 |
Néhány nappal május elseje előtt úgy vették a sót Észtországban, mint a cukrot. Akik abban a korban vannak, hogy még emlékeznek a múlt sötét időszakaira, emlegették is: háborús időkre készülve vásárolták így fel annak idején a sót és a gyufát, e két nélkülözhetetlen árucikket. A lakosság egy része most is félelemből fogott a készletek felhalmozásába. Csakhogy ezúttal az uniós csatlakozás „okozta” drágulástól tartva kezdtek tömeges felvásárlásba. És nem is csak Észtországban. Anélkül, hogy összebeszéltek volna, számos, az „uniós áraktól” rettegő fogyasztó – Lettországtól Lengyelországon át Szlovákiáig – másutt is bespájzolt cukorból, rizsből, sóból és más tartós élelmiszerekből. A lengyel jegybankelnök hiába igyekezett nyilatkozatban megnyugtatni az ország polgárait, a felvásárlási láz olyannyira elharapózott, hogy az Auchan bevásárlóközpont-lánc például kénytelen volt 10 kilogrammban korlátozni az egy vásárlónak eladható cukormennyiséget. Szlovákiában nem akadt, aki csillapította volna a kedélyeket. Sőt, a nagy áruházláncok még szították is a tüzet, amikor óriásplakátokon riogattak az uniós vámok miatt várható árnövekedéssel, így buzdítva vásárlásra. Magyarországon Németh Imre földművelésügyi miniszter ehhez képest jól is járt, hiszen gyakorlatilag nem váltott ki felvásárlási rohamot az a kijelentése, miszerint a csatlakozás után az élelmiszerárak növekedése, egyes termékeknél akár 20 százalékos drágulás várható.
LAKOSSÁGI VÁRAKOZÁSOK. Mindezek után cseppet sem meglepő, hogy egy, az Európai Fogyasztók Szervezete (BEUC) által közvetlenül a bővítés előtt közzétett felmérés arról tanúskodik: az unió új tagországainak közvéleménye a fogyasztói árak növekedését várta a belépéstől. A többség főként az élelmiszerek és a gyógyszerek drágulására számított. A magyar Fogyasztók Országos Érdekvédelmi Egyesülete az élelmiszerárak körülbelül 8 százalékos növekedését prognosztizálja, jórészt a közös agrárpolitika (CAP) átvétele miatt.
| Banki szolgáltatások: ellentétes tendenciák |
Bár az uniós csatlakozás nem hoz azonnali változásokat a bankoknak fizetett díjak és jutalékok mértékében, hosszabb távon akár erőteljesen is módosulhat az árazás. A változások egyik oka lehet például, hogy a bankok nyereségének egyik eddigi fő forrása, a magas kamatmarzs, azaz a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti nagy különbség szűkülni fog, és másutt kell pénzmag után nézni. A magyar bankszektor jövedelmezősége ma kiemelkedő: a befektetett tőkére vetített megtérülés (ROE) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) jelentése szerint tavaly 21,13 százalékos volt,s ez legalább 1,3-szorosan, esetenként 2-szeresen haladja meg a korábbi évek uniós átlagát. Jóllehet, nálunk magasabb az infláció és a kamatszint, mint Nyugat-Európában, ez nem indokolja, hogy a bankok itt jóval többet keressenek – természetesen az ügyfeleik rovására – a nettó kamatbevételen. A magyarországi bankok 2000 és 2003 között évente 50 milliárd forintot tettek zsebre azzal, hogy az uniós átlagnál nagyobb kamatrést érvényesítettek, azaz az ügyfelek ennyivel fizettek többet a hiteleikért (vagy kaptak kevesebbet a betéteikre). A lakáshitelek esetében tavaly például az év első felében még 7 százalékpont körüli volt a marzs, míg az uniós átlag 2,5 százalékpont. „Az áldatlan helyzet oka a verseny hiánya” – állítja Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa. A magyar bankok úgy érik el a magasabb jövedelmezőséget, hogy közben a költséghányaduk a duplája a nyugati pénzintézetekének.
