Bizományos vevőkJóllehet Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. elnök-vezérigazgatója a Népszabadságban cáfolta a bank tulajdonában levő Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt. értékesítését, más sajtóorgánumokban továbbra is tartotta magát az a hír, hogy 5 milliárd forint körüli összegért március 29-ig túladnak a “bizón”. A Figyelő értesülése szerint is még a választások előtt sor kerül erre a tranzakcióra, és az OTP Bank Rt., valamint a nemrégiben, a gyáli “iparűzési adóparadicsomban” létrehozott Pro-Cash Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt. veszi meg a BÁV-ot. Az MFB 92 százalékos pakettjét kétharmad arányban vásárolná meg az új társaság, amelynek az Ingatlanforgalmazó és Gazdasági Tanácsadó (Inforg) Rt. a tulajdonosa, s az Inforg-vezér Nánásy Csaba a vezérigazgatója. Az OTP információink szerint megelégszik a junior partner szerepével.
A BÁV Rt. sorsa igencsak érdekesen alakult az elmúlt években, s az aukciós tudósítások helyett a lapok politikai rovataikban számoltak be róla. Elhíresült például, hogy a cég a piaci ár tízszereséért bérelt raktárt az MSZP-től, még annak kormányzása idején. Azután az irányító többséget a hasonló felvásárlásairól elhíresült Arago szerezte meg. Sajtóértesülések szerint ettől a vagyontól Simicska Lajos akkori adóhivatali vezető nyomására vált meg az Arago. (Ezeket a híreket érdemben a mai napig sem cáfolták meg, az azonban az MFB részéről annak idején elhangzott, hogy az Arago tulajdonszerzését ellenséges felvásárlásnak tekintik.)
A BÁV az MFB-hez került, s e banknál folytatta karrierjét főtanácsadóként Simicska Lajos is, aki ugyan lemondott az adóhatóság elnöki posztjáról, de politikai befolyása továbbra sem csökkent. Ezt mutatja az is, hogy feltűnése az állam bankjánál egybeesik azzal a folyamattal, amelynek során egyre fontosabb – költségvetési – feladatok ellátásával bízták meg az MFB-t. Így például az autópálya-építés finanszírozásával. A bank a legmagasabb politikai szándékot valósította meg azzal, hogy a kiemelt programként kezelt sztrádaépítést az addig e területen nem tevékenykedő Vegyépszer Rt.-re bízta, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök maga deklarálta: magyar cégeket akar látni az aszfaltcsíkok lefektetésénél.
A Vegyépszer Nagy Elek nevéhez fűződik, ám nem elhanyagolható szerepe van e társaságnál a már hivatkozott Nánásy Csabának se, bár róla kevesebbet hallani. Nánásy az Inforg Rt. többségi tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója. Ezáltal a tulajdonosa és persze első számú vezetője a VIA 21 (korábban V-47) Rt.-nek, annak a cégnek, amely egyfelől 10 százalékban a Vegyépszer tulajdonosa, másrészt pedig alvállalkozó is az autópálya-építésben. A Nagy-Nánásy páros több más céges érdekeltségen keresztül is kapcsolódik egymáshoz, valamint a Vegyépszer révén az MFB-hez.
A fejlesztési bank tulajdonába került BÁV a korábbinál lényegesen többet költött hirdetésre – a Mahir-Cityposternél és a Napi Magyarországnál, később a Magyar Nemzetnél reklámozta magát -, majd úgy döntött, hogy meg kell erősítenie saját védelmét, ezért magasabb díjazás mellett megbízta e tevékenységgel a Defend Kft.-t. (A Defend ebben az időszakban indult látványos növekedésnek az állami vállalatoktól kapott komoly megrendeléseknek köszönhetően.)
Simicska 2001-ben ismét állást változtatott: az OTP bankcsoport lakástakarék-pénztárának elnök-vezérigazgatója lett. S mit tesz isten, új munkáltatója érdeklődést kezdett mutatni a volt APEH-elnök régi szenvedélye, a BÁV Rt. iránt. Ez persze logikus is, hiszen a bizományi több százmillió forintos nyereséggel működik, emellett jelentős ingatlanvagyonnal is rendelkezik. Szakértők szerint a 108 ingatlan tulajdon-, illetve bérleti jogát fél- áron tartja nyilván a társaság; a 2,6 milliárdos könyv szerinti érték valóban alacsonynak látszik.
A bankcsoport mellett azonban az MFB régi partnere, Nánásy Csaba is érdeklődik a BÁV iránt. Noha az MFB eddig ezt nem erősítette meg, egyre több jel mutat arra, hogy a Pro-Cash-OTP Bank páros március 29-én megkapja a BÁV-ot 5 milliárd forintért. Az nem kérdés, hogy a 2200 milliárd forint mérlegfőösszegű OTP-nek nem okoz komoly megterhelést a BÁV harmadának megvásárlása, de a 20 millió forintos alaptőkével február 5-én bejegyzett Pro-Cash számára már kétségkívül nagy falatról van szó.
