A pünkösd szó eredete a görög pentakoszté szóból származik, amelynek jelentése az ötvenedik nap. Az ókori időkben a zsidóság ünnepe volt. Mégpedig a húsvét (Peszah) szombatját követő ötvenedik nap, amely a befejezett aratást hálálta meg ünnep formájában. Később a mózesi, sinai-hegyi törvényhozást is ünnepelték ekkor. A zsidóság különleges áldozatokkal és pihenéssel ünnepelte a pünkösdöt. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret és gyümölcsöket az istennek.
A zsidóság ünnepét később megváltozott formában átvette a kereszténység is, amely a II. századtól kezdve a Szentlélek eljövetelét ünnepelte ezen a napon. Később a zsidó ünnep mintájára hozzákapcsolták az újtestamentumi törvényhozásra való emlékezést, majd az egyház megalapítását is ezen a napon ünnepelték.