A növekvő verseny által kikényszerített költséghatékonyabb gazdálkodásnak és a kamatkonvergenciának köszönhetően hosszabb távon várhatóan csökkenni fog a kamatrés (az egyébként lassan ugyan, de eddig is szűkült). A bankok azonban feltehetően a díjakon és jutalékokon kívánják majd behozni az itt elveszített jövedelmet. Ma a bevételeik mintegy 75 százaléka még a nettó kamatbevételből származik, a díjak és jutalékok aránya 25 százalékot tesz ki, ez utóbbi hányad azonban évről évre nő. Ezt az egyszerű ügyfél is megérzi, s kénytelen hozzászokni ahhoz, hogy a korábban ingyenesen nyújtott szolgáltatásokra is díjat vezettek be a pénzintézetek.
Eközben egyre többet bankolunk majd, azaz mind több alkalommal használjuk a szolgáltatásokat, és a növekvő jövedelmeknek köszönhetően a megforgatott összegek is egyre nagyobbak lesznek. „Összességében több jutalékot és kevesebb kamatot fogunk fizetni. Nő majd a jutalékos szolgáltatások igénybevételének aránya, ami nem jelenti azt, hogy egy egyszerű átutalás többe fog kerülni” – foglalja össze a várható fejleményeket Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatója.
LOVAS JUDIT |
|
Fogyasztói szervezetek emellett az EU magasabb árszínvonalához való általános felzárkózási trenddel, a magasabb áfakulccsal és a szigorúbb minőségi követelményeknek való megfeleléssel magyarázzák inflációs várakozásaikat. „A közép- és kelet-európai élelmiszeriparnak beruházásokat kellett végrehajtania ahhoz, hogy megfeleljen az uniós élelmiszer-minőségi előírásoknak, ami szükségszerűen tükröződik az árakon” – mutat rá Thierry Dieu, az élelmiszer- és üdítőital-gyártók brüsszeli székhelyű európai ernyőszervezetének (CIAA) szóvivője. Mindazonáltal úgy véli, az alkalmazkodás fokozatosan megy végbe.
Az alapvető élelmiszerek ára a legtöbb közép- és kelet-európai új tagállamban ugyan még mindig nem éri el az uniós szintet, áruja és országa válogatja azonban, hogy az EU-tagság milyen hatással lesz a fogyasztók pénztárcájára. Nálunk például a nyugat-európai árszínvonalat már elérő tej ára az olcsóbb import folytán akár komoly mértékben is süllyedhet. Ez persze korántsem feltétlenül lesz igaz minden termékfajtára. A hosszan eltartható, ultrapasztörizált (UHT) tejek ára például 20-25 százalékkal zuhant az elmúlt hetekben, a friss tejtermékeknél azonban egy ideig még várathat magára az árcsökkenés. Elsősorban azért, mert a nagy hazai gyártók igyekeznek szinten tartani az árakat. Ráadásul Szlovákiában, ahol a tej eddig híresen olcsó és finom volt, manapság váratlanul meredek drágulási trend figyelhető meg. Az üzletláncok persze keresik az új, régióbeli vagy nyugat-európai beszerzési forrásokat, hogy lejjebb vihessék az árakat – biztat Viszokay Árpád, a CBA Élelmiszer ügyvezető igazgatója. Ám még legalább egy-két hónap, amíg ezek a beszerzési csatornák kialakulnak. Az üzletlánc már korábban jelezte, hogy a német Edeka beszerzési szövetség tagjaként nyugati „tejcsatornákat” vizsgál. Az olcsó nyugati tejtermékek megjelenése nyomán kibontakozó árversenyre pedig Viszokay szerint a hazai gyártóknak is reagálniuk kell majd.