Kertész György
Erdei József ügyvéd az év eleje óta 50,4 százalékos tulajdonosa a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari (BNÉ) Rt.-nek. A jogász -információink szerint – azt a Betonút Rt.-t képviseli, amely a Vegyépszerrel párban és közbeszerzési eljárás nélkül jelenleg is építi-korszerűsíti az autópályákat szerte az országban.
A BNÉ Rt. hányattatott története több évre nyúlik vissza: a társaság 2000 decembere óta csődeljárás alatt áll. Megfigyelők szerint a cég kimúlása az 1998-as kormányváltással hozható összefüggésbe. Közbeszerzési eljárás az autópálya-építésben ugyan sem a kormányváltás előtt, sem az után nem volt, az 1998-ig sikeres BNÉ Rt. a választások után kegyvesztetté vált. A cég négy esztendővel ezelőtt még 40 milliárd forintos árbevételt realizált – túlnyomórészt az autópálya-építésekből -, és több mint 700 főt alkalmazott. Mára ezek a számok drámaian lecsökkentek: a társaság 2001-es forgalma 3 milliárd forint volt, s mindössze 274 főt foglalkoztat.
KEGYVESZTETTEK. Váradi Ernő, az egykori fő tulajdonos Pannonflax Rt. elnöke szerint a társaság csődje nem gazdasági, hanem politikai jellegűnek tekinthető. Szerinte a jelenlegi kormányzat szándékosan nem juttatott megbízásokat a BNÉ Rt.-nek. A cég annak ellenére vált kegyvesztetté, hogy mind a mai napig 100 százalékos magyar tulajdonban van, és a szakma egykori általános véleménye szerint az ország legnagyobb tapasztalattal rendelkező és legtöbb referenciát felmutatni tudó vállalatává nőtte ki magát.
Váradi elmondása szerint az autópálya-építések kegyeltje, a Vegyépszerrel összeállt – a Betonútépítővel csak névrokon-Betonút Rt. az elmúlt években folyamatosan nyomást gyakorolt a BNÉ Rt.-re, előbb megpróbálván megvásárolni, utóbb “lenyelni” a nagyobb múltú céget. A fő tulajdonosok azonban ennek ellenálltak – elsősorban azért, mert a Betonút-Vegyépszer páros túl alacsony, a BNÉ Rt. reális piaci értékét messze nem tükröző vételárat kínált.
Megbízások híján viszont a cég évről évre egyre nehezebb helyzetbe került, állapota 2000 végére kritikussá vált. A tulajdonosok elbeszélése szerint a konkurencia ekkor újabb eszközzel támadott: megpróbálta a hitelezők követeléseit felvásárolni, és a BNÉ Rt. megrendült anyagi helyzetét kihasználva felszámolási eljárást kezdeményezni a cég ellen.
VÉDELEM. A társaság számára az egyetlen megoldásnak a csődvédelembe menekülés látszott: 90 napos csődvédelmet kért, majd egyezséget kötött a hitelezőkkel. Utóbbiakat részben készpénzzel, részben pedig a fő tulajdonos részvényeivel elégítették ki; ennek nyomán a cég 30 százaléka került a hitelezőkhöz.
Ekkor úgy tűnt, a BNÉ Rt. mégis megmenekül, igaz a korábbinál sokkal kisebb méretben működhet tovább. Vezetése 2001-re 7-8 milliárdos árbevételt tervezett, ami tartható célnak látszott. A gépezetbe azonban ismét porszem került. A csődegyezség a mai napig nem emelkedett jogerőre, ugyanis azt megtámadta a két legkisebb hitelező bank, a BNP Paribas és a Daewoo. A társaság így a kisebb közbeszerzéses pályázatoktól is elesett, és árbevétele a múlt évben végül alig lett több 3 milliárd forintnál. Ez – mint a cégnél fogalmaznak – nem teszi lehetővé a gazdaságos működést.
A fő tulajdonos, a Pannonflax Rt. végül úgy döntött: a megoldást egy új tulajdonos bevonása jelentené. A vegyépszeres Betonút Rt. eközben továbbra is intenzíven próbálta megszerezni a BNÉ Rt.-t, ajánlatuk azonban Váradi szerint továbbra is “nevetséges” volt. Tavaly őszre végül úgy tűnt, egy izraeli építőipari vállalkozás megmentheti a céget. A tulajdonszerzés mellett tőkét is juttattak volna a budapesti társaságnak, és megbízásokkal is elhalmozták volna. A tárgyalások aláírás közeli állapotba kerültek, ám akkor – állítják a BNÉ Rt.-nél – az adóhatóság “rejtélyes módon megszállta” a cég Tűzoltó utcai székhelyét, elriasztva ezzel az izraeli csoportot. A szeptember 11-i, Amerikát ért terrortámadások utáni befektetői klímaváltozás miatt aztán végképp “befagytak” a tárgyalások.
