Kelemen Andrásnak, a Multijob volt vezető partnerének ikerlányai éveken keresztül jártak télen az aluljárókba, vitték a meleg ételt és a teát a csöveseknek. „Az életrajzába azonban egyikük sem írta bele ezt az önkéntes tevékenységet” – említi meg az üzletember. A jelenség nem egyedülálló: sok magyar fiatal „elfelejti” megemlíteni a non-profit területen szerzett élményeket, tapasztalatokat.
Czike Klára, a Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek című kutatás társszerzője szerint hazánkban egyelőre nem jelentkezik az a Nyugaton már érzékelhető tendencia, amelynek értelmében egyre gyakoribb a fiatalok tudásszerzésre törekvő önkéntessége, és ezzel párhuzamosan a hagyományos értékekhez kötődő efféle tevékenység ritkul. Míg számos európai és amerikai kutatás számol be arról, hogy a non-profit szférában szerzett tapasztalatok növelik a fiatalok munkaerő-piaci esélyeit, nálunk az állam és az oktatási rendszer eddig nem népszerűsítette kellőképpen az önkéntesség gyakorlati értékét. Az idén januárban kísérleti jelleggel útjára induló ÖTLET program ellenben arra vállalkozik, hogy megteremtse a hazai hosszú távú önkéntes szolgálat kereteit, feltételeit, és integrálja azt a pályakezdő fiatalok tapasztalatszerzését támogató egyéb programok közé. A jelentkezők 10 hónapon keresztül végeznek majd önkéntes tevékenységet civil, állami, önkormányzati és egyházi intézményeknél. Mindezért különböző juttatásokban részesülnek, amelyeknek egy része (mentori támogatás, álláskeresési tanácsadás, tanfolyamokon való részvétel) tovább növelheti munkaerő-piaci esélyeiket.
Önkéntes az utcán. Kamatozó élmények.
ELŐNNYEL INDULNAK. A hazai hr-vezetők lehetnek a tanúk rá, hogy immár Magyarországon is előnnyel indulnak azok a fiatalok, akiknek van munkatapasztalatuk. Ezt pedig nemcsak profitorientált cégnél lehet megszerezni. Szervezeti szinten ugyanis nincs nagy különbség a non-profit szféra és a cégek világa között, hiszen például adminisztrációt, pr- vagy pénzügyi tevékenységet minden szervezet végez. Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezető partnere egyike annak a 15 trénernek, akiket az Önkéntes Központ Alapítvány nemrég képzett ki arra, hogy civil szervezeteknek önkéntes menedzsmentet oktassanak. Juhos e képzés révén ismerte meg a Nagyító Alapítványt, amely középiskolások személyiségfejlesztésével, tanácsadásával foglalkozik. „Az alapítvány pszichológus önkéntesei túlnyomórészt egyetemisták, akik nemcsak színvonalas gyakorlati képzést kapnak a szervezettől, hanem komoly szakmai tapasztalatra is szert tesznek a munkájuk során. Találkoztam ezenkívül pénzügyi főiskolással is, aki egy másik alapítvány könyvelésében segédkezett” – meséli a DBM vezető partnere.
A szakirányú tapasztalatszerzésen kívül, ami a leginkább hasznosítható tényező a munkaerőpiacon, a személyiséget és az úgynevezett „soft skill” értékeket (olyan képességek és készségek tartoznak például ide, mint önállóság, kreativitás, problémamegoldó és kommunikációs képesség, csapatmunkára való hajlam) fejlesztő önkéntes tevékenység értéke sem elhanyagolható. Egyes cégek kultúrája kifejezetten nyitott a társadalmi felelősségvállalás gondolatára. „Van olyan multi, amely a felső vezetőit 2-3 hónapra a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványhoz küldi önkéntesnek. A mi vállalatunknál pedig előfordult, hogy csapatépítő tréning keretében egy vidéki nevelőotthont festettünk ki” – említi Juhos Andrea.