DRÁGUL A CUKOR. Mindazonáltal, amikor manapság a várható árváltozások szóba kerülnek, a legtöbbet emlegetett árufajta a cukor. Hazánkban is sokan igyekeztek néhány nappal az uniós csatlakozás előtt még az áprilisi árakon feltölteni a kamrát. Ezért nem keveset tett Fischer Béla, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója, egyben a Cukoripari Szövetség elnöke, aki a biztonság kedvéért már jó előre bejelentette a küszöbön álló drágulást. Az unió egységesen szabályozza a cukor – jelenleg 632 eurós – tonnánkénti intervenciós átvételi árát, s ez a csatlakozás nyomán ezentúl Magyarországon is érvényes. Ennek következtében máris drágult a cukor, de különösen az ágazat júliusban kezdődő új gazdasági éve beköszöntével emelkedik majd az ára. Persze kérdés, mekkora drágulást tudnak kiharcolni a gyártók a legnagyobb vevőktől, azaz a kereskedelmi láncoktól; igaz, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan arányban változnak majd az átadói árak és az élelmiszerláncok polcain feltüntetett számok. Tóth Zoltán, az Agrana értékesítési kft. igazgatója becslése szerint utóbbiak néhány tíz forinttal emelkedhetnek – a kereslet és kínálat alakulásától is függően -, vagyis az áprilisi 170-190 forintos fogyasztói ár átlagosan 200 forintig erősödhet. Nem kizárt azonban, hogy ez az okfejtés egy kissé borúlátó, hiszen a nagyobb láncok mindenképpen szeretnének ellenállni a nyomásnak. „Amenynyiben a hazai cukorgyárak árat akarnak emelni, a Tesco meg fogja vizsgálni, honnan tudná olcsóbban beszerezni a terméket” – szögezi le például Paul Kenedy, a Tesco Globál Áruházak Rt. vezérigazgatója.
Ám még ha néhány nagy üzletlánc megpróbál is szembe haladni az árral, a CBA-t irányító Viszokay Árpád is megerősíti, hogy a drágulás már javában tart. Két-három hete az egyik vetélytárs még kilónként 160 forintos cukorárral „akciózott”, ma viszont szinte egységesen a 200 forintot súrolják az árak – és az emelésnek még nincs vége. Az 1 eurós unióbeli fogyasztói ár elérését legföljebb a viszonylag olcsó lengyel import késleltetheti.
 |
ÚJ CSOMAGOLÁSÚ PÉKÁRU. A cukoréhoz hasonlóan dinamikus áremelkedésre alighanem a pékáruk esetében kell még felkészülni. Május elsején Magyarországon is életbe lépett ugyanis az a közösségi rendelkezés, miszerint pékárut csak pultról, vagy zárt csomagolásban szabad értékesíteni. Márpedig a termék frissességét megőrző „lélegző” fóliának ára van: a korszerű csomagolás kötelező használata miatt előreláthatólag legalább 15 százalékkal mennek majd följebb az árak.
Ami a húspiacot illeti, az unióban az elmúlt időszakban valóságos árforradalmat okozott a brazil import baromfi- és sertéshús, így a magyar háziasszonyok elvileg joggal bízhatnának abban, hogy ugyanez nálunk is bekövetkezik. A dél-amerikai baromfi azonban hiába kerül akár 30 százalékkal is kevesebbe az itthoninál, az ázsiai madárinfluenza-járványról szóló hírek alaposan megijesztették a vevőket, így a többség inkább a hazai terméket választja. Ez a váratlan keresletnövekedés viszont érezhetően felhajtja az árakat, annál is inkább, mert a magyar baromfihúsból lassan hiány kezd kialakulni. A sertéshús esetében a Lengyelországból érkező import úgyszintén akár 20 százalékkal alacsonyabb árakkal kecsegtet, csakhogy szakértők szerint a lengyel félsertés minősége nem olyan jó, mint a hazaié, és ezt nyilván a vevők is észreveszik majd. Igaz, ha a lengyel import a tőkehús-piacon esetleg nem is okoz áresést, a húskészítmények árát azért 15-20 százalékkal is lejjebb nyomhatja.
| Lengyel nosztalgiapánik |
Elsősorban a 40 év feletti nemzedék reagált az üzletek elleni hisztérikus rohammal az uniós csatlakozásra Lengyelországban. E korosztály tagjai azok, akik még jól emlékeznek az 1980-as évek hiánygazdaságára, az üres polcokra és az élelmiszerjegyekre, így az idősebbek – és szegényebbek – azok, akik élelmiszer-tartalékkal próbálták bebiztosítani magukat a bizonytalan jövőre. Ám a kereskedők sem akartak kihagyni egy ilyen remek lehetőséget a gyors haszonszerzésre, így villámsebesen felsrófolták áraikat. A pánik pedig nagy úr: akadtak olyanok, akik az egy héttel korábban még 3 zlotyért (180 forint) kapható kilós cukrot 7 zlotyért vásárolták meg, oda sem hederítve a gazdasági szakemberekre, akik nem győzték hangsúlyozni, hogy ezek az árak irreálisak.
