Új alapok – garancia, kötetlenség

Az elmúlt években dinamikus (15-20 százalékos) növekedés jellemezte a befektetési alapok piacát hazánkban, de a pozitív folyamat 2003-ban megtorpant. Az utóbbi hónapok az élénkülés lassú jeleit mutatják, az alapkezelők mégsem nyerték vissza a befektetők bizalmát. Ennek oka természetesen nem magában a befektetési formában keresendő (hiszen a globális tőkepiacon ez az üzletág évtizedek óta kiegyensúlyozottan virágzik), hanem a továbbra is bizonytalan hazai makrogazdasági környezetben.

A legbiztonságosabbnak vélt kötvényalapok befektetői tavaly igencsak megégették magukat. Most, hogy a jegybanki kamatcsökkentés a korábban vártnál lassabb ütemben látszik körvonalazódni, megint csak a banki betétek vagy a fix hozamú direkt kötvénybefektetések jelentenek nagyobb vonzerőt és biztonságot.

Utolsók Európában

Ennek fényében tulajdonképpen nem is meglepő, hogy az Európai Befektetési Alapkezelők Szövetségének (FEFSI) legfrissebb összesítése szerint a 21 szövetségi tag sorában hazánké a legkarcsúbb alappiac: az együttesen 5000 milliárd eurós vagyonból mindössze 0,06 százalékkal, azaz 3,2 milliárd euróval részesedett március végén, ezzel a sereghajtó előkelő pozícióját foglalja el. Az európai piac egyébként látványos, 20 százalékos éves bővülést tudhat maga mögött, és történetében most márciusban lépte át először az 5000 milliárdos álomhatárt.

A dinamikus vagyongyarapodásban kiemelkedő szerepet játszott az elmúlt 12 hónap részvénypiaci emelkedése, ugyanis a nemzetközi tőzsdék jelentősen drágultak a 2003 márciusi mélypontot követően. Jóllehet az optimista tőkepiaci hangulat a budapesti tőzsdére is rávetült, a hazai alapokra elhanyagolható hatást gyakorolt. Nálunk ugyanis még mindig csak az össztőke 6 százaléka koncentrálódik a részvényalapokban, szemben az amerikai vagy európai tendenciákkal. A FEFSI-tagok nyílt végű alapjaiban elhelyezett vagyonnak például 35 százaléka ölt testet részvényes konstrukciókban.

Az európai és magyar alappiac közti eltérések sorát természetesen még számos elemmel lehetne folytatni, de ragadjuk ki, mondjuk, az alapok átlagos méretét. A régebbi EU-tagországokban a befektetési alapok átlagos mérete mintegy 25-szöröse a hazai átlagnak, holott ezt a szakadékot a szintén jelentős egy főre eső GDP-különbség sem indokolja. Szakemberek szerint a hazai befektetési kultúra általában véve vett elmaradottsága, és mostanában konkrétan a forint-, illetve kötvénypiaci bizonytalanságok miatti óvatosság miatt tartunk ott, ahol tartunk. Más oldalról megközelítve ugyanakkor azt is mondhatnánk, hogy bőven van tere a fejlődésnek: hiszen például a szomszédos Ausztriában 96,157 milliárd eurót, a listavezető Franciaországban pedig 1073 milliárd eurót kezelnek a befektetési alapok.

Alapok európai útlevéllel Európai uniós csatlakozásunk és az uniós jogharmonizáció folyományaként várhatóan még ebben az évben, de legkésőbb jövőre a legtöbb alapkezelő és számos jelenlegi alap UCITS-alapkezelővé, illeve UCITS-alappá válik – mondják a befektetési szakértők. A UCITS-jogosítvány (magyarra nem érdemes lefordítani, eddig így terjedt el, és roppant bonyolult a fordítása) lényegében egy “útlevelet” jelent az EU országaiba, vagyis az átalakult alapkezelők átalakított alapjainak jegyeit az unió bármely országának piacán szabadon lehet értékesíteni. Ehhez a PSZÁF (illetve az adott országok felügyeleteinek) engedélyére van szükség, és ami fontosabb: azon értékesítési csatornák megtalálására, amelyek révén az útlevél előnyei valóban profittá konvertálhatók.

Újdonságok

A mai lanyha befektetési érdeklődés felpörgetésének talán egyetlen lehetséges módja a garantált alapok piacra dobása – vélik a FigyelőNet által megkérdezett alapkezelők -, hiszen ezek azok a strukturált banki termékek, amelyek kellő biztonságot nyújtanak, és még elfogadhatóan hosszú (általában hároméves) lekötést igényelnek. Holtzer Péter, az OTP Alapkezelő Rt. vezérigazgatója szerint ráadásul az idén már megjelenhetnek a nyílt végű garantált alapok is (ennek közvetett akadályai ugyanis a legutóbbi tőkepiacitörvény-módosítással elhárultak), amelyek ugyanazt a már megszokott rugalmasságot jelentik majd a befektetőknek, amit a többi nyílt végű alapnál megszokhattak.

Ez esetben tehát bármikor új jegyeket vásárolhatnak, illetve el is adhatnak a befektetők, nem kell megvárni a futamidő végét a „lekötés” felszabadítása érdekében. Elképzelhető ugyanakkor – teszi hozzá a szakember -, hogy ezeket az új konstrukciókat meghatározott futamidőre hozzák majd létre az alapkezelők, amire eddig a hazai piacon nem volt példa. (Ettől még ugyanúgy nyílt végű marad az alap, hiszen a nyílt végűség definíciója nem a határozatlan futamidővel egyenlő, hanem azzal, hogy folyamatosan fennáll a ki-beszállás lehetősége.) Ezek az alapok tehát csak meghatározott ideig maradnának életben, mivel csak akkor tud százszázalékos biztonsággal tőke- és hozamgaranciát nyújtani az alapkezelő, ha tudja, hogy durván mekkora tőkét milyen időtávra tud megforgatni.

Információink szerint már több alapkezelőnél is folynak ilyen irányú fejlesztések, de hogy pontosan ki és mikor rukkol elő ilyen új alappal, illetve alakítja át eddigi zárt végű garantált alapját nyílt végűvé, azt még nem tudni. Szinte biztos, hogy nagy igény lenne ilyen befektetési alternatívára: a garanciákra éhes és a kötöttségeket hárító hazai kisbefektetői réteg ugrana a lehetőségre. Ez pedig végre felkavarhatná az alapok piacának állóvizét.