Matolcsy György gazdasági miniszter szerint a Széchenyi Terv tavaly a GDP 5 százalékának megfelelő, 650 milliárd forintnyi többletberuházást hozott létre, mármint ha a minden állami forinthoz társuló három forintnyi vállalkozói befektetést is számításba vesszük.
A hazai gazdaságban a beruházások folyóáras értéke tavaly 3109 milliárd forintra rúgott, ami 277 milliárdos gyarapodást jelent az előző évhez képest. Ez a növekedés elmarad a Matolcsy által megjelölt értéktől. Elképzelhető, hogy a Széchenyi Terv kiszorított más fejlesztési projekteket, valószínűbb azonban, hogy a Business Klub jeles előadója “hozta előrébb”, tüntette föl korábbinak a még csak most vagy ezután kezdődő projektek nagy részét. Erre utal az is, hogy a gazdasági tárca 2001-ben mindössze 5 milliárdot fizetett ki ténylegesen a tavalyi nyertes Széchenyi pályázatok 94 milliárd forintjából, ami nagyon is jót tett a költségvetés egyensúlyának (Figyelő, 2002/5. szám). Persze, további 100 milliárdot beépítettek a készülő autópályákba, ahogy ezt egy interjúban a miniszter is kifejtette.
GYENGÉLKEDŐ INVESZTÍCIÓK. A beruházások tavaly mindössze 3,6 százalékkal gyarapodtak reálértékben, és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatát figyelembe véve nemigen hihető, hogy a lakás- és útépítkezés 1,5 százalékponttal hozzájárult a növekedéshez, mint ahogy azt a gazdasági miniszter gyakorta állítja. A beruházási hányad 20 százalék (legfrissebb adataink alapján ekkora a részesedése a GDP fölhasználásán belül), így alig több, mint 0,7 százalékkal járulhattak hozzá a tavalyi növekedéshez.
Másfelől gyanítanunk kell, hogy a KSH túlságosan alacsony beruházási adatot közölt. Annyira alacsonyt, hogy eszerint az invesztíciók gyarapodása hat év óta először maradt volna el a GDP növekedésétől (lásd a grafikont). Közben a fizetési mérleg szerint a külföldiek 2,7 milliárd euró, azaz 700 milliárd forint működőtőke-befektetést hajtottak végre Magyarországon. Mégpedig 40 százalékban 10 százalékot meghaladó tulajdonszerzés, 60 százalékban pedig tulajdonosi hitelnyújtás formájában. A működőtőke-befektetés 236 milliárd forinttal meghaladja az egy évvel korábbit. Nemigen van rá magyarázat, hogy a behozott tőke csaknem olyan összegben nőtt, mint a nemzetgazdaság teljes beruházása, amelyben természetesen a hazai tulajdonú vállalkozások és a közszféra is szerepet játszik.
GDP-REJTVÉNY. Még nagyobb nehézségek támadnak azonban akkor, amikor a beruházási adatokat a GDP-ről napvilágot látott eddigi információkkal vetjük össze. Az előzetes számítások szerint – mint nemrég Mellár Tamás KSH-elnök sajtótájékoztatón közölte – a 2001-ben 3,8 százalékkal gyarapodó GDP-n belül a belföldi felhasználás mindössze 1,5-2,0 százalékkal nőtt volna, vagyis a növekedés mintegy felét a hazai piac, a másik felét pedig a külföld, az ott értékesített áruk, szolgáltatások fogyasztásával használta volna fel. Az áruk, szolgáltatások exportja Mellár szerint reálértékben 8-9 százalékkal, importja pedig 4-5 százalékkal bővült 2001-ben. A lakosság idehaza vásárolt fogyasztásának gyarapodását 4,5-5,0 százalékra, a teljes végső fogyasztás növekedését pedig 4 százalékra tette az elnök. Ezzel feladva a rejtvényt: a lakosság körében is nő a fogyasztás, és az export is gyorsabban nő az importnál – miközben az össztermék, a GDP aránylag kisebb ütemben bővül. Honnan származik a lakosság, valamint a külföld többlete?
A növekvő hazai és külföldi fogyasztás forrásaként már csak a visszaeső felhalmozás jöhet szóba (lásd az ábrát). Így vélik a KSH-ban is: úgy becsülik, 3-4 százalékkal mérséklődött a felhalmozás 2000-hez képest. Csakhogy ezen belül az állóeszköz-állomány mintegy 3,5 százalékkal gyarapodott (mint láttuk, ennyi volt a beruházások növekedése), ezért a rejtvény megoldása az, hogy a vállalatok mérsékelték a készletfelhalmozást. Ha e feltevések helytállóak, akkor – számításunk szerint – a készletvásárlások az egy évvel korábbi beszerzések kétharmadára olvadtak, a csökkenés a GDP mintegy 1,5-2,0 százalékára tehető. A külkereskedelmi mérleg javulása pedig a GDP 1,7-2,4 százalékának megfelelő rést tömne be a GDP gyorsabb és a hazai felhasználás lényegesen mérsékeltebb gyarapodása között. Ezek feltűnően magas arányok – túl sok a megmagyarázhatatlan tényező.
KORREKCIÓK SOROZATA? A külkereskedelmi pozíciójavulásról szóló információ ellentétben áll a Magyar Nemzeti Bank nemrég végrehajtott fizetésimérleg-korrekciójával. A 2001. évi, 1,25 milliárdos fizetésimérleg-hiány 720 millió euróval kedvezőtlenebb, mint azt az előzetes közlések alapján hinni lehetett, és a jegybanki statisztika szerint nem áll meg az a korábbi feltételezés sem, hogy javult volna az áruforgalmi mérleg: a korrigált mérleg az exportnál valamivel gyorsabban növekvő importot láttat.
Teljesen mást mutat a gazdasági és a külügyi tárca, valamint a KSH által gondozott vámstatisztika: eszerint a 2001-ben az export értéke forintban 10,1, az importé pedig csak 6,6 százalékkal nőtt, így a külkereskedelmi egyenleg 204 milliárd forinttal javult az egy évvel korábbihoz képest. A szolgáltatások további 114 (ezen belül az idegenforgalmi vállalkozások 88) milliárdos, az egy évvel korábbit meghaladó többletet hoztak. A hihetetlenül jó külpiaci teljesítmény további rejtélyes összetevője a “bérmunkaanyag behozatali többlet”, amelyre elsőként lapunk hívta föl a figyelmet (Figyelő, 2001/28. szám). A KSH is belátta: a bérmunkához behozott anyagok értéke rendre és növekvő mértékben meghaladta a beépített és kivitt anyag értékét. Ez, mint kiderítették, főként olyan ügyleteket takart, amelyek során a vámbelföldön végzett feldolgozást követően a készterméket újabb feldolgozás céljából vámszabad területre szállítják, és az újabb vámeljárás során az ügylet elveszíti bérmunka jellegét. Jellemző eset az is, hogy az eredetileg bérmunkára behozott anyagot vámszabad területen működő cég további feldolgozásra megvásárolja. A korrekciókkal 0,8 százalékra nyomták össze a 2001. első negyedévi export-import ollót, de a harmadik negyedévben hirtelen 6,4 százalékpontra tágult a rés. 2001-ben a bérmunkához behozott anyag 1,2 milliárd euróval meghaladta a kivitt anyag értékét, tetemes összeggel csökkentve – látszólag – a GDP hazai felhasználását.
Ez alighanem önmagában is elég ok a további korrekció(k)ra.