A jegybank az indokolatlan drágulást elkerülendő a Gazeta Wyborcza napilappal összefogva „Vigyázzuk az árakat” kampányt indított. Az ebbe bekapcsolódó üzletek pedig a „jegybanki” áron kínálják a portékáikat. Mindhiába. „A lengyelek is abból az elmúlt évtizedekben beléjük vésődött sztereotípiából indulnak ki, hogy ha változások jönnek, akkor azok vagy drágulást hoznak, vagy az életszínvonal romlását” – fejti ki Ewa Pietrzak-Zieniewicz, a varsói egyetem politológusa.
Szakértők szerint egyébként a felvásárlói roham céltévesztését mutatja, hogy az uniós csatlakozás hatására Lengyelországban várhatóan nem is annyira a cukor ára nő majd meg, sokkal inkább az eddig alulárazott tejtermékeké. A relatíve olcsó lengyel tejtermékek könnyen értékesíthetők lesznek az unióban, a megugró export pedig a belső árakat is följebb nyomhatja. Drágulni fognak továbbá az építőanyagok, a korábbi 7 százalékos áfatartalom ugyanis a csatlakozást követően 22 százalékra szökik föl. Emellett a lengyel jegybank adatai szerint az unióban gyártott gépkocsik ára is emelkedhet némileg – mintegy 10 százalékkal -, az Európai Unión kívül gyártott autóké viszont a vámok csökkenése nyomán némileg mérséklődni fog.
WISNIEWSKI ANNA |
|
A zöldség- és gyümölcspiacon a friss, napi termékeknél még jó ideig a hazai beszerzés marad a meghatározó, és még ha csábító is a spanyol vagy a görög áru, már csak azért sem lehet tartós árcsökkentő hatása, mert a távolság miatt jókora összegre rúg a fuvarköltség. Ellenben több, eddig vámköteles szeszes ital – mint a skót és az ír whisky, vagy a francia konyak – előbb-utóbb olcsóbbá válik majd. Bár a hazai gyártók egyelőre próbálják tartani az áraikat, az égetett szeszek piacán 30 százalékos árcsökkentést ígér a vámterhek megszűnése, sőt a boltok több terméket máris 15-20 százalékkal olcsóbban kínálnak.
Az új tagországok mindazonáltal nem egyformán élik meg árszempontból a csatlakozást. A lengyel jegybank becslései szerint például az áruk és a szolgáltatások 15 százalékánál következik be drágulás, 33 százalékuknál csökkenni fognak, míg 52 százaléknál változatlanok maradnak az árak. Szlovénia szintén azon kevesek közé tartozik majd, ahol az EU-tagsággal mérséklődnek az árak, hiszen a bevitt élelmiszereknél eltörlik a vámokat, vagy – ha az EU-n kívülről érkeznek – csökkentik azokat.
Ami Magyarországot illeti, a Figyelő kérdésére Hamecz István, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, illetve Kovács Álmos pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár egybehangzóan állította, hogy az uniós csatlakozás nem hat jelentősen a teljes fogyasztói árszint, azaz az infláció alakulására. Ez persze nem zárja ki, hogy néhány termék ára a csatlakozást követően rövid időn belül nagyobb mértékben változhat. Hamecz szerint a vámhatárok leomlása, a verseny élénkülése inkább az infláció mérséklődése irányában hat. Az előidézett árszintváltozás azonban nem szignifikáns – 0,1 százalékpontnál kisebb -, hiszen az importverseny eddig is kiélezett volt. Ezenkívül a csatlakozáshoz köthető a nulla kulcsos áfa 5 százalékra emelése az év elején, aminek közvetlen inflációs hatását egy korábbi jegybanki elemzés 0,1 százalékpontra taksálta. Kovács Álmos úgy látja, bár az ármódosulás egyes termékek esetében számottevő lehet, a teljes fogyasztói árszint változása kismértékű lesz.
