Belföld

„Minden csecsemőhalál szörnyű”

Javult a magyar csecsemőhalandósági mutató, ugyanakkor, ha csak egy újszülött hal meg, az is sok. Interjú dr. Szabó Miklóssal, a fővárosi Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika Újszülött Intenzív Osztályának vezetőjével.


Fotók: Kummer János

Most először 5 ezrelék alatti a csecsemőhalálozás Magyarországon. Válság van, az orvosaink egy része már külföldön. Hogy-hogy javult a mutató?

Az uniós átlaghoz viszonyítva ez egy kedvezőtlenebb eredmény, viszont, ha az elmúlt éveket nézzük, akkor örülhetünk a mostani mutatónak. A 4,9 ezrelék a 2010-es 5,3 ezrelékhez képest jelentős csökkenést jelent. Ebben mindenképpen szerepe volt annak, hogy néhány éve elindítottunk egy szakmai programot, melynek segítségével feltárjuk azokat – a gyógyítás minőségét tükröző – adatokat, illetve lehetőségeket, amelyeket célzottan tudunk befolyásolni.

Például?

Ilyen volt például, hogy növeljük a koraszülöttek esetében az anyának adott tüdőérlelő gyógyszer alkalmazásának gyakoriságát.

Bár a 4,9 ezreléket a szakma sikerként vagy legalábbis kedvező mutatóként könyveli el, ha a számok mögé nézünk, a tavalyi 88 ezres születésszám tükrében ez azt jelenti, hogy hazánkban 2011-ben 430 csecsemő nem élte meg az egyéves kort. Megdöbbentő.

Minden csecsemőhalál szörnyű. Az, hogy ez egy őrült nagy szám lenne, vitatom. Szlovákiához és Lengyelországhoz hasonló nagyságrendű, Romániánál, Ukrajnánál, Szerbiánál jóval kedvezőbb. Csecsemőhalál azonban a legjobb mutatókkal rendelkező országokban is van, 100 000 szülésből 200-250 olyan csecsemőről tudunk, aki nem éli meg az egyéves kort.

Vagyis feleannyi újszülött hal meg, mint Magyarországon?

Csecsemőhalandóság alapvetően azért jelentkezik, mert maga a megszületés biológiai értelemben magas rizikójú esemény. Az első életnapok kockázatát illetően a világon mindenütt – a legfejlettebb országokban is – ugyanazok az arányok igazak: a halálozási kockázat az első életévben ugyanakkora, mint az azt követő 35 évben összesen. Természetesen nem vagyunk elégedettek, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy javult a mutató.

Vizsgálták specifikusan a halálozási arányszámokat? Például, hogy mely megyékben a legmagasabb a csecsemőhalálozás? Az alsó vagy felső társadalmi rétegeket érinti inkább?

Magyarországon óriási regionális különbségek vannak a csecsemőhalandóságban. A Dunántúlon egyes megyék – de ilyen például Budapest is – bőven az uniós átlag alatt teljesítenek, 2,5-3,5 ezrelék körüli a csecsemőhalandósági mutatójuk. Ugyanakkor van olyan régió is, ahol 10 ezrelék körül van ugyanez az arány. Például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Mindenképpen érdemes lenne egy speciális, célzott, regionális program, de nem tudok róla, hogy jelenleg zajlana ilyen.

Azt mondja, hogy a 430 haláleset nem kiugró adat a régióban, de ha a számoknál maradunk, van egy, ami mindenképpen az. A koraszülött és kissúlyú újszülöttek aránya az EU-ban 3-4 százalék, nálunk a duplája, nyolc százalék. Miért?

A koraszüléshez vezető okok közül számos jól ismert. Ilyen például, hogy a nagyvárosokban gyakoribb a koraszülés. Ezek számát persze befolyásolja az anyák egészségi állapota, a korábbi abortuszok száma, a szociális viszonyok, de a szexuális higiéné és szokások is.

Kinek a felelőssége, hogy ez így alakult?

A  szakma igenis vállalja a felelősséget azért, ami az ő kompetenciája, a probléma azonban soktényezős. Egy megfelelő program már régóta késik. Több kezdeményezés volt, de az ágazati összefogás – például a szociális ügyekkel, a családvédelemmel – továbbra is hiányzik. Ráadásul folyamatosan hagyják el az országot azok a képzett szakorvosok, akik nélkül nem lehet intenzív terápiát folytatni Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a jövőben elegendő szakember áll majd rendelkezésre, aki alkalmas ezeknek az újszülötteknek a gyógyítására.

Mi a véleménye az otthonszülésről? Melynek legfőbb hazai szószólója, Geréb Ágnes jelenleg házi őrizetben van, és hamarosan megkezdi két év letöltendő börtönbüntetését.

A szakma oldaláról annyit fűznék csak hozzá, hogy sajnos oxigénhiányos újszülöttekkel is foglalkozunk, és a nyilatkozott otthonszülések számához képest az oxigénhiányos, agykárosodott gyerekek arányszáma magasabb, mint az általános szülési gyakorlatból származóké. Egyébként pedig nem foglalkozom a témával. Mindig is igyekeztem nem részt venni ebben a vitában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik