Három különböző díjszabási gyakorlat terijedt el a fejlett távközlési piaccal rendelkező országokban – így Nyugat-Európában is – az időalapú számlázás terén. A másodperc alapút a British Telecom alkalmazta először, a forgalmi díjat egy lebeszélhető minimum díjban és azon felül másodpercben mérve. Belgiumban és Franciaországban a díjszabás minimum időt vesz figyelembe – a helyi hívásoknál például 3 percet -, amelyet minden esetben téríteni kell, függetlenül attól, hogy kihasználják-e vagy sem. A svéd, a dán, a holland és a norvég díjszabás a percdíjon felül egy úgynevezett kapcsolási (hívásfelépítési) díjat állapított meg, amely a forgalmi díj része és független a beszélgetés időtartamától.
A Matáv, megvizsgálva a különböző nyugat-európai trendeket, ez utóbbit találta a legalkalmasabbnak arra, hogy elszámolásában azt bevezesse. A beszélgetési díjak így – a szaktárca rendeletével összhangban – két összetevőből állnak: a kapcsolási díjból és a percdíjban meghatározott forgalmi díjból, amelyet a ténylegesen lebeszélt időnek megfelelően másodperc pontossággal számolnak el. Az új számlázási módszer pontosabb, egyszerűbb, áttekinthetőbb, ezért érthetőbb telefonszámlákat eredményez.
Az időalapú számlázás bevezetésének alapelve volt az ársemlegesség, így az átállással a hívások összességében se drágábbak, se olcsóbbak nem lettek. Mind a kapcsolási, mind a forgalmi díjat továbbra is csak akkor számolják fel, ha létrejön a kapcsolat: a hívott fél felveszi a kagylót, bekapcsol az üzenetrögzítő, a hangposta, a fax , vagy ha bejelentkezik az alközpont.
A mellékletet Regős Zsuzsa szerkesztette
