A TN panel rossz, az IPS panel jó. Nagyjából ilyen egyszerűre lehet lefordítani a szakértői véleményeket, és persze kissé ironikusan ide vesszük a fórumokban és kommentekben okoskodó felhasználók meglátásait is. Legyünk azért ennél egy kicsit részletesebbek: az olcsóbb monitorokban található TN panelnél az IPS technológiát használók rövidebb válaszidőt, nagyobb betekintési szöget és megnövelt színhűséget kínálnak, természetesen a belépő szintnél borsosabb áron. A folyadékkristály molekuláinak elhelyezkedésével és forgatásával trükköző technológia nagyjából be is betonozta magát a felhasználók tudatába, mint az egyértelmű prémium megoldás, és a monitorok, tévék gyártói egyenként hajoltak meg az új idők új szava előtt.
A Samsung viszont másképp (is) gondolkozik. Az IPS-hez hasonló, ám technológiailag mégis némelyest módosított PLS (Plane to Line Switching) panelek hasonló előnyökkel rendelkeznek a betekintési szög és a színhűség tekintetében, energiatakarékosabb működést ígérnek. Az SD850 család kisebbik modelljében, a 27 hüvelykes képátlójú S27A850T-ben is ilyen panel dolgozik, és a tesztidőszak alatt gyakorlatilag simán hozta az IPS-es modellek szintjét.
A kijelző felbontása WQHD, amely 2560×1440 képpontos natív megjelenítési módot jelent (a 32 hüvelykes nagytesó is ennyit tud egyébként), a kontrasztarány 1000:1, míg a válaszidő 5 ms. Ez utóbbi talán még mindig egy kicsit gyengébb, mint egy hagyományos monitor 2 milliszekundumos “sebessége”, de ez a két érték a gyakorlatban még hardcore játékosok által is nehezen megkülönböztethető, a “csak műszerrel mérhető” különbségeken pedig nem is érdemes rugózni, főleg az összes többi előny fényében.
A LED-es háttérvilágítás szemre szép egyenletes, nincsenek az olcsóbb panelekre jellemző fényesebb és gyengébben megvilágított foltok. Ráadásul szerencsére nincs üveg borítás sem a panel előtt, így ugyan sérülékenyebb az eszköz, de nem csillog be a legkisebb napfénytől, vagy olvasólámpától. Konyhakéssel meg ugye senki nem fog a monitor környékén hadonászni, ugye?
Csatlakozók terén kénytelen vagyok leírni az általam hihetetlen ellenérzéssel kezelt dömping szót, mert most tényleg erről van szó, más monitorok “nesze, itt egy HDMI” gyakorlatától eltérően itt van HDMI 1.4, DisplayPort 1.2 és DVI-D bemenet is, amelyből ráadásul egyszerre többre is képes figyelni az eszköz, és osztott képernyős, vagy kép-a-képben módokkal elénk tárni a különféle irányokból érkező információkat. Az eszköz hátulján egy SuperCharging funkcióval ellátott, négy 3.0 szabványú csatlakozóból álló USB tömb is helyet kapott, így asztali gépek esetében nem kell a gépház mögött kotorászni, ha pendrive-ot csatlakoztatnánk, elég a monitor hátulján keresgélni.
Végre a különféle “dizájnos”, ámde limitált képességű állványok helyett itt egy stabil, egyszerű, de nagyszerű megoldás kapott helyet: a függőleges pozicionálást segítő állvány egy három dimenzióban állítható csuklóval kapcsolódik a panel keretéhez, így akár 90 fokkal elfordítva, portré módban is használhatjuk a monitort, például reklámfelületként, bemutatókhoz.
Működés közben részletes beállításokra van lehetőségünk, de egy olyan ECO módot is kapunk, amely a PLS technológiát, valamint a monitoron elhelyezett kis fényérzékelő adatait kombinálva a telefonokhoz és tabletekhez hasonló dinamikus fényerőt produkál, tehát sötétben visszavesz a “világításból”. Ez a funkció irodai munkák közben kifejezetten hasznos volt, csak grafikai, videószerkesztési feladatok, valamint játék közben zavaró, de egyetlen gombbal kikapcsolható, így hamar megszokhatjuk, hogy mikor melyik üzemmdot használjuk.
Összességében egy láthatóan professzionális felhasználásra kihegyezett, felesleges sallangoktól mentes, panel és körítés terén is multifunkcis monitort ismertünk meg az S27D850T “személyében”, a boldogságot persze kicsit beárnyékolja a 160 ezer forint környéki bruttó ár, de a minőséget még mindig meg kell fizetni.
+
jó minőségű, kontrasztos panel; csatlakozó-orgia; ötletes, multifunkciós felfüggesztés
–
kissé borsos ár; a játékosoknak épphogy megfelelő válaszidő