Az élet azonban nem állt meg. Nem meglepő módon rögtön akadt egy újabb érdeklődő, amely egy-két nap alatt névértéken, azaz 1 milliárd forintért meg is vette a cég 50,4 százalékát. A titokzatos vevő egy ciprusi off-shore cég, ám a társaságot képviselő tárgyalópartnerek valódi megbízója – értesüléseink szerint – a Betonút Rt. Arról azonban, hogy miért kellett a ciprusi adóparadicsomban bejegyzett off-shore cégen keresztül megvenni a többségi részt, a mai napig csak találgatni lehet.
ÚJ TULAJDONOS. Az idén januárban új szereplő lépett a színre. Erdei József újdonsült tulajdonosként jelentkezett, érdeklődésének fő oka az volt, hogy “jó üzleti lehetőséget” látott a cégben. Az ügyvéd a Figyelőnek elmondta: nem a ciprusiaktól, hanem egy másik, magyar eladótól jutott hozzá a BNÉ Rt. részvényeihez – “igen jó áron”. Információink szerint ez a rejtélyes eladó maga a Betonút Rt. volt, amely – miután valószínűsíthetően előbb megvette a papírokat a ciprusi off-shore cégtől – azért kényszerült megválni pár nap alatt friss szerzeményétől, mert a BNÉ Rt. alapszabálya szerint tulajdonosi jogait piaci konkurensként nem gyakorolhatta volna. E probléma feloldása számukra a magánszemélyként fellépő, amúgy a Betonút Rt.-hez közel állónak mondott Erdei tulajdonszerzése.
Bár a Betonút Rt. és Erdei mindvégig tagadta kapcsolatát, miként azt is, hogy a pakett a Betonút kezében fog landolni, a BNÉ Rt. múlt pénteki közgyűlésén ez már egyértelművé vált. Azt Erdei is elismerte, hogy jelenleg is tárgyalásokat folytat a BNÉ-s részvények eladásáról a Betonút Rt.-vel. A tulajdonosi összefonódást erősíti az is, hogy az említett közgyűlésen Erdei József ügyvéden kívül Garamszegi Gábor, a Betonút Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese és egyik tulajdonosa, valamint a társasághoz szintén közel álló Kovács Gyula is ott volt. Erdei javaslatára ráadásul a közgyűlés – melyen ő rendelkezett a legnagyobb szavazati aránnyal – beszavazta a felügyelőbizottságba Horváthné Szuna Angélát, a Betonút Rt. pénzügyi vezetőjét, valamint a céggel jó kapcsolatokat ápoló Dévai Imrét is.
VÉGJÁTÉK. A közgyűlés ezenkívül arról is döntött, hogy a társaságot ezentúl ne az igazgatóság, hanem a vezérigazgató irányítsa egy személyben. Az új vezető Káplán Tibor, a BNÉ Rt. tulajdonában álló Promix 93 Kft. volt vezérigazgatója lett, aki azonban – miután aláírta megbízatási szerződését – elismerte, hogy az általa korábban vezetett Promix felszámolás alá került, köztartozást is maga után hagyva. Márpedig ez a társasági törvény szerint kizárja, hogy mostani pozícióját elvállalja. A részvényesek egy része úgy véli, mivel Káplán büntetőjogi felelőssége tudatában vállalta el a megbízatást, akár jogi eljárással is szembe kell néznie.
A közgyűlésen – amelynek zavartalanságát a helyi biztonsági embereken túl a Betonút Rt. védelmét is ellátó Kötter Security emberei is vigyázták – több részvényes nem vett részt. (Köztük az Orbán Viktor miniszterelnök apja, Orbán Győző tulajdonában álló Mészkő és Dolomit Kft. sem, amely nem kérte a tulajdoni könyvbe való bejegyzését.)
És hogy mire számíthatnak a hitelezőkből lett “kényszerrészvényesek”? A jelek szerint a számukra legrosszabbra: a BNÉ Rt. napjai megfigyelők szerint meg vannak számlálva. Az új tulajdonos előbb-utóbb felszámolja a nagy múltú társaságot, és így annak több milliárd forint értékű gépparkja is a Vegyépszer-Betonút pároshoz kerülhet.
VESZTESEK. Kifizetődő volt-e ez a maratoni küzdelem? Az elmúlt négy évben eddig egyetlen kilométernyi új autópályát sem adtak át (az M3-ast meghosszabbító rövid szakasz felavatása csak ősszel várható), miközben egy közel ezer főt foglalkoztató cég csődbe ment ahelyett, hogy végezhette volna ami a dolga: autópályát épít az adófizetők pénzén, közbeszerzési eljárás alapján. A küzdelemből a kormányhoz közeli Vegyépszer-
Betonút páros jöhet ki győztesen, amelyet – függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat – aligha lehet majd megkerülni az elkövetkező évek autópálya-építései során. A vesztesek pedig a “kényszerrészvényeseken” túl az ország polgárai, akik adóforintjaikért egyelőre nem látnak semmit. Csak a harcot.
