Filmszemlére járni sikk, legalábbis ezt jelezhetné, hogy nyolc nap alatt összesen 56 906 néző ült be a 40. Magyar Filmszemle vetítéseire. Ezzel az esemény kiérdemelte a minden idők leglátogatottabb hazai filmszemléje jelzőt.
A szakmának még sincs túl sok oka az örömre, mivel a Nemzeti Filmiroda még nem végleges adatai szerint tavaly több mint hétszázezerrel kevesebben váltottak jegyet a mozikba, mint egy évvel korábban. A magyar filmek iránt is megcsappant a kereslet, 300 ezerrel kevesebben láttak hazai alkotásokat. A számok azonban csalókák – állítja Petróczy Sándor, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke. A mozik látogatószáma, hasonlóan a nemzetközi tendenciához, folyamatosan apad, ám a filmnézés sem világviszonylatban, sem itthon nem csökkent. A problémát az jelenti, hogy a helyszín változott, s a filmszínházak számára készített alkotásokat inkább az otthoni karosszékben ülve élvezik a nézők. A szövetség elnöke szerint egy-két évet vizsgálva azért nehéz tendenciáról beszélni, mert vannak kiugróan jó évek, amikor több közönségsiker kerül a hazai mozikba. Ilyen volt például 2004, amikor mintegy 800 ezerrel többen néztek magyar filmeket, mint egy évvel korábban. Nemzetközi viszonylatban elég csak a hollywoodi forgatókönyvírói sztrájkra gondolni, amely jelentősen rányomta a bélyegét az egész világ filmiparára. Egyes vélemények szerint az idei esztendő felhozatala sem lesz túl jó, mivel soha nem volt olyan „döglött” a vásár Cannes-ban, mint tavaly ősszel.
Petróczy Sándor szerint az is kérdéses, mit nevezünk nagy érdeklődésnek. A filmszemlét jelentős médiakampány övezi, az esemény hírértéke nagy, így természetes, hogy olyanok is eljutnak a mozikba, akik máskülönben nem néztek volna meg egy-egy alkotást. Arról nem is beszélve, hogy ha a szemle sikeres filmjei nélkül tekintünk a nézettségi adatokra, jóval árnyaltabb képet kapunk. Az idei Filmszemlén hét játékfilm jutott túl a kétezres nézőszámon, a dokumentumfilmek közül pedig három vonzott több mint 400 nézőt, azaz a száz alkotás mintegy tizede iránt volt igazán nagy érdeklődés. „Néhány évtizeddel ezelőtt fesztivál- és közönségfilmek készültek” – érzékelteti a problémát Petróczy Sándor, aki szerint manapság közönség-, illetve önmegvalósító filmekről beszélhetünk. S mivel utóbbiak nézettsége viszonylag állandó, a kilengést a közönségfilmek, illetve azok hiánya okozza. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Herendi Gábor is.
Csakhogy a közönségsikerekre szakmai körökben máig „ferde szemmel” néznek – a Valami Amerika például egyetlen díjat sem kapott –, s a második rész is „csupán” a legjobb közönségfilmnek járó kitüntetést vehette át. Pedig „a jelentős nézettséget elérő filmek között számos akad, amely a maga műfajában nagyon jó” – állítja Petróczy Sándor. A szakértő szerint az is figyelemre méltó, hogy ezek készítői között sokkal nagyobb arányban vannak olyanok, akik eredeti végzettségüket tekintve nem rendezők.Elég csak Herendi Gábor mellett Koltai Róbertre, Sas Tamásra vagy Rudolf Péterre gondolni.
Hogy mit hoz a jövő, az kérdéses, a Magyar Mozgókép Közalapítvány a gazdasági válság ellenére az idén hasonló költségvetéssel számol, mint tavaly, azaz terveik szerint 2009-ben 5,4 milliárd forintot költhetnek el. A pályázati naptárat február 28-ig jelentetik meg, s remélik, hogy sikerül fenntartani minden eddigi pályázatukat, tehát a hazai és koprodukciós gyártási, a forgalmazási, a rendezvényi és a nemzetközi kategóriában is.
