Kerekasztalon beszélte meg a Terror Házában Schmidt Mária, Mesterházy Attila, Prőhle Gergely (ő a nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár) és Pető Péter (ő pedig a Népszabadság főszerkesztő-helyettese), hogy mi lesz Európával.
Bár kerek asztal nem volt, csak kettő négyszögletes, a téma természetesen a bevándorlás volt. A szervező XXI. Század Intézet szerint a fő kérdések azok, hogy
- Miben különbözik a mostani bevándorlási hullám az előzőktől?
- Miért nem képes megvédeni határait Európa?
- Milyen belső és külső érdekek határozzák meg a folyamatokat?
- Létezhet-e egyáltalán Európai Unió határok nélkül?
- Mit teszünk, ha végül sok millióan döntenek úgy, hogy Európát választják új otthonuknak?
Mert erről beszél minden család a vacsoraasztal mellett, kezdte a moderátor, Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója. A vitaindító egyébként Schmidt Mária egyik írása, amiben többek között arról értekezik, hogy
a ballibek nagy bajban vannak. Ezért igyekeznek az iszlám kolonizációs kísérletét elbagatellizálni, és szokásuk szerint emberjogi kérdéssé átpozícionálni. Nem győznek eléggé hálásak lenni, hogy újabb áldozatokat találtak, akiket pártfogolhatnak.
A Beépített szépség című klasszikusból kaptunk egy bejátszást az elején, amikor Sandra Bullock elmondja, hogy neki mi lenne a legfontosabb, ha szépségkirálynő lenne. Az, hogy nagyobb büntetést kapjanak a visszaesők. Na, meg a világbéke. Ennyi erővel a Vuk klasszikusát idézhették volna, amikor a kis Vuk megkérdezi Karakot:
Karak, én buta vagyok?
Nem, kis Vuk, csak sokat kell még tanulnod.
Menekültek, bevándorlók, migránsok? Mostanában minden ilyen jellegű konferencia ezzel kezdődik, Pető szerint menekültek, Mesterházy szerint is, Prőhle szerint migránsok. De abban egyetértenek, hogy a tömeg heterogén.
Kis intermezzóként Mesterházy Attila kikéri magának, hogy ne lenne objektív újságírás – előtte a moderátor beszélt erről –, Schmidt Mária pedig fogja magát és kiröhögi őt.
Mi a politikai elit feladata a menekültválság idején?
Prőhle szerint az államnak és az EU-nak van ilyenkor feladata, nem a kormánynak, Pető szerint azonban az mindenképpen feladata a magyar kormánynak, hogy humánusabban bánjon az ideérkező menekültekkel. Felvetődött, hogy a magyar kormány véleménye „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”, erre az egyedüli kormánytag Prőhle csak annyit válaszolt, „erre hadd ne mondjak semmit”. Nagyjából mintha egy pókerversenyen kikötnék, hogy jó, itt vagyunk, de a krupié autóskártyát osztogatna.
Erényterror és konteógyártó Schmidt
Schmidt Mária szerint Európában a németek diktálják a tempót menekültkérdésben, „erényterror”, mondja, mert aki nem azt csinálja, amit a németek szeretnének, azok már ki is iratkoztak a humánus Európa rendszeréből.
Szerinte hangadók szabják meg a menekültek között, hogy mikor törnek át a határon, hogy nem adnak ujjlenyomatot, hogy éppen nem elégedettek semmivel. Még a babakocsikat is az osztrák menekülttáborokban hagyják, mondja, mert ezek a migránsok tuti tele vannak pénzzel, idézi fel az ismert (tév)hitet.
A jelenleg súlytalan és nem tényező Mesterházyt kicsit provokálja a moderátor, mit tenne ő Orbán helyében. Tájékoztatott volna, felkészített volna, kerítést nem építene. Röviden: mindent jobban csinált volna. De, tudjuk jól, megbukott miniszterelnökként. A nézők közül valaki gyurcsányozik egyet, Mesterházy jelzi neki, inkább nem beszélne arról az emberről, aki „elhagyta a pártomat, és számtalan ősz hajszállal gazdagított”. De odaszúr Schmidt Máriának is, szerinte a vitaindítója, amit fent linkeltünk is, az inkább a konteó kategória, összeesküvés-elmélet, ami persze Magyarországon népszerű tud lenni.
Megsimogatjuk a rendőröket
A rendőrség kiválóan vizsgázott, egészen elképesztően, türelmesen”, miközben „ezek (értsd: menekültek) átcsörtettek rajtunk, dörgi Schmidt Mária. Előtte Prőhle helyettes államtitkár is megjegyezte, jók voltak a magyar rendőrök.
Dús hajába túr Mesterházy Attila: „Egyet jegyezzünk má’ meg”, kezdi, majd hozzáteszi, hogy a kormány is alábecsülte a menekülthullámot.
Mondjuk ezek a menekültek háború sújtotta országokból érkeznek, jegyzi meg halkan Mesterházy. A közönségből erre előjön a magyar-román szurkolótábora.
Mit gondolnak ezek, mire formálnak igényt? – fakad ki újra Schmidt Mára, miután bejátszottak egy olyan kisfilmet, amiben Svédországba érkezett menekültek nem hajlandóak leszállni a buszról, mert a kijelölt menekültszálló messze van a kórháztól és az iskolától, majd odaszúr Junckernek, hogy ne beszéljen olyan sok hülyeséget.
Vasorrú bába a mágneses viharban
Mesterházy értetlenül áll a magyar külpolitika és Szijjártó munkássága előtt, hogy már a németeknek is nekimegyünk, holott előtte úgy volt, a németekhez igazítjuk a külpolitikánkat, de mostanra minta elveszítettük volna a diplomáciai iránytűnket. „Úgy járunk, mint vasorrú bába a mágneses viharban.”
Zárógondolatként a kormánytag Prőhle egyetért Orbán Viktor megoldási javaslatával, Mesterházy szomorú, hogy egy negatív kép alakult ki Magyarországról a világban, majd teljesen feleslegesen kioszt egy nézőt, aki beszólt neki, Schmidt Mária pedig inkább nem mond semmit.
Sandra Bullock megmentette a világot, Karak meghalt, a kis Vuk pedig nagy lett, arról nincsenek információink, hogy okosabb lett-e.