Az is el tudja képzelni, hogy milyen a fülzúgás – latinul tinnitus -, akinek nincs. Mindenkivel előfordult már, hogy rövid ideig csengett a füle. A tinnitus-betegeknél ez a hang folyamatos és sokkal erősebb. Szól zajban és csendben, nem lehet kikapcsolni, nem hagy aludni. Magyarországon legalább háromszáz-ezren kénytelenek borzalmas fülzúgással élni, aminek mintegy ötvenféle kiváltó oka lehet, például szervi baj, fertőzés, gyógyszerhatás, nyakcsigolyai meszesedés, állkapocs-ízületi problémák, stressz, akár egy egyszeri erős hanghatás, egy hangrobbanás is kiválthatja.
A hallókéreg idegsejtjei normális működéskor, miután számos inger éri őket, össze-vissza (aszinkron módon) aktívak. Adott területen az idegsejtek azonos hangfrekvenciára vannak hangolva. Tinnitus esetén a fültől valamilyen okból nem jut el érzékelt hang a hallókéregig, és jel híján a hallókéregben az érintett idegsejt-hálózatok “hiányérzetükben” ahelyett, hogy a csendet közvetítenék, maguktól kezdenek működni. Az azonos területen lévő idegsejtek idővel nem aszinkron módon, hanem egyre inkább összehangoltan adják tovább jeleiket. Neurológiai kifejezéssel élve szinkronizálódik a működésük, aminek következtében megerősödnek köztük a szinaptikus kapcsolatok. A beteg által érzékelt agykérgi eredmény az egyre erősebb fülzúgás.
A forgalmas utak mentén lakók tudják, viszonylag erős zajokat is meg lehet szokni. Az agy normális működés mellett ugyanis megszűri a kívülről érkező zajokat, és egy idő után csak a fontos hangokat észleli, a lényegteleneket nem. A fülzúgástól szenvedőknél ez a szűrés nem működik, mivel az agy hibásan dolgozza fel a hallóidegek impulzusait. Idegrendszerük minden zajra reagál, folyamatosan készenlétben áll. A szűnni nem akaró zaj elviselhetetlen pszichikai terhelést jelent, alvászavart, depressziót, koncentrációs zavarokat okozhat, szélsőséges esetben öngyilkossághoz vezethet.
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
