16 éves korától. (A gondviselő kötelességeként írták volna elő a tanuló elhelyezését a maradék két évre.) E pontnál megjegyzésként az volt olvasható, hogy a 16 éves korhatár visszaállítása a munkanélküliség, bűnözés, a felügyelet nélküli fiatal korosztály nevelésének megoldatlansága miatt nem javasolt.
A formálódó koncepció következő – immár hivatalos –, december 3-án közzétett vitaanyagában egy újabb életkorhoz kötik az iskolaelhagyás törvényes lehetőségét, a 17 éves korhatárhoz. Ezt egyébként már sejttette a korábban bejelentett duális, német mintájú 3 éves szakképzés bevezetése. Ez az elképzelés szerepelt az oktatási (ál)nemzeti konzultáció után is abban a dokumentumban, amit a NEFMI-államtitkárság, akkori tervei szerint márciusban a kormány elé akart letenni.
Ám ekkor jött –e tekintetben – villámcsapásként március első napján az Orbán-program, becsületes nevén Széll Kálmán Terv, amelyben – mint kiderült, Parragh László javaslatára – 15 évesre szállították le a tankötelezettség felső korhatárát. Március 10-én Hoffmann Rózsa azt állította, nem lepte meg az elképzelés, mint mondta azzal „a kormány szándéka természetesen nem az, hogy szakképzetlen fiatalok hagyják el tömegesen az oktatás rendszerét, hanem egy létező, a közoktatás által nehezen kezelhető helyzetre kínál megoldást. Nem történik más, mint hogy azoknak a fiataloknak, akik hosszú évek óta nem tanulnak és emiatt háromszor, négyszer, ötször ismételnek meg egy-egy évfolyamot, megadja a lehetőséget, hogy eldöntsék, tanulnak vagy inkább munkába állnak.” Az államtitkár úgy vélte, hogy annak a gyereknek, akinek csak nyűg a tanulás, de szívesen szerel gépeket vagy festi a verandát, annak megváltás, ha a munka világán át a szakképzés felé nyílik út.
Később már finomított Hoffmann Rózsa, úgy nyilatkozott, „nincs kőbe vésve” a tizenöt éves korhatár, és kifejtette, ő maga a tizenhat év pártján van. ”De ha végül az előző javaslat kerül bele a törvénybe, ez akkor sem jelenti azt, hogy a tanulóknak fizetniük kellene: aki bent marad a rendszerben, annak továbbra is ingyenes lesz az állami oktatás” –tette hozzá, némi bizonytalanságot hagyva, hogy ki is felelős az oktatás átalakításáért.
A csütörtökön megrendezett PISA 2009 konferencián már egyértelműen a 16 év mellett foglalt állást. „Személyes véleményem, hogy 16 év alá nem szabad levinni a tankötelezettséget” – jelentette ki az államtitikár.
Így tulajdonképpen már volt (maradt) 18 éves életkor, és szóba jött a 17, a 16, és a 15 éves is a kötelezően oktatásban töltött idő felső korhatáraként. Mindez nem egész egy év alatt. Hogy végül mi lesz a pontos adat, egyelőre baljós homály fedi.
