Túl hosszú a programok átfutási ideje – ez az 1990 és 1996 közötti időszakot átfogó ÁSZ-értékelés legfontosabb kritikai megállapítása. A hétéves, 683 millió ecu-t kitevő előirányzatból a tavalyi év végéig csupán 422 millió ecu-t fizettek ki (lásd a grafikont). A program jóváhagyásának évében gyakorlatilag nem történt kifizetés, s a második évben is csak a keret 9-19 százalékát használták fel (az ezt követő három esztendőben viszont az összes kifizetés 70-88 százaléka teljesült). Az első években jóváhagyott programok átfutási ideje általában öt-hat esztendő volt. Nem gyorsította a folyamatokat a rendkívül bonyolult adminisztrációs rendszer sem. Nem építettek ki egységes hazai információs rendszert sem. A Külügyminisztériumban működő segélykoordinációs titkárság pedig az ÁSZ szerint csak korlátozottan tudott megfelelni a rábízott feladatoknak, mivel sem a hatásköre, sem a személyi állománya, sem a szervezeti elhelyezése nem volt megfelelő.
A programirodákban – technikai segítségnyújtás címén – a külföldi tanácsadók domináns szerepet játszottak a programok előkészítésében és azok technikai megvalósításában is. Nem mindig érvényesült a magyar érdekek prioritása: a pénzügyi transzferek egy része visszakerült az azt folyósító országokhoz. Ezen okok vezettek oda, hogy sok esetben olyan elemzések készültek, amelyek a kedvezményezett fél számára fölöslegesek és használhatatlanok. A külföldi szakértők gyakran nem fordítottak elegendő időt és energiát arra, hogy az általuk ismert gyakorlatot összevessék a magyar valósággal.
Nem kíméli az ÁSZ a hazai bürokráciát sem, mondván: nehéz megfelelő számú és felkészültségű hazai szakembert találni a Phare-programok menedzseléséhez. A másik kritikus pontként a számvevők a társfinanszírozást említik. A Phare-program a legtöbb esetben előír bizonyos saját, vagyis hazai forrást, amely a vizsgált hét esztendő alatt 11,8 milliárd forintot tett ki. (Ebbe az összegbe beletartozik a Phare-irodák fenntartási költsége is.) Az intézmények sokszor költségvetési felhatalmazás hiányában vállaltak kötelezettséget a társfinanszírozásra. A támogatások 25 százalékát az oktatásra és az egészségügyre fordították. Ezt követi a magánvállalkozások fejlesztése 19, illetve az infrastruktúra szubvenciója 14 százalékkal. A bíráló észrevételek mellett általánosságokat tartalmazó jó pontokat is kapott a Phare-program. A befejezett programok jellemzően az eredeti tervek szerint teljesültek. Mindent egybevetve – szól a számvevők verdiktje -, a gazdasági átmenet vizsgált időszakában a Phare-program „hozzájárult a gazdasági nehézségek leküzdéséhez”.
A Phare-támogatásokat egyébként az idei átmeneti finanszírozás után jövőre új irányelvek szerint folyósítják (Figyelő, 1997/30. szám). E szerint intézményi fejlesztésre a támogatások 30, míg beruházásokra 70 százalékát kell fordítani. A hatékonyság növelését célozzák a kormányzatnak címzett ÁSZ-ajánlások is. Ezek szerint a társfinanszírozási kötelezettségekre évi 2-2,5 milliárd forintot kellene elkülöníteni a költségvetésből. A Phare változásait figyelembe véve – az unió az ágazatok helyett a régiókat támogatja a továbbiakban – ki kell alakítani, illetve meg kell erősíteni a hazai intézményrendszert. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a programok felügyeletével megbízott személyek megfelelő döntési kompetenciával rendelkező felső vezetők, például helyettes államtitkárok legyenek. Nem ajánlás, hanem tény, hogy egy minapi kormányhatározat nyomán immár a Miniszterelnöki Hivatalból irányítják a segélyek hazai felhasználását.
