Szinte nincs olyan területe a mezőgazdaságnak, amely tavaly ne növekedett volna kiemelkedően – büszkélkedett Torgyán József szakminiszter a berlini Grüne Woche kiállításon tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján. “Még egy ilyen győzelem, és oda az egész mezőgazdaság” – mond ellent a miniszter sikerpropagandájának Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára.
FOLYÓ ÁRON. Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) államtitkára a napokban jelentette be, hogy a mezőgazdaság összes termelési értéke 2000-ben előreláthatóan 14 százalékkal, 1167 milliárd forintra gyarapodott. “Igen ám, de folyó áron számolva” – egészíti ki Máhr, rámutatva, hogy jóllehet a termelési érték valóban gyarapodott, ennek magyarázata a mezőgazdasági termékek felvásárlási árindexének több mint 20 százalékos, jóval az átlagos infláció feletti emelkedése. A termelés fizikai volumene tehát nem nőtt, hanem legalább 5 százalékkal visszaesett.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint sem olyan rózsás a kép, miként azt az FVM vezetői beállítják. Miközben a magyar gazdaság szárnyal, s a GDP az első három negyedévben 5,6 százalékkal nőtt, a mezőgazdaság bruttó hazai terméke éppen ezzel ellentétesen, 7,9 százalékkal lett kisebb a harmadik negyedévben, mint egy évvel korábban, s a kilenc havi adat is elmarad az 1999. megfelelő időszakára kimutatott értéktől.
Tavaly az ötvenes évek szintjére, 10,2 millió tonnára zsugorodott a gabonatermelés, szemben az 1986-1990-as időszak 14,2 millió tonnás átlagával. A rossz piacszabályozás hatására fogy a sertés- és a baromfiállomány. Ennek következtében a hazai alapanyagra berendezkedett hústermelés is visszaszorult. Éppen az ellenkezője következett be, mint amit a szaktárca vezetése 1998-as deklarált céljaiban az állattenyésztés bővítésével akart elérni. Az viszont tény, hogy az antiinflációs politika sok év után már nem a mezőgazdasági felvásárlási árak rovására érvényesült. A termelés csökkenését az is magyarázza, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is mérséklődött tavaly a beruházási kedv. Az agrártárca év közben felfüggesztette a beruházások támogatását, mert forráshiány miatt kimerült a keret.
Leplezetlen örömmel adta hírül a szaktárca államtitkára, hogy a tavalyi keserves, természeti csapásokkal sújtott esztendőben a nem végleges adatok szerint mégis 2,4 milliárd dollár exportbevételt ért el az ágazat, az agrár-külkereskedelmi aktívum pedig az első tíz hónap adatai alapján meghaladja majd az 1,5 milliárd dollárt. Az agrártermékek kivitele október végéig közel egy százalékkal tett túl az előző év hasonló időszakán, s az export-import egyenlege is javult.
BÁZISHATÁS. Máhr András e számokat túl optimistának tartja. A 2,4 milliárd dolláros exporteredményre ugyan van esély, de a nagyobb behozatal miatt a szaldó így is a tavalyelőtti 1,3 milliárd dollárt közelíti. Az exportnövekedés valóban számottevő, de csak a bázishoz képest, mert 1999-ben az előző évhez viszonyítva 16,7 százalékkal zsugorodott a kivitel. Ráadásul a tavalyi eredmény árutömegben szintén nem takar kiviteli pluszt, inkább a magas világpiaci gabonaáraknak köszönhető.
Az agrár-külkereskedelmi egyenleg az 1995-ben elért 1,92 milliárd dollárról folyamatosan romlott a tavalyra várható 1,5 milliárd dollárra – még az FVM adatai alapján is. Az öt éve tartó lejtmenetben a csökkenő kivitel mellett az egyre duzzadó élelmiszerimport (1996-ban 0,94 millió dollár 1998-ban már 1,2 milliárd dollár) is szerepet játszik.
Más sikerszámokat sem érzékel a szakma, így például az adózás előtti eredmény bő megduplázódását sem tapasztalták. Pedig a tárca államtitkára erről is beszélt; az FVM előzetes kimutatásai alapján 29,7 milliárd forintról 73,3 milliárdra emelkedett az összeg. A versenyszférába tartozó, mérleget készítő agrárvállalkozások adózás előtti eredménye ugyan tényleg növekedett, hiszen 1999-re még 7 milliárd forint veszteséget mutattak ki, saját becslésük szerint pedig a múlt évre 10 milliárd forint nyereséget könyvelhetnek el.
Az úgynevezett szociális termelői kör jövedelmét azonban – mivel csupán egy részük regisztráltatta magát – jobb híján csak becsülhette a tárca. E becslések nyomán pedig az jött ki, hogy a kistermelők bruttó jövedelme tavaly megháromszorozódott a megelőző évhez képest, márpedig ez nyilvánvaló képtelenség.
A múlt évet a várakozások szerint most egy még nehezebb agráresztendő követi: a drágább takarmány, illetve az állategészségügyi előírásoknak a kergemarhakór miatti szigorítása az állattenyésztőket sújtja. A külső üzletrészek kifizetése – ami 20-30 milliárd forintot von ki az agrártermelésből – a szövetkezeteket hozza nehéz helyzetbe. A 40 ezer forintra felemelt minimálbér pedig egységesen komoly gondot okoz az agrárágazatban.
A támogatások viszont egyre kevésbé fogják ellensúlyozni a pénzhiányt, annak ellenére sem, hogy az Orbán-Torgyán megállapodás értelmében két év alatt papíron 180-190 milliárd – ténylegesen 110 milliárd – forint extra pénzt juttatnak az ágazatnak. Az idén elvileg 50 milliárd forint gyarapítaná az agrár- és vidékfejlesztés számláit, ám ebből kevés jut a termelés további fejlesztésére, tekintve, hogy a szaktárca jó előre tetemes, 50 milliárd forintra taksált fizetési kötelezettséget halmozott fel. Így inkább csak a keletkezett lyukak betömködéséről lehet majd szó.
KIIGAZÍTÁS. Lyuk pedig van bőven, hiszen az FVM tárcán belüli körözésre kiadott rendelettervezete szerint a piaci támogatás eleve kevesebb a kelleténél, a megemelt beruházási keretet pedig már tavalyi ígérvények terhelik. A Pénzügyminisztérium (PM), ha nem is dobta vissza az FVM támogatási tervét, de kiigazítására egyeztetést kezdett a társtárcával. Egyebek között azért, hogy bizonyos célokat ne lehessen agrártámogatási keretből támogatni. Például egyes beruházásokat a termelő támogatásokból fedezni, vagy a piacra jutásiból a termelői támogatásokat. A PM javasolja: ne legyen átfedés, ne szolgálja ugyanazt a célt több támogatás, illetve az agrártárca alkalmazzon termékpálya-finanszírozást. A beruházásoknál, legalábbis bizonyos értékhatár felett, legyen feltétel a vállalkozói regisztráció és a kettős könyvelés.