Az Európai Bizottság tapasztalatai azt mutatják, hogy az újonnan belépő országok árai általában közelednek – felzárkóznak vagy éppen visszarendeződnek – a már benn lévő országok átlagához. Ez volt a helyzet Portugália és Spanyolország csatlakozásakor, de a mostanit megelőző legutóbbi bővítéskor is, amikor Ausztria, Finnország és Svédország kötötte össze a sorsát az unióéval. A most taggá vált országok esetében persze jóval nagyobbak a különbségek, mint a korábbi bővítések során bármikor. Portugália és Spanyolország 1986-os belépésekor a két ibériai ország átlagos árszínvonala 60, illetve 72 százaléka volt az akkori Európai Közösségének. Ezzel szemben a mostani tíz új tag felénél az árszint alig több mint 50 százaléka a 15 eddigi uniós ország átlagának. A korábbi tagfelvételeknek a tanulsága, hogy nagyon gyorsan, gyakran már jóval a csatlakozás előtt megkezdődik az árak felzárkózása. „Tekintettel a nagyobb különbségekre, most hoszszabb ideig eltarthat a konvergencia folyamata” – hűtötte le mindazonáltal a kedélyeket a közelmúltban Jonathan Todd, Frits Bolkestein belső piaci biztos szóvivője.
Az Európai Bizottságnál egyébként úgy vélik, az árak közötti nagy eltéréseket csak részben indokolják az alacsonyabb jövedelemszintek az új tagállamokban. Brüsszel egy tavalyi jelentésében példaként említette Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát, ahol – a bizottság véleménye szerint – a jövedelemszintekhez képest alacsonyak voltak az árak. Legalábbis jobban el voltak maradva az uniós átlagtól, mint a bérek. Máshol fordított volt a helyzet, amiből bizottsági elemzők arra következtettek, hogy a piac és a kiskereskedelem szerkezetében meglévő különbségek, a gazdasági versenyhelyzet és a fogyasztói ízlés egytől-egyig hatással vannak az árak alakulására.
 |
| Viszokay Árpád. A CBA ügyvezető igazgatója szerint az üzletláncok keresik az olcsóbb tejcsatornákat. |
Az új tagállamokban a régiekhez képest egyes élelmiszerek mellett még a szolgáltatások – elsősorban a fodrászat, a szervizelés és javítás, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások, valamint egyes biztosítások – olcsóbbak számottevően. Az árak gyakran az uniós szint harmadát sem érik el. A bizottság megítélése szerint éppen a szolgáltatások lesznek azok, amelyek esetében a legtöbb országban néhány éven belül jelentős árnövekedésre lehet számítani. A bútorok, a ruházati cikkek és a lábbelik a most csatlakozóknál az Európai Bizottság szerint már ma is az uniós ár háromnegyedébe kerülnek. Számos háztartási cikket pedig már most drágábban adnak, mint az EU-ban: a mosógépért például egy felmérés szerint akár 10 százalékkal is többet kell fizetni az új tagországok többségében, mint a régieknél.
AZ EURÓ HATÁSA. Bizonyos termékek és szolgáltatások áraira egyenesen jótékony hatással lesz a bővítés. Egyes ágazatokban a jelenleginél hatékonyabb termelési struktúra mérsékelheti az árakat, máshol – például a telefondíjaknál – a piac liberalizálása játszhat szerepet. Kivétel lehet ez alól a gázszolgáltatás, ahol szakértők szerint a piacnyitás sem fékezi az áremelkedés ütemét, mert nem nagyon akad a jelenleginél olcsóbb külföldi kínálat.
Egyvalamiben azonban a tíz új tagország polgárai – fogyasztói – bizton reménykedhetnek. Az euró bevezetése, illetve a bevezetés feltételeinek megteremtése a mostani áremelkedésekkel ellentétes irányba ható erőként jelentkezik majd az újdonsült uniós tagok – köztük Magyarország – gazdaságában: a közös valuta átvétele mint cél az infláció leszorítását követeli meg és nagyfokú árstabilitást feltételez. Ezért aztán a Baranya megyei Alsómocsolád lakói arra ugyan nem számíthatnak, hogy tartósan is visszajön a 4 forintos kenyér- és tejár, amivel a település az ötvenes éveket idézve az EU-csatlakozást ünnepelte, attól sem kell azonban tartaniuk, hogy az unióban törvényszerűen kizárólag felfelé kúsznak az árak.