Mivel az önkéntességgel sokszor jár együtt nagyfokú elkötelezettség és kreativitás, gyakran fordul elő, hogy egy pályakezdő így teremti meg szakmai karrierje alapjait. „Egyesületünk életében volt olyan eset, hogy egy önkéntes kitalált egy projektet, és amikor sikerült ezt megfinanszíroztatni, felkértük, hogy immár fizetett munkaerőként vigye tovább a kezdeményezést. Más esetben állami szervek vagy egyéb civil szervezetek hívták az önkénteseinket különböző, az állam vagy az unió által finanszírozott projektekbe dolgozni” – hoz fel példákat Sirbu Aida, a kecskeméti TÉR Ifjúságsegítő Egyesület munkatársa. Ő úgy véli, az önkéntességnek nemcsak az az előnye, hogy a pályakezdő csatlakozik egy munkaszervezethez, és ezáltal magabiztosabban mozog a munka világában, de az is, hogy kiépül a munkavégzéssel összefüggő kapcsolatrendszere. „Több, nálunk önkénteskedő pályakezdő munkanélküli pedagógusnak segített az új szakirány megtalálásában az itt kiépített kapcsolatrendszer. Sokan azóta ifjúsági tanácsadó, illetve foglalkoztatási projektekben dolgoznak, és nem ritkán egy-egy terület elismert szakértőivé váltak” – teszi hozzá Sirbu Aida, aki maga is orvosként kezdte az ifjúsági tanácsadó munkát, és az önkéntes tevékenység által szerzett kapcsolatai révén módosított pályát.
HÁTRÁNYBAN. A civil önkéntesség nemcsak a felsőfokú végzettséggel rendelkező nagyvárosi fiataloknak nyújthat terepet a szakmai tapasztalatszerzésre, hanem a hátrányos helyzetű pályakezdők esélyeit is növelheti. „Bár az ÖTLET programot csak néhány napja hirdettük meg, máris több, munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű településen élő fiatal keresett minket telefonon” – von gyorsmérleget Cseri Györgyi, a program vezetője, az Önkéntes Központ Alapítvány munkatársa. Mivel pedig a tartós munkanélküliség a külvilágtól való elszigetelődéssel jár együtt, a program lehetővé teszi, hogy a hátrányos helyzetű településeken élő fiatalok elköltözhessenek otthonról, és nyithassanak a világra.
A programban részt vevő szervezetek a fogyatékkal élő és a szenvedélybetegségek által érintett fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek növelésére is különös figyelmet kívánnak fordítani. Nagy Mónika, a Félúton Alapítvány ügyviteli tanácsadója szerint a kutatási eredmények és a szervezet gyakorlati tapasztalatai egyaránt azt mutatják, hogy a szenvedélybetegséggel kezelt fiatalok sokkal könnyebben megtartják az absztinenciájukat, ha sikerül munkát találniuk. „Tapasztaltuk, hogy az ilyen fiatalok szívesen vesznek részt a prevenciós programjainkban és egyéb önkéntes tevékenységekben” – állítja Nagy Mónika.
Hasonló okokból tartja fontosnak a fogyatékkal élő fiatalok önkéntes tevékenységének elősegítését Kiss Maya, a Velem Ki Törődik? Alapítvány elnöke. „Fontos tudatosítanunk mind a többségi társadalomban, mind a fogyatékossággal élőkben azt, hogy ők is értékes, felnőtt emberek” – szögezi le. Személyes sikerélményként említi egy hallássérült fiú esetét, akiben fel tudta ébreszteni addig szunnyadó ambícióját, s a fiatalember elment önkéntesnek egy németországi missziós szervezethez. Ott befogadták és munkát adtak neki: ő festette a bibliai szent sátor életnagyságú makettjéhez a díszleteket. Olyan nagy sikere volt a munkájának, hogy később több hasonló projektbe is meghívták a kinti barátai. Azóta például részt vett már bábkörúton, és segített, amikor a betlehemi jászolt reprodukálták élőben. Istvánnak ma már az a célja, hogy a nyílt munkaerőpiacon helyezkedjen el.
