Dr. Varga Tibor egyetemi tanár a Szegedi Tudomány Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének professzora a FigyelőNetnek magyarázta, egy-egy ilyen kijelentésnek miért nehéz hitelt adni. Egy hetekig vagy hónapokig vízben lévő ember halálának időpontját szinte lehetetlen pontosan meghatározni. Egy testről, amely hónapokat sodródott a vízben, csak egy-két hetes bizonytalansággal állapítható meg a halál időpontja. A francia lányt pedig két és fél hónappal eltűnése után találták meg.
Dunából kifogott holttest. Képünk illusztráció. (Fotó: MTI)
Ami kijelenthető: a francia laboratórium az alkohol jelenlétét, (ami a jelenlegi esetben megkérdőjelezte a halál időpontját) ugyanolyan módszerrel vizsgálja, mint a magyar – mondja Varga Tibor. Ha drogtesztről, illetőleg, más típusú alkoholvizsgálatról lenne szó, akkor valóban lennének vizsgálati eltérések. A hajban maradt kábítószernyomok felkutatásában például jobbak a franciák.
Ugyanakkor az alkoholnyomok felkutatása is nehéz feladat egy hetek óta halott embernél. Gyakorlatilag nincsen használható folyadékminta az elhunytban. A vér és a vizelet már felszívódott, a szemben lévő csarnokvíz szintén nem áll már rendelkezésre. Ilyenkor az orvosok lehetősége, hogy a tüdőből préseljenek ki valamennyi vizsgálható testfolyadékot. Fontos mindezeken túl, hogy az emberi test bomlása során, miután cukor is képződik, így is kimutatható valamennyi alkohol.
Ugyanakkor sajnos – mint azt Varga mondja – például a Tisza áradása után egy-két hetente kerülnek elő hónapokig a vízben sodródó holttestek, amelyek nem kapnak médianyilvánosságot. Ophelie esete orvosilag nem „különös”.
Ezekben az esetekben is a vizsgálódás során a fenti módszeren haladva, amennyiben a tüdőből sem nyernek megfelelő vizsgálati mintát, akkor a májban keresnek toxikus anyagokat, ezzel párhuzamosan próbálják azonosítani az elhunytat. DNS-mintát vesznek, a csontokat vizsgálják, továbbá, van-e a vízben szerezhető sérülésektől eltérő jelentősebb zúzódás.
Fontos elem a diatómavizsgálat is, amelynél a vízből az emberi szervezetben megjelenő mikroorganizmusok segítségével deríthető ki nagy bizonyossággal, hogy élve vagy már holtan került a vízbe az áldozat.
