A volt pénzügyminiszter szerint a lex Mol parlamenti elfogadása példa arra, hogy a politikusok a közérdek figyelembevétele helyett magánérdekek alapján hoznak törvényt. A Molt ugyanis meg lehetett volna védeni egyéb módszerekkel is, a múlt héten elfogadott törvény azonban leginkább egy szűk magántulajdonosi kör érdekeit szolgálja.
A tőzsdei kisbefektetők érdekvédelmi szervezete néhány héttel korábban már kifejtette ehhez hasonló nézetét, Bokros azonban azt is kimondta, hogy ha további esetekben is magánérdekek állítják gyanús egységbe az amúgy csak marakodó politikai pártokat, az a demokráciát korlátozó oligarchikus rend kialakulásával fenyeget. A sajtó felkapta a fejét a professzor szavaira, Bokros körbeturnézta a médiát, de lapzártánkig mégsem akadt senki, aki reagált volna az általa elmondottakra.
Pedig sokan szeretnék tudni, vajon mekkora hatalom van valójában a Bokros által meg nem nevezett, de a lex Molt említve nyilvánvalóan megcélzott Csányi Sándor és Hernádi Zsolt kezében. Vajon mekkora az összefonódás, illetve az átfedés a politikai és a gazdasági hatalmat gyakorlók között? Vajon a pártok költségvetése mennyiben függ a legbefolyásosabb hazai üzletemberek jóindulatától? Vajon mekkora nyomást gyakorolt a kormányra a Molt védő törvény ügyében az olajcég – a lex Mol nyomán most már lényegében elmozdíthatatlan – menedzsmentje? Talán soha nem tudjuk meg. Azt viszont minden bizonytalanság közepette is bátran kijelenthetjük, hogy sokan sokat köszönhetnek ebben az országban a Molnak és az OTP-nek. E két cég élenjár a társadalmi felelősségvállalásban is. A Mol éppen a múlt hétvégén kapta meg a Figyelő Top 200 Gálán a társadalmi elkötelezettség díját, s hosszasan sorolhatnánk, kiket támogat a cég a kultúra, a tudomány és a sport terén.
Ez alapján persze még az is lehet, hogy a Molnak kérnie sem kellett a politikát: utóbbi tudta, mit tehet a cégért. A Mol vezetésének érdekei egybeesnek a nemcsak a politikusokéval, de a hazai kultúra, tudomány és sport jövőjére is kihat a cég sorsa. Ezzel együtt üdvözlendő lenne, ha az európai normáknak megfelelően azt állapíthatnánk meg pár év múlva, hogy a politika és az üzlet között nálunk is meg van az a bizonyos karnyújtásnyi távolság.